2148016
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
106
1664
4411
2137913
28929
42314
2148016

Te IP-címed: 3.216.79.60
2020-11-26 02:30

Orosz-magyar lexikon

2012. november 06. kedd, 01:37
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal

 

 

 

 

OROSZ-MAGYAR LEXIKON

 

Oroszországban élt, vagy élő magyar (származású) személyek, egyesületek, folyóiratok, stb. adatai.

Magyarországon élt, vagy élő orosz (származású) személyek, utazók, stb. adatai.

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS 

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

A


ÁBELOVSZKI József

(Káloz, 1891 július 29. – Budapest, 1967 július 23.): kovács, a Magyarok Világszövetsége egykori főtitkára.

1908-tól vett részt a munkásmozgalomban. 1919-ben tagja lett a KMP-nek. A Tanácsköztársaság idején a dunaföldvári, majd a szekszárdi forradalmi törvényszék elnöke volt. 1920-ban Olaszországba, majd Franciaországba szökött. A Francia Kommunista Párt tagja lett. 1922-ben tovább ment az USA-ba, ott is bekapcsolódott a munkásmozgalomba. 1924-től 1931-ig az Egyesült Államok Kommunista Pártja magyar csoportjának végrehajtó bizottsági tagja, 1924-1929-ben a New York-i Vas-és Bronzmunkások szakszervezetének vezetőségi tagja, alelnöke, 1929-től elnöke volt. 1931-ben a Szovjeunióba megy, ahol művezetőként dolgozott. 1945-ben a szovjet hadsereggel visszatért Magyarországra.

1951-től 1957-ig, nyugdíjazásáig a Magyarok Világszövetsége főtitkára volt.

 

AGNELLI József

(Szakolca, 1852. február 23. – Holics, 1923. augusztus 23.): növénynemesítő, római katolikus pap.

Teológiai tanulmányait Esztergomban. 1914-től Holics plébánosa volt.

Gyermekkora óta szenvedélyesen gazdálkodott. Tönn újfajta kukoricát és gabonát, többféle dinnyét és vagy kétszáz fajta burgonyát tenyésztett ki. Leghíresebb burgonyái a Parasztkedvelő és a Magyar Kincs fajták. A Magyar Kincs burgonyája Franciaországban, Németországban, Angliában, Oroszországban és az USA-ban is elterjedt. A gyógynövények termesztése terén is kiváló szakember volt. A budapesti ezredéves kiállításon (1896) díszoklevelet nyert.

Megfigyeléseiről írt cikkeit a következő lapokban közölte: Neue Freie Presse, Pharmaceutische Post, Magyar Gazdák Lapja, Wiener Landwirtschhhhaftl Zeitung, Journal Pharmaceutique de New York, Droguisten-Zeitung, Internationaler General-Anzeiger (Berlin), stb.

Főbb művei:Über die Cultur der Arzneipflanze (Szakolca, 1893); A gyógy- és műszaki növények termesztése. (Sopron, 1915).

Irodalom: Ország-Világ, (1896:831) ; Gazdasági Lapok, (1941:178) ; Magyar könyvkereskedők évkönyve, (Budapest: 1916) ; Gulyás:1939.

 

ARADI Viktor

(Pankota, 1883 február 22. – Szovjetunió, 1937 körül): geológus, szociológus, történész, újságíró. Egyes munkáit Erdélyi Viktor néven jegyezte.

1919-ben Budapesten a román katonai hatóságok alkalmazottja. 1920-ban Kolozsvárra költözött, részt vett a szakszervezetek szabadiskolájának szervezésében, megindította a Proletárok Könyvtára kiadványsorozatot. A kolozsvári Napkelet munkatársa, majd 1926-ban A Jövő Társadalma címen szocialista folyóiratot alapított; 1927-ben a Román Munkássegély főtitkára.

1930-ban három évre börtönbe került. 1933-ban családjával a Szovjetunióba emigrált, ahol a sztálini terror áldoza lett. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. Kongresszusa után rehabilitálták.

 

 

B


BAKONYI Endre

(Karcag, 1887 november 21. – Szovjetúnió, 1937.): jogász, szerkesztő, újságíró.

 

BÁLINT Gábor, szentkatolnai

(Szentkatolna, 1844 március 4. – Temesvár, 1913 május 26.): nyelvész, egyetemi tanár, orientalista, az eszperantó nyelv első magyarországi terjesztőinek egyike.

Jogot tanult Bécsben, majd Pesten. A Keleti Akadémián arab, perzsa és török nyelveket tanult. Az MTA támogatásával 1871-1874 között Oroszországban járt. Kazánban és Mongolo.-ban tanulmányozta a mongol és mandzsu nyelveket. 1874-ben hazatért, hogy gyűjteményét feldolgozza. 1877-ben részt vett gróf Széchenyi Béla indiai expedíciójában. 1879-1892 között önkéntes száműzetésbe vonult, az oszmán birodalomban dolgozott, majd Dél-Európa városaiban egyetemeken tanított. 1895-ben részt vett gróf Zichy Jenő Kaukázusba és Közép Ázsiába induló expedíciójában.

Bálint Gábor, a harminc nyelven beszélő tudós zseni volt. Előbb az oszmán birodalom különböző tartományaiban kamatoztatta kivételes nyelvtudását. Olyan fontos bizalmi állásokat nyert el, mint pénzügyi ellenőr. Feleségével, Spielmann Rozáliával bejárta a Közel-Keletet és Európa déli részét, ahol újabb nyelveket tanult meg. Az 1890-es években arról értesülhetünk, hogy az Athéni Egyetemen arab nyelvet oktatott, vagyis magyar létére görög nyelven magyarázta el az arab nyelvet, és írást. Akkoriban nem volt olyan tudós Európában, aki ennyi nyelvet tudott volna, sőt Bálinthoz hasonló szinten művelte volna. A nagy magyar tudósunk akár két hét alatt is megtanult egy új nyelvet. Még Széchenyi Béla expedícióján Dél-Indiában hihetetlenül gyorsan megtanulta a tamil, vagyis dravida nyelvet, majd amikor megbetegedett Sanghajban két hétig kellett várnia a hazafelé menő hajóra, azalatt, még betegen is megtanult japánul, melyet később oktatott is az egyetemen. Röviden úgy jellemezhetnénk, hogy külföldi száműzetése sikeres volt, hiszen bizalmas és megtisztelő állásokat nyert el Európa-szerte. Úgy foglalhatnánk össze tevékenységét, hogy amibe belefogott, azzal mindig sikert aratott. Mégis ő volt az, aki egy nemzetközi nyelv, az eszperantó bevezetése mellett kardoskodott, hogy másoknak ne kellejen a sok nyelv megtanulásával sok időt elpocsékolni. Az eszperantó nyelv terjesztésének magyarországi úttörője, 1897-ben a kolozsvári egyetemen eszperantó nyelvtanfolyamot tartott. Munkái közül jelentősek kazáni tatár nyelvtanulmányai, a mandzsu és a burját-mongol nyelvjárásról szóló értekezései. A magyar-mongol nyelvrokonságról (1877) és a magyar őstörténetről azonban zavaros és kalandos elméletekhez ragaszkodott.

 

BALUGYÁNSZKY (Baludjanszky) Mihály

(Felsőolsva, 1769 – Szentpétervár, 1847 április): tanár, jogászprofesszor, a Pétervári Egyetem első rektora, államtanácsos és Miklós orosz cár kabinetirodájának elnöke.

Gimnáziumi tanulmányait Újhelyben a pálosok vezetése alatt végezte, a bölcseletet Kassán, a jogot a bécsi egyetemen hallgatta. A jogtudományokból Pesten kiállott szigorlat után, 1789-ben a nagyváradi jogakadémiához a politikai tudományok és tiszti irásmód tanárává neveztetett ki. Midőn az orosz tanügyi miniszterium megalapította 1803-ban a szentpétervári akadémiát, hiányozván alkalmas tanárok, külföldi szakférfiakat kerestek; így lett Balugyánszky az államgazdászat és pénzügyi tudományok tanárává Szentpétervárott. 1813-ban Marija Fjodorovna cárné Miklós és Mihály főhercegek tanítójává tette, Miklós cár pedig később kabinetirodájának elnökévé s államtanácsossá nevezte ki; e minőségben haláláig szolgált.

 

BIERMANN István

(Bécs, 1891. július 11. – Moszkva, 1937. július 11.): kommunista politikus.

 

BOROS F. László

(Kellemes, Sáros vm., 1895 augusztus 21. – [Szovjetunió], 1938.): újságíró.

Irodalom: Nagy 2000

 

 

C


CÉSAR (Cäsar) Gyula

(Kazany, [Oroszország], 1887 március 22. – Sopron, 1952. április 13.): orgonaépítő.

 

 

D


DÉCHY Mór, marosdécsei
(Pest, 1851. november 4. – Budapest, 1917. február 8.): geográfus, földrajztudós, alpinista, utazó, a Kaukázus egyik első kutatója, az MTA levelezőtagja (1909).

Iskoláinak elvégzése után bejárta a Déli-kárpátokat, Bosznia és Hercegovina hegyeit, majd az Alpokat. Jogi tanulmányai mellett földrajzot és geológiát is tanult, Hunfalvy János földrajzi és Szabó József geológiai előadásait hallgatta. Megmászta a Magas-Tátrát, az Erdélyi-havasokat, a Dinári-Alpokat, a Pireneusokat és Norvégia hegységeit. Oroszországban letelepedve kezdte két évtizedes kaukázusi kutatómunkáját. Hét kaukázusi expedíciót vezetett olyan kitűnőszakemberek, mint Schafarzik Ferenc, Papp Károly és Laczkó Dezsőgeológus, Loyka Hugó és Hollós László botanikus, valamint a német G. Merzbacher geográfus társaságában. 1884-ben megmászta az Elbrusz legmagasabb csúcsát, 1886-ban bejárta a Kaukázus 1280 kilométeres főgerincét. A Kaukázus földrajzi, földtani és botanikai leírását tartalmazó háromkötetes műve 1905 és 1907 között Berlinben jelent meg németül. 1872-ben egyike volt a Magyar Földrajzi Társaság alapítóinak, utóbb alelnökké, majd tiszteletbeli elnökké választották. A kolozsvári Tudományegyetem 1908-ban tiszteletbeli doktorrá avatta. Értékes kőzet-, kövület- és őslénytani gyűjteményét, fényképeit a Magyar Állami Földtani Intézet őrzi.

Irodalom: MÉL

 

 

E


EMANUEL György

(Versec, 1775. április 2. – Oroszország, 1837. január 14.): tábornok.

 

 

F


 

 

G


 

 

H


HAJDÚ Pál

(Máramarossziget, 1896. december 10. – Szovjetunió, 1937. november 18.): kommunista politikus, szerkesztő, újságíró.

 

HOLLÓS László ; 1881-ig Schwarzkopf

(Szekszárd, 1859. jún. 18. – Szekszárd, 1940. febr. 16.): botanikus, tanár, az MTA l. tagja (1904).

1898-ban részt vett Déchy Mór hatodik kaukázusi expedíciójában.

 

 

I


 

 

J


 

 

K


KÖBLÖS Elek

(Sáromberke, 1887, május 12. – Szovjetunió, 1938. október 9.): publicista, szerkesztő.

 

 

L


LACZKÓ Dezső

(Trencsén, 1860. júl. 22. – Veszprém, 1932, okt. 28.): geológus, paleontológus.

Részt vett Déchy Mór utolsó kaukázusi kutatóútján, jelentős adatokkal gazdagítva a Kaukázus geológiájára vonatkozó ismereteket

 

LOJKA Hugó

(Gelsendorf, Galícia, 1844. jan. 6. – Bp., 1887. szept. 7.): zuzmókutató (lichenológus), tanár.

Magyarország zuzmóiból nagy anyagot gyűjtött, de járt gyűjtőúton Alsó-Ausztriában, Galíciában, Boszniában és Déchy Mórral a Kaukázusban is. Utolsó útján (a Kaukázusban) megbetegedett; 1887-ben kénytelen volt visszavonulni.

 

 

M


MADZSAR József

(Nagykároly, 1876. március 12. – Arhangelszk [Szovjetunió], 1940. szeptember 2.) orvos, baloldali politikus.

 

 

N


 

 

O


OLOFSSON Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid

(Rákosszentmihály, 1916. december 23. - Budapest, 2017. január 15.) bencés szerzetes, tanár.

Családja svéd származású. 9 éves korában került a Budapesti Bencés Gimnáziumba, ahol 16 évesen érettségizett.1933-ban a Szent Bendek Rendjébe lépett. 1935-ben Pannonhalmán teológiát, majd a müncheni Lajos Miksa Egyetemen német nyelvet tanult. Magyarországon bölcselet szakos tanári oklevelet, doktorátust szerzett 1939-ben és az évben pappá szentelték. 1940-ben Győrszentivánban volt káplán. A Pannonhalmi Területi Apátság tábori lelkésze, gimnáziumi tanára 1946-ig. 1945-ben a Szociális Testvérek Társasága egyházi tanácsadója.

1946-ben Pannonhalmán hamis vádakkal letartóztatták. A szovjet katonai bíróság a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő szabadságvesztésre ítélte és a Gulágon raboskodott 1955-ig. Hazatérése után fizikai munkás a pesterzsébeti ládagyárban, majd az ORFI-ban betegszállító, mosodai munkás, mosodavezető. Nem kapott működési engedélyt sem papként, sem pedig tanárként, de titokban tovább végezte lelkészi szolgálatát. 1977-ben nyugdíjba vonult és kisegítő lelkész a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián.

Elismerési: A hit pajzsa kitüntetés (2003) ; Magyar Örökség díj (2005) : Pro Ecclesia Hunggariae-díj (2006) ; A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010).

Művei: Példabeszád. A kilencvenedik esztendő. (Budapest: 2006) ; Útravaló (Budapest: 2007).

Irodalom: Ézsiás Erzsébet: A Hit Pajzsa. Olofsson Placid atya élete. (14. átdolgozott, bővített kiadás, Budapest: 2008) ; Népszabadság, 2010. május 21. (Pünkösdi Árpád: Azok a firkás ötletek!) ; Wikipédia.

 

ORLAY János

(Palágy, 1770 – Odessza, Oroszország, 1829. február 27.): cári udvari orvos. I. Sándor cár háziorvosa.

Medikusként vándorolt ki Oroszországba, ahol 1791-ben a szentpétervári orvosi főiskolán tanult, majd Bécsben 1795-ben szerzett orvosi oklevelet. Szentpétervári, moszkvai gyakorlat után cári udvari orvos. A Birodalmi Orvosi Tanács tagja lett. Egyik szorgalmazója volt a külföldi orvosok oroszországi alkalmazásának. 1807-benben Dorpatban orvos-sebészi doktori oklevelet is szerzett. Goethe barátja, Gogol tanítója volt. 1812-től az odesszai nemesi kollégium igazgatója, egyúttal természettan-tanára. Jelentős szak­irodalmi munkásságot fejtett ki.

Főbb művei: Obser­vationes medico-chirurgicae... (Szent-Péter­vár, 1800); Dissertatio inauguralis medica sistens doctrinae de viribus naturae medicat­ricibus historiam brevem... (Dorpat, 1807)

Irodalom: Schultheisz E. – Tardy L.: Orosz-magyar orvosi kapcsolatok (Budapest:1961) ; Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon, (Budapest: 2004).

 

 

Ö


 

 

P


PALLAVICINI György

(Tiszadob, 1912. július 11. – Voszturralag [Szovjetunió], 1948. május 27.): teológus.

 

PAPP Károly

(Tápióság, 1873. nov. 4. – Tápióság, 1963. jún. 30.): geológus, egyetemi tanár, az MTA I. tagja (1920-1949).

1898-ban részt vett Déchy Mór hatodik kaukázusi expedíciójában.

 

POGÁNY József

(Budapest, 1886. november 8. – [Szovjetunió], 1939.): újságíró, író. 

Irodalom: MÉL

 

POLL Sándor

(Budapest, 1898. augusztus 12. – Moszkva, 1937. augusztus 6.): festőművész.

Irodalom: MÉL

 

PÓR Ernő

(Leibic, 1889 január – SZU, 1943): tisztviselő.

Irodalom: MÉL

 

 

R


RÁKOSI Mátyás, született Rosenfeld Mátyás

(Ada, 1892. március 9. – Gorkij, Szovjetunió, 1971. február 5.): a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Dolgozók Pártjának első- és főtitkára, az ötvenes évek elején Magyarország miniszterelnöke és diktátora.

 

 

S


SALAMON Ernő

(Gyergyószentmiklós, 1912. május 15. – Mihajlovszka Sztari, Szovjetunió, 1943. szeptember 11.): költő, szerkesztő, újságíró.

 

SÁRKÁNY Oszkár

(Budapest, 1912. október 9. – Kosztenki, Szovjetunió, 1943. február 7.): irodalomtörténész.

 

SCHAFARZIK Ferenc

(Debrecen, 1854. márc. 20. – Bp., 1927. szept. 5.): geológus, műegyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1902; r. 1916), a műszaki földtan, földrengéstan és hidrogeológia egyik hazai úttörője.

1886-ban részt vett Déchy Mór kaukázusi expedíciójában, ahol számos jelentős megfigyelést tett nemcsak a leíró kőzettan, hanem a vulkanizmus és a morfológia területén is.

 

 

SZ


 

 

T


 

 

U


Új Hang

Újság. Moszkvában jelent meg 1941-ig.

 

 

Ü


 

 

V


VARGA Gyula András

(1890-1959): az osztrák-magyar, majd a szovjet hadsereg tisztje; altábornagy, hadtörténet-író.

 

 

W


 

 

Z


ZÉKÁNY János

(Karácsonyfalva, 1670 körül – ?, 1731 után): magyar nemes, II. Péter cár nevelője.

[szerkesztés, bővítés alatt]

 

 

ZS


 

 

 

 

Kérjük írja meg véleményét, javaslatait,

Levél és e-mail címünk a  Kapcsolat  oldalon található .

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.