Ősszeállította: SZÖLLŐSI Antal
1970-ben hagyta el Magyarországot. Néhány évig Belgiumban élt, a Löveni Katolikus Egyetemen irodalmi tanulmányokat folytatott. 1974-ben, huszonhét évesen az Amerikai Egyesült Államokba költözött, 1978 óta Chicagóban élt, másfél évvel halála előtt települt vissza Magyarországra.
1980–1994-ig a chicagói Szivárvány kiadója és szerkesztője, valamint a Szivárvány könyvek sorozatának kiadója.
A Szivárvány könyvek sorozata elsősorban Magyarországon, valamint az elszakított területeken a kommunista hatalom idején tiltott irodalomnak számító könyvek kiadását és terjesztését jelentette.
1984-ben Marrakesben (Marokkó) a Költők Világkongresszusán tiszteletbeli doktori címet kapott.
Mózsi Ferenc 65 éves lenne
Napokban újból volt egy kis időm rendezni az Archívumban az összegyűjtött anyagokat. Így került kezembe újból több vaskos boríték, amelyet még 1972-73-ban küldött Mózsi Feri barátom Belgiumból. Körülbelül száz verse és több tanulmánya található az Északi Magyar Archívumban. Nem tudom Ferinek megjelentek-e ezek a versei kötetben, mert nem találom az itt lévő könyveiben.
Segítségemmel többször járt Stockholmban, a Stockholmi Magyar Katolikus Kör meghívására. A brommai Magyar Házban (Stockholm) mindig telt ház volt irodalmi estjein. Verses kötetet még otthon is nehéz eladni, nemhogy az emigrációban. Első stockholmi látogatása alkalmából, első kötetéből (A képzelet kertjeiben. Los Angeles: 1974.) mintegy hatvan darabot adtunk el. Amióta (1970) Stockholmban élek és aktivan részt vettem (2001) az itteni magyarság egyesületi életében, ennyi könyvet Stockholmban még nem adtunk el. [Tollas Tibor egyik stockholmi látogatása alkalmából Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport (München: 1975.) című könyvéből is csak negyven darabot tudtam eladni.] Ismereteim szerint a mai napig is Feri tartja a stockholmi magyar könyv eladási csúcsot.
Egyik hozzám írt leveléből:
„Kedves Tóni!
Leveledet köszönettel megkaptam, igyekszem rögtön válaszolni. (...) 1960-óta eszperantista vagyok és itt is ezen a téren próbálok mozgolódni, elsősorban irodalmi vonatkozásban.
Most megint küldök egy szemétkossárra való irományt, ha van időd azért fusd át őket, már régóta hordoztam magamban vers-gondolat-gyermekeim, de csak a munkaközi feszültség dopta papírra őket. (...) Nem akarok laposrétest nyújtani a levelemből, ezért most záródok, már előre látom, hogy rossz előérzettel fogod kinyítni a vastag borítékot: vajon ez a manus már megint mit hordott itt össze ennyi oldalon keresztül.
A BUJDOSÓK olvasóit, valamint munkatársait melegen üdvözlöm, Téged pedig forró baráti szeretettel
Feri
Leuven [Belgium], 1973. okt. 15.”
Újból átolvastam hozzám küldött verseit és abból közlök most kettőt.
Szöllősi Antal. Stockholm, 2012. január 4.
Mózsi Ferenc
ó Uram
arcomról már rég letörölted a mosolyt
s a tiszta kacajt is csak hírből ismerem
s ha hallom is nem szívből jön nekem
vállaimra terheket aggatok
kereszttel Kálváriákat faggatok
ó Uram
hallgasd meg hitvány könyörgésem
megértő szóra szomjuzom
add meg a mindennapi kenyér mellé
az örömöt is
legyen kivel megosztani létem
s a szeretet sugarában
én is fürdethessen lelkem
s azt ami másnak nem sikerült
a többiekért véghez vihessen
ne csak galád féregként éljek
érezzem értelmét küzdelmemnek
s tudjam hogy valamit végzek
mely Neked is kedves
Louvain, 1972. nov. 4.
felosztották a földgolyót
felosztották maguk között a földgolyót
a hamis irányt tévedett háborgó jót
ki keletről jön délre tart nyugatra vár
s nékem nem maradt egy talpalatnyi hely sem
hol bizonytalan lábam végre megvessem
nagy korban élünk mint szomszédaink mondják
naponta féljük létünk nézzük hogy hordják
akikkel eddig vészben együtt vacogtunk
többszörösen színtváltó álnok társaink
a világ ócska piacára vágyaink
olcsón vesztegették mindig az elveket
kinek nem kell a mókából az elmehet
s folytatja úgy mint mi sápadt hontalanok
akik az osztozkodásból kimaradtunk
mert bőrünkre alvadt bűztől fordult gyomrunk
azért mert hangunknak ereje kisebb volt
halottaink arcán a szégyen fikszebb folt
mint azokén kik nem esznek friss kenyeret
csak mindig tegnapi százszor megrágottat
a számtalanszor kiköpött megváltottat
apánk vetette magból sovány vigasz kelt
verejték sójából mardosó sóhaj lett
mit mázsás batyuként cipelünk magunkkal
fáj az otthon maradt fényképnyi élő gond
az ami másnak semmit nekünk mindent mond
már nem védi senki sem igaz érdekünk
reszkető kezekkel fogják a méregünk
biztosnak látszó nesze semmit fogd meg jól
néha eltévedt eszme röppen leköpik
leverik mely közéjük téve betörik
nemhogy hírül adná a bekötött szemek
fülére semmit halló mély árkok egek
langyos sarat szorongató lakóinak
hogy vakon becsaptak az árú vizezett
a mérleg nyelve még csak nem is billegett
idegenben csókolunk vasfeszületet
valahol keresünk újabb becsületet
nem kapunk hitelelőleget jövőnkre
mikor fiaink számadón kérni fogják
édesapám hol szabad a hazám mond hát
akkor megkövülten szemlesütve állunk
csak feldarabolt vérző földgömböt látunk
szélességi és hosszúsági fokokkal
agy egyenlítővel vak rák térítővel
gyönyör hullámot jéggyászba terítővel
elhaló hangon kisfiamnak felelem
ez a mi országunk ahol a tenyerem
valaha ez volt a legszilajabb szabad
de vakságban éltünk mint a hitehagyott
most hideg van szívedben minden befagyott
Louvain, 1973. április 19.
Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat
az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.
Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!
Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!