MAGYAROK

1578072
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
351
752
1103
1572009
12520
18602
1578072

Te IP-címed: 3.95.23.35
2019-04-23 14:34

Magyarság

A svédországi magyar bevándorlás. Az 1956-os menekültek.

2011. november 23. szerda, 19:35
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Szöllősi Antal

 

 

 

A svédországi magyar bevándorlás fejezetei

 

Második rész

 

 

 

 

 

Az 1956-os menekültek

 

 

Történelmünk egyik kimagasló eseménye, az ötvenhatos magyar forradalom csodája tizenhárom napig tartott. 

 

Már az események előtt érezni lehetett, hogy Magyarországon valami történni fog, ezért sok nyugati riporter (közöttük több svéd újságíró, fotóriporter) már 1956 október 23-án Budapesten tartózkodott. Svédországból többek között Folke Hellberg fotóriporter és Sture Källberg az elsők között volt jelen (az utóbbi több könyvet is írt ´56-ról), valamint Kurt Andersson, a Svéd Rádió riportere, aki megrázóan tudósította a svéd hallgatókat. (E felvételek meghallgathatók a Svéd Rádió internetes portálján.) Lehetetlen itt minden svédet fölsorolni, aki akkor a magyar ügy mellett elkötelezte magát, hiszen történelme során Svédország egyetlen nemzetközi válság kapcsán se mutatta ki annyira együttérzését egy néppel, mint az 1956-os forradalom alatt velünk, magyarokkal.

 

A harcok miatt Budapesten elmaradt az október 28-i svéd-magyar válogatott labdarúgó mérkőzés. A svédek megható módon adták tanújelét a szabadságáért küzdő Magyarország iránti rokonszenvüknek: ugyanazon a napon Stockholmban a Budapestre kijelölt svéd A csapat saját B csapatával játszott. A mérkőzés előtt szívbemarkoló szavakkal vázolták a közönségnek, hogy miért is küzd a magyar nép. Közölték egyben azt is, hogy a mérkőzés teljes bevételét a magyar forradalom támogatására fordítják. A bejelentést a 30.000 főnyi közönség tomboló lelkesedéssel fogadta.

 

November negyedikét követően, a Rákosi és ÁVH-terror borzalmai után, valamint a forradalom leverését követő kádári bosszú elől menekülők egész áradata indult meg Ausztria és Jugoszlávia felé. Rövid idő alatt kétszázezer magyar menekült érkezett Nyugatra. Minden független, szabad ország tőle telhetően segítette őket, közöttük Svédország is. November 12-én Malmöbe érkezett a magyar menekültek első csoportja.

 

1956-tól 1958-ig körülbelül tízezer magyarországi menekült érkezett Svédországba; itt átmenetileg menekülttáborokban helyezték el őket. Az idekerült magyarok többségének aránylag könnyen ment a beilleszkedés, elsősorban az egyedülálló személyek esetében, akik könnyebben mozogtak, ezért elég hamar munkához jutottak. Aki akarta, folytathatta félbehagyott tanulmányait. Svédországban átmeneti menekülttáborok voltak Alvestában, Björnholmban, Grangärdén, Karhkultban, Kristinebergben, Lokabrunnban, Mariatorpon, Mullsjöben, Öregrundon; Ronnebyben, Ronneby Brunnban, Sätra Brunnban, Ystad-ban, Saltsjöbadetben és másutt. (Íme egy mozzanat a magyar menekültek megsegítésére irányuló svédországi kezdeményezésekből: Borgholmban a Wikestams férfi és női divatáruház magyar nyelven tájékoztatta a menekülteket, hogy az ott tartózkodó magyarok január és február hó folyamán mindennemű divatárut és ruházati cikket külön árengedménnyel vásárolhatnak az áruházban.)

 

Az első svédországi ´56-os egyesületet 1956. október 27-én alakították az itt élő magyarok, az otthoni forradalom kapcsán. A stockholmi tüntetés egyik résztvevője, dr. Beökönyi László szavai szerint - ”ha már ilyen szépen összetömörültünk, legyen az egyesület neve Tömörülés” – így lett az első, 1956-os egyesület neve Szabad Magyarok Tömörülése. Stockholm egyik legjelentősebb magyar egyesülete volt, 2003-as megszüntéig. Első elnöke dr. Bakos Károly volt. Az egyesület lapja Magyar Tudósító címmel jelent meg.

 

Stockholmban, 1957 nyarán, az ABF (Arbetarnas Bildningsförbund) Bryggargatan 12. szám alatti helyiségében svéd nyelvtanfolyamot indított magyarok részére. A tanfolyam 1957. június 20-án kezdődött, és jelentkezni dr. Átányi Istvánnál lehetett.

 

1957-1961 között a középiskolások részére a svéd hatóságok létrehozták a Göteborgi Magyar Gimnáziumot, ahol a magyar tanulók befejezhették Magyarországon megkezdett tanulmányaikat. Ebben a gimnáziumban a magyar nyelvtant és magyar történelmet magyarul tanították, a többi tantárgy oktatása svéd nyelven történt.

 

A különböző városokban letelepedett magyarokat főleg a közös sorsuk tömörítette egyesületekbe. Így 1956 után más városokban is sorra alakultak a magyar egyesületek és klubok, így Arboga, Gävle, Göteborg, Hälsingborg, Lund, Malmö, Mullsjö, Olofström, Ronneby, Södertälje, Uddeholm, Uppsala, Västerås helységekben. Ezek az egyesületek gondoskodtak a közösségi életről, a magyar irodalom és történelem népszerűsítéséről, a kultúra megtartásáról.

 

Később - az egyesületek mellett - dalárdák, tánccsoportok, cserkészcsapatok, önképzőkörök, sportklubok is alakultak. Hamarosan megjelentek az egyesületek magyar nyelvű heti-, havi- és negyedévi újságai, bár ezek legtöbbje hosszabb-rövidebb idő után megszűnt. 1945 és 2010 között összesen mintegy száz különböző magyar folyóirat jelent meg Svédországban, és bár némely közülük tiszavirág-életű volt, néhány ma is megjelenik.

 

Az egyesületek a magyar nemzeti ünnepeket, valamint a svéd valborgsmässoaftont (Boszorkányszombat/tavaszköszöntő, április 30-án) és midsommart (nyári napforduló, Szent Iván-éj) mindig megtartják.

 

1956 óta mintegy hatvan svéd nyelvű könyvet találtam, amely részben vagy teljes egészében az 1956-os magyar szabadságharcról szól. A könyvek körülbelül felét más nyelvből fordították svédre, a többi svéd szerzőktől származik.

 

Egy részük sokak által ismert; van amelyik több kiadást is megért. Néhányat lefordítottak más nyelvre is, (mindössze) egyet pedig magyarra is.

 

 

Megjelent: Híradó (Stockholm): 28. évf. 116. szám., 2010. június – p. 17.

  

 

 

 

A svédországi magyar bevándorlás 1956-tól 1990-ig

2011. november 23. szerda, 18:39
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Szöllősi Antal

 

 

 

A svédországi magyar bevándorlás fejezetei

 

III. rész

 

 

 

 

 

1956-tól 1990-ig 

 

 

Jugoszláviából, 1960-tól

Az 1960-as években svéd vállalatok elsősorban Jugoszláviából és Törökországból toboroztak munkásokat. 1964-től a jugoszláv állampolgároknak nem kellett svéd vízumot kérniük. 1965-ben az AMS (Munkaügyi Hivatal) Belgrádban tájékoztatási irodát nyitott, majd 1966-ban Svédország munkaerő-megállapodást kötött Jugoszláviával. 

Az 1960-as évek folyamán a svéd vállalatok által Jugoszláviából toborzott munkások között nagyon sok magyar nemzetiségű is érkezett. 

1970-ben megalalkult a Jugoslaviska riksförbundet (Jugoszláviaiak Országos Szövetsége); ekkor körülbelül negyvenezer jugoszláviai vendégmunkás (bevándorló) élt Svédországban. 

1971-ben jugoszláviai statisztika szerint Vajdaságban élő egymillió kilencszázötven ezer lakos 9,2 %-a, vagyis hetvenkétezer ötszáznegyven  dolgozott külföldön. Ha az itt élő magyarok arányszáma elérte a 10 %-ot,

akkor az 1960-1970 között idekerült negyvenezer vendégmunkásból négyezerre tehető a magyar nemzetiségűek száma. 

A Jugoszláviából érkezett magyarok elsősorban a nagyobb ipari városokban telepedtek le. Hamarosan egyesületeket is alapítottak: Halmstadban, Malmöben, Göteborgban, Olofströmben. Az Olofströmi Magyar Egyesület 1976-77-ben Olofströmi Magyar Hírek címmel havonta adta ki értesítőjét. A halmstadi egyesület ma is létezik idén lett tagja a SMOSZ-nak (a Gulyás Imrével készült interjú lapunk júniusi számában olvasható).

(Az 1970-es években több jugoszláviai magyar magyarországi magyarként jutott el Svédországba. Ezt úgy sikerült lebonyolítaniuk, hogy Olaszországban és Ausztriában – ahova könnyebben tudtak kiutazni - magyarországi menekültekként jelentkeztek a hatóságnál. Előzetesen Szegeden vagy más magyarországi településen fiktív lakáscímet és munkahelyet ”választottak”, hogy ezáltal hitelessé tegyék származásukat.1969-ben velem együtt is öt ilyen magyar személy érkezett Svédországba.)

 

Csehszlovákiából, 1968-tól

1968-ban, a Varsói Szerződés tagállamainak Csehszlovákiában tett katonai ”látogatása” után az országból sokan külföldre menekültek. Mintegy öt-hatezerre tehatő azoknak a csehszlovák állampolgároknak a száma, akik Svédországban kötöttek ki, de közülük körülbelül kétezer hamarosan továbbment az Egyesült Államokba és Kanadába. Az ekkor érkezett magyarok létszáma nehezen felbecsülhető, mert a svéd hatóságok csak az állampolgárság alapján vezetik a nyilvántartást. Talán százan, kétszázan lehettek Saját egyesületet nem indítottak, de beilleszkedtek a már meglevőkbe.

 

Magyarországról, 1965-1990 között

A csehszlovákiai események hatására 1968-tól évente mintegy 200-an érkeztek Magyarországról. Ez a szám1969-ben háromszáz fölé ugrik, majd évekig 200-300 között marad. (Ekkor voltam én is ausztriai menekülttáborban.) Az 1965-1985 közötti magyarországi menekültek legtöbbjét olaszországi és ausztriai menekülttáborokból toborozta a svéd állam és hozta őket az országba, de voltak, akik a svédországi látogatásukkor döntötték el, hogy nem térnek vissza. Az ekkor érkezettek 20-40 év közöttiek; legtöbbjük szakmunkás volt, körülbelül egyharmaduk fôiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezett.

 

1972 március 15-én mintegy húszezren tüntettek Budapesten, majd 1973-ban megismétlődött a tiltakozás. A rendőrség mindkét tüntetést szétverte. A résztvevők közül többen Svédországba menekültek. Feltehető, hogy ezen események hatására több újságíró és kommunista vezető felnőtt gyermekét Svédországba küldte a jobb és biztonságosabb élet reményében.

 

Az 1970-es években érkezett magyarországiaknak könnyebb volt a beilleszkedés, mint az ´56-osoknak. A svéd nyelvtanulás idejére alapellátást biztosítottak, és a kötelező oktatási idő elteltével a svédek igyeztek munkát és lakást szerezni a menekülteknek. A fiataloknak lehetőségük volt a tanulásra, vagy a félbehagyott tanulmányaik folytatására. Az új haza mindenben igyekezett segíteni az újonnan érkezetteknek.  

 

1985 után már nehezebbé vált a Magyarországról származóknak Svédországban maradniuk. Mégis, 1987-88-ban a demokratikus ellenzék soraiból sokan kaptak menedékjogot Nyugat-Európában, némelyek éppen Svédországban. Többségük 1989-90 után visszatért Magyarországra, hogy ott aktiv tagja legyen a rendszerváltó politiaki szervezetek valamelyikének (elsősorban a Szabad Demokraták Szövetségének). Nemrég olvastam egy ilyen, egykor Svédországba került ellenzékinek a jelentését, amelyben többek között arról is szól, hogy jómagam – barátaimmal együtt –  hogyan segítetettünk egykor a SZETÁ-nak. 

 

1989. szeptember 10-én Magyarország megnyitotta nyugati határát Ausztria felé, és elkezdődött az az átalakulási folyamat – rendszerváltozás – , amely megszüntette a menekülés, kivándorlás főbb okozati tényezőit.

 

 

Megjelent: Híradó (Stockholm): 28. évf. 117. szám., 2010. któber – p. 21.

 

A svédországi magyar bevándorlás. A jugoszláviai háború menekültjei.

2011. november 23. szerda, 16:32
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Szöllősi Antal

 

 

A svédországi magyar bevándorlás fejezetei

 

V. rész

 

 

 

 

 

 

A jugoszláviai háború menekültjei

 

 

Az 1989-es kelet-európai radikális politikai és társadalmi változások során 1989. március 17-én Magyarország (a szocialista tömbből elsőként!) csatlakozott az ENSZ 1951-ben elfogadott menekültügyi egyezményéhez. Az egyezmény hatályba lépésekor több mint harmincezer, a Ceausescu-diktatúra elől menekülő - nagyrészt magyar nemzetiségű - román állampolgár tartózkodott Magyarországon (többségük le is telepedett, bár sokan csak átmenetileg).

A második legnagyobb létszámú menekültcsoportot a volt Jugoszlávia területéről érkezett magyarok képezték; ők több hullámban érkeztek Magyarországra, a szülőföldjükön dúló etnikai tisztogatás, majd pedig a szerb többség által a fegyveres konfliktusig fokozott helyzet következtében.

Mint ismeretes, ebben a térségben az országhatárok ide-oda tolódtak a történelem során, és a nemzetállamok etnikai és vallási homogenitásra való törekvése nemegyszer erőszakos asszimilációs gyakorlathoz vezetett. A nemzeti kisebbségek mindenhol megszenvedték ezeket az erőszakos törekvéseket. Az egykori etnikai térképek átrajzolódtak: egykor még zömmel magyar lakta falvakban a magyarok lassan-lassan kisebbségbe szorultak. A sokrétű, tervszerűen végrehajtott erőszakos demográfiai beavatkozás következményeként sok településen romlottak, vagy megszűntek a magyarok oktatási és kulturális lehetőségei. Jugoszlávia fölbomlásakor és a még ezután is folytatódó nézeteltérések és etnikai tisztogatások következtében sokan kerestek menedéket Svédországban is. 

Az 1990-es években a volt Jugoszláviából érkezett háborús menekültek - amilyen gyorsan csak lehetett - svéd állampolgársághoz folyamodtak (ellentétben az 1960-as évek bevándoróival). Nem ők voltak az egyetlenek: a balkáni konfliktus hatására ugyanis a régebbi, már Svédországban tartózkodó jugoszláv állampolgárok közül is sokan kérvényezték meg azt.

 

A Svédországba, de Németországba, Ausztriába és Svájcba is érkező menekültek döntését jelentősen befolyásolta, hogy ezen országok már eleve rendelkeztek jó anyagi exisztenciájú jugoszláv bevándorló közösségekkel. (Nemegyszer családegyesítés volt a formális ok.). A régebbi EU-tagországok egyre szigorodó bevándorlási politikájában sorra tűntek fel a gátló irányelvek és az ezt szolgáló gyakorlati intézkedések. Az a tény, hogy a volt Jugoszláviából mintegy hatvanezren Svédországban kértek menedékjogot, komoly megpróbáltatás elé állította az itteni menekültügyi hivatalt. A legtöbbjüknek aztán politikai és emberjogi alapon megadták a tartózkodási engedélyt. Svédország 1985-ben tíz, 1993-ban már kétszázhetven menekülttábort tartott fenn; meg is próbálta korlátozni a menekültek áramlatát, például 1993-ban a jugoszláv állampolgárok ellen vízumkényszert vezetett be, a bevándorlás megfékezésére.

Ennek ellenére az 1990-es években, a délszláv válság idején,a háború intenzitása és elhúzódása miatt a jugoszláviai menekültek Svédországban a legnagyobb bevándorlócsoportot alkotják, amely a II. világháború után érkezett ide.

Svéd források szerint 1990-től 2003-ig 138 000 személy érkezett a volt Jugoszláviából Svédországba. Vajdasági forrás szerint 1991-től 2004-ig körülbelül ötvenezer magyar hagyta el Szerbiát, ebből húszezer férfi a katonai behívók elől. Hány magyar nemzetiségű érkezhetett ebből Svédországba - nem tudjuk, de tény, hogy elég sok magyar fiatal férfi került ide abban az időben. A sorozatos bombázások – az emberáldozatokon túlmenően – gazdasági romláshoz, nagyméretű elszegényedéshez vezettek. Jugoszlávia felbomlása után a bizonytalan, sőt, reménytelen jövőt látva sok magyar is szülőföldje elhagyását választotta. Szerbiában a statisztika újabban nem készít kimutatást a külföldre távozókról.

Mint ahogy erről már lapunk előző számaiban is írtunk, a svéd statisztikában sajnos csak a menekültek állampolgárságát tartják számon, a nemzetiségét nem. Aki öt év után kéri és megkapja a svéd állampolgárságot, azt svéd állampolgárként jegyzik nemzetiségtől függetlenül. Ezért nehéz pontosan megtudni a kisebbségből érkezett magyarok számát. Ebből a fonák helyzetből persze sok probléma adódott: milyen tolmácsot biztosítsanak a menekültnek, vagy milyen anyanyelvi tanárra van szüksége egy román vagy jugoszláv állampolgárságú, de magyar nemzetiségű gyermeknek.

 

Sok magyar – egyedülálló és családos - próbálja újrakezdeni életét Svédországban. A vajdasági magyarokra jellemző, hogy szívesen keresik meg és támogatják egymást. A szakképzettség, az iskolai és egyetemi végzettség is nagyobb arányú a ´90-es években érkezettek körében, mint az 1960-as években Svédországba került jugoszláviai vendégmunkásoknál. Pont úgy, mint 1956 magyar menekültjeinek az esetében, a szerb háború magyar menekültjeinek a többsége is a felsőfokú végzettséggel rendelkezők sorából került ki. 

Svédországban az emberséges életfeltételeknek és a megfelelő munkalehetőségeknek köszönhetően ezek a fiatal szakemberek talán már örökre ittmaradnak.

 

Megjelent: Híradó (Stockholm): 29. évf. 119. szám., 2011. március – p. 16.

 

A svédországi magyar bevándorlás Erdélyből

2011. november 23. szerda, 17:54
Írta: Szöllősi Antal

 

Szöllősi Antal

 

 

 

A svédországi magyar bevándorlás fejezetei

 

 

IV. rész

 

 

 

 

  

Erdélyi bevándorlás a 16. és 19. század közötti időszakban

 

Az évszádok során sokan hagyták el Erdélyt politikai, vallási és - napjainkban - gazdasági okok miatt. A célországok régen elsősorban Lengyelország, Törökország, Franciaország és Olaszország voltak. (Közismert történelmi személyek: Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc.)

A Vasa család uralkodása idején, az 1500-as években, majd az azt követő időszakban is kiterjedt toborzás folyt azért, hogy jólképzett külföldi kézműveseket sikerüljön Svédországban letelepíteni. A 17-18. században a Svéd királyságba érkezettek között több erdélyi magyart is találunk. Így például 1620 körül Sommer Mihály udvari ötvösművészként négy esztendőn át szolgálta II.Gusztáv Adolfot. Valamivel később, 1643. november l6-án a svédek szerződést kötöttek I. Rákóczi Györggyel. A Svéd-Erdélyi Szövetség megkötésekor Svédországot Rebenstock ezredes és a brassói származású Orbay András képviselte.

 

1710 körül érkezett Stockholmba az erdélyi származású idősebb Hebbe Krisztián (1698-1762) kereskedő. Négy fia közül Hebbe Simon (1726-1803) vitte a legtöbbre: ő lett a Svenska Ostindiska Kompaniet (Svéd Kelet-Indiai Kereskedelmi Társaság) igazgatója.

A család másik tagja, Hebbe Clemens (1804-1893) résztvett Kossuth amerikai útjának a megszervezésében is. Feleségének a házában, Södertäljében múzeumot rendeztek be. Egyik leánya, Signe Hebbe (1837-1925), korának nemzetközileg is elismert operaénekese volt.

 

 

Erdélyi bevándorlás a 20. században

 

A trianoni döntés (1920) után valóságos népvándorlás kezdődött az erdélyi magyarság körében, és sokan családostól települtek át Magyarországra. Valószínű, hogy 1920, illetve 1945 után nem sok erdélyi magyar került Svédországba. Meg kell említenünk a három Pándy testvért, akik közül Pándy Pál a lappok ”királya” lett, Pándy Kálmánt pedig az egyik legjobb svéd-magyar fordítóként tartják számon (nyolc nyelven beszélt). (Édesapjuk Erdély egyik legnevesebb orvosa volt, és ma az ő nevét viseli a gyulai kórház.)

 

Az erdélyi magyarok ellen 1956 után elkezdődött a román állami terror. Ezen kívül az ellenük irányuló kettős – nemzeti és kommunista – elnyomás, amely csak fokozódott az évtizedek során lehetetlenné tette számukra az országból való távozást. Ebben az időszakban csak azok a sportolók, orvosok, kutatók tudtak külföldön maradni, akiknek lehetőségük nyílt erre.

 

Később, hogy a román diktátor igazolja Moszkvától való elszakadását, szigorú feltételek mellett ugyan, de megnyitotta a kiskapukat, elsősorban Izrael és Németország felé. Ezek az államok ”kiváltották” a romániai zsidó és német kisebbség jelentős részét. Később, 1968-ban megindulnak a turista buszjáratok Romániából Törökországba. A buszok természetesen nem a teljes létszámmal tértek vissza Romániába. Az így kintmaradt erdélyiek Törökországból igyekeztek továbbjutni egy másik országba. Innen kerültek Ljungbybe az első székelyföldi magyarok (Bokor Domokos, Jakab Antal, Szopos Béla stb.). (Béla, aki süketnéma, a törökországi szállodában tolmácsa volt székely barátainak, mivel egy ottani, szintén süketnéma alkalmazottal megértették egymás jelbeszédét. Hasonló esetek az eszperantót beszélők között is előfordultak.)

 

Románia és Ausztria között 1969. január 1-től megszűnt a vízumkényszer, ami megkönnyítette a kiutazást. Volt olyan Romániából induló különvonat (turistavonat), amelynek 120-150 utasa politikai menedékjogot kért az osztrák hatóságtól. Olyan turistabuszokról is tudunk, amelynek a gépkocsivezetője is kintmaradt, sőt, még a busz hazavitelére kiküldött sofőr sem tért vissza. Ezek a magyarok aztán Ausztriából elsősorban az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába távoztak, de egyre többen jöttek Svédországba is. 

Azok az erdélyiek, akik a ´70-es években érkeztek Svédországba, elsősorban a déli országrészben telepedtek le, de néhány orvos és mérnök a fővárost, Stockholmot választotta. A Skåne-i vállalatok elégedettek lehettek/lehetnek a magyarokkal, mert a legtöbbjük innen, első munkahelyéről ment/megy nyugdíjba. Az itt letelepedett erdélyiekhez, látogatóba érkezett rokonok, barátok közül is sokan ittmaradtak. Az állampolgárság megszerzése után az egyedülállók gyakran hoztak otthonról házastársat, így tovább emelkedett az itteni erdélyiek létszáma. Érdekes, hogy ez a svéd statisztikából is kitűnik: az 1980 körül, majd az 1995-2005 között a Romániából érkezett bevándorlók többsége nő.

 

A romániai kemény, kettős elnyomás alól egyre többen igyekeztek külföldre jutni. Említésre méltó, hogy kb. 1985-től Magyarországról is sok romániai menekült érkezett Svédországba (nem csak magyarok tehát). Egyes svéd források szerint az 1987-1992 közötti időszakban folyt a nagyobb létszámú bevándorlás Romániából.

                     

Felvetődik a kérdés, hogy vajon hány erdélyi magyar él Svédországban? Erre nem tudjuk a pontos választ, mert a svéd nyilvántartás csak az állampolgárságot veszi figyelembe. 1990-ig 5.313 menekült érkezett Romániából Svédországba, és én háromezerre teszem az erdélyi magyarok létszámát. 1990 után évenként 300-500 személy jött Svédországba, majd Románia uniós csatlakozása után évi 2.500-3.000 személy érkezett ide. Ma, 2010-ben a svéd statisztika több, mint húszezer olyan személyt tart nyilván,  akik román állampolgárként érkeztek ide. Az erdélyi magyarok létszámára vonatkozóan azonban továbbra sincs pontos adatunk.

 

 

Megjelent: Híradó (Stockholm): 28. évf. 118. szám., 2010. december – p. 22.

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.