1602694
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
1238
1378
7205
1590945
20191
16951
1602694

Te IP-címed: 3.80.223.123
2019-05-25 21:44

Egyiptomi-magyar lexikon

2011. november 18. péntek, 19:42
Írta: Szöllősi Antal

 

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal  

 

 

 

 

 

EGYIPTOMI–MAGYAR LEXIKON

 

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

 

 

 

Az Északi Magyar Archívum (ÉMA) gyűjteményének teljes anyaga csak Magyarországra kerülése után lesz elérhető.

Megértésüket kérve, köszönjük látogatását.

 

Szöllősi Antal, Stockholm, Svédország

Véghváry Lóránt, Durban, Dél-Afrika

az Északi Magyar Archívum alapítói

 

 

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

 

 

A


ADLICZER Antal
(?, 1822. június 7. – Alexandria, 1898. augusztus 4.) főhadnagy, orvos.
1846-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bécsi egyetem orvosi karán. 1846–1848-ban a bécsi Közkórház orvosa, 1848 tavaszán hazatért, belépett a honvédorvosi karba, a délvidéki harcokban vett részt. 1849. augusztus végén török földre menekült, az isztambuli magyar kolónia orvosa, polgári orvosként Isztambulban több követség orvosa volt. 1862-ben belépett az itáliai Magyar Légióba, főhadnagyként orvosi szolgálatot fejtett ki. A légió feloszlása után Egyiptomba távozott és Alexandriában működött.
Irodalom: Kapronczay Károly: Az 1848–1849. évi szabadságharc volt honvédorvosainak sorsa török földön, Honvédorvos, (1979)3-4.
 
ALMÁSY László Ede, zsadányi és törökszentmiklósi

(Borostyánkő (ma Bernstein, Ausztria), 1895. augusztus 22. - Salzburg, 1951. március 22.): utazó, felfedező, Afrika-kutató. 

A borostyánkői birtokot még nagyapja, Almásy Ede szerezte, aki a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapító tagja volt 1872-ben. Édesapja az Ázsia-kutató, Almásy György (1867-1933), édesanyja Pittoni Ilona volt. A család 1892-ben költözött Borostyánkőre. '

Almásy se címet, sem vagyont nem örökölt. Grófi címét is csak külföldön használta.

Angliában tanult, és ott szerezte meg első pilótaengedélyét jég. Az első világháború idején pilótaként szolgált az önkéntes osztrák-magyar légierőben. Rendíthetetlen royalistaként a háború után mindkét királypuccs során ő volt IV. Károly király sofőrje, ekkor ragadt rá a grófi cím.

Angliában tanult, és ott szerezte meg első pilótaengedélyét jég. Az első világháború idején pilótaként szolgált az önkéntes osztrák-magyar légierőben. Rendíthetetlen royalistaként a háború után mindkét királypuccs során ő volt IV. Károly király sofőrje, ekkor ragadt rá a grófi cím.

Londonban folytatott műszaki tanulmányok után az osztrák Steyr autógyár alkalmazta. 1926-ban utazott először Afrikába, a Núbiai-sivatagba, hogy egy új típusú autót kipróbáljon. Ettől kezdve majdnem minden évben szervezett egy-két expedíciót Afrikába. Gépkocsin bejárta Tanganyikát, Kenyát, Ugandát, Szudánt, ahonnan a núbiai és líbiai sivatagon keresztül utazott Kairóba, 1929-ben Egyiptomban repülőisk.-t létesített és a sportrepülést kifejlesztette. 1930-ban tevés expedíciót vezetett Szudánból Abesszíniába, 1932–33-ban repülőgéppel és gépkocsival a Líbiai-sivatag addig ismeretlen fennsíkját, a Gilf Kebirt tárta fel. A Zarzura oázis felfedezése is az ő érdeme. Az Uvainat-hegység barlangjaiban a történelem előtti korból származó sziklafestményeket talált. 1934-ben a Líbiai-sivatagban és Szudánban sziklafestmények után kutatott. Feltérképezte Vadi Hauart. Tudósított a Nílus egyik szigetén élő „magyar” nevű berber törzsről, amelynek tagjai állítólag II. Szolimán szultán serege által összefogdosott magyar hadifoglyok leszármazottai. 1941-ben behívták katonának és német kikérésére az Afrikakorpshoz vezényelték; az emiatt 1945-ben ellene emelt vád alól a Bp.-i Népbíróság felmentette. 1947-ben ismét Egyiptomba utazott, ahol sivatagkutatási program kidolgozása mellett autóképviselettel és a sportrepülés tovább fejlesztésével foglalkozott. 1949-ben egy vitorlázó repülőgépnek Párizsból Kairóba való vontatásával harmadmagával távolsági világrekordot állított fel. 1951-ben betegen Salzburgba szállították. Halálos ágyán értesült, hogy kinevezték az Egyiptomi Sivatagkutató Intézet igazgatójává. Az általa 1932-ben Kairo-Heliopolis mellett alapított sportrepülőtér, mely vezetéknevéről vált ismertté, ma „Al Maza” néven nemzetközi légiforgalmi kikötő.

Irodalom: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 ) 

 

ATLASZ Márton

(Tasnádfő, Bihar vm., 1878. február 23. – ): diplomata, író.

1904-től Kairóban konzulátusi tisztviselő volt.

 

AUBERMANN Miklós, dr.

(Csanád, Torontál vm., 1874. február 18. – Plattenhardt [Németország], 1964. júnus 9.): római katolikus plébénos, író.

1900-1901-ben, mint Velics Lajos családjának nevelője Voloscában, Kairóban és Athénben élt.

1944-ben külföldre távozott.

 

 

B

 


BACK Fülöp, surányi

(Budapest, 1862. – Párizs, 1958.): kereskedő, üzletember, szponzor. 

1907-ben, az Osztrák-Magyar Monarchia kairói nagykövetségének pártfogásával, saját költségén ásatást indított a közép-egyiptomi Sarunában, amelynek vezetésére a krakkói Tudományos Akadémia fiatal kairói ösztöndíjasát, Tadeusz Samuel (Thadée) Smolenskit kérte fel. Sarunában több óbirodalmi sírt tártak fel, egy Sarunához közel eső dombon (Kom el-Akhmar) megtalálták egy I. és II. Ptolemaios fáraó korabeli templom relieftöredékeit.
A Gamhudban felfedezett görög-római kori temetőből előkerült nagyszámú koporsót és az egyéb temetkezési mellékletek felét végül beszolgáltatták a Kairói Múzeumnak, a megmaradt leletek nagyobb részét a pesti Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozta, kisebbik hányadát bécsi és krakkói múzeumok között osztotta fel. 1908-ban újabb kísérletet tett további öt ásatás területére vonatkozó koncesszió megszerzésére, továbbá szorgalmazta egy kairói osztrák-magyar régészeti intézet felállítását - eredménytelenül. érdemeiért a Ferenc József-érdemérmet (1908), ill. magyar nemességet kapott (1909), de nemesítését - politikai okokból - csak 1914-ben véglegesítették. 1913-ban párizsi felesége révén francia állampolgárságot nyert.
Az I. világháború kitörésekor a hatóságok párizsi lakását és selyemgyárát lefoglalták, s családjával együtt kiutasították Franciaországból. A Spanyolországban töltött két év után megpróbált egyiptomi birtokaira eljutni, onnan viszont az angolok internálták. Végül - Nyitra vármegyei illetősége révén - csehszlovák útlevéllel térhetett vissza az I. világháború után Egyiptomba. (áruházlánca egészen az 1960-as évek eleji államosításig őrizte az Orosdi-Back nevet.) ásatásának Magyarországra került leletei előbb az Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárába kerültek, majd 1934-ben beolvadtak a Szépművészeti Múzeumba, az ott létrehozott Egyiptomi Gyüjteménybe.
 
BÁNÓ Jenő

(Roskovány, 1855. június 25. – Malaga [Spanyolország], 1927. augusztus 2.): utazó.

A fiumei kereskedelmi akadémia elvégzése után tengerészként bejárta Olaszországot, Franciaországot és Angliát. Hazatérve a vasút szolgálatába lépett. Felesége halála után világkörüli útra indult. Bejárta az Egyesült Államokat és Mexikót, majd vásárolt egy 1000 hektáros területet Mexikóban és kávétermesztésbe kezdett. A telepet felesége után Camilla telepnek nevezte el. Sárgalázat kapott és 10 napig eszméletlenül feküdt. Felépülése érdekében hosszabb tengeri útra indult. Beutazta a Karib-tengert, heteket töltött Kubában. Venezuelában és Kolumbiában is megfordult, végül 1900-ban visszatért Mexikóba, Oaxaca államba és ismét kávéültetvényt létesített. Indián feleségével a kávé mellett kaucsuk, cukornád és vaníliaültetvényt is létesítettek. Azonban egy ciklon tönkretette az ültetvényeit.

1903-tól a Mexikói Köztársaság magyarországi főkonzulja volt hét évig, 1910-től Egyiptom főkonzulja.

Az I. világháború idején Spanyolországba, Barcelonába telepedett le, ahol Suleiman El Fakir álnévvel a szövetséges hatalmak ellen írt politikai cikkeket. Különféle lapokban, könyvekben számolt be tapasztalatairól, spanyol nyelven is. Utazásairól Budapesten is tartott több felolvasást.

Tagja volt több földrajzi társaságnak. A párizsi Société Académique D’Histoire International aranyéremmel tüntette ki és tagjai közé választotta.

Művei: Útiképek Amerikából (Budapest: 1890); Mexico és utazásom a trópusokon (Budapest: 1896); Bolyongásaim Amerikában (Budapest: 1906).

Irodalom: MÉL ; Agárdi:1955.

 

BÁNYAI Julia

 

(Vízakna, 1824 - Kairó, 1883): az 1848-49-es forradalom és szabadságharc századosa, egyik hősnője.

Tanulmányai befejeztével feleségül ment Sárossy Gyula ügyvédhez, akinek1848-ban bekövetkezett halála után műlovarnőként dolgozott a bécsi cirkuszban. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe.

Az erdélyi harcokban kitűnt bátorságával és közlegényből a 27. honvédzászlóalj főhadnagya, majd századosa lett. Harcolt Gyulafehérvárnál, Zsibon, Dévánál és Kolozsvárnál fedezte a magyar sereg visszavonulását is. Nemcsak a fegyveres harcokban vett részt, hanem – francia nyelvtudása révén – az osztrák és az orosz hadseregnél gyakran kémkedett is, táncosnő szerepében. Bem tábornok katonai kitüntetéssel jutalmazta hírszerző tevékenységét. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850 februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1852-ben visszatért Erdélybe, ahol részt vett a Makk Károly-féle összeesküvésben. Ennek leleplezése után ismét Törökországba menekült, majd férjével Kairóban telepedett le. Itt nyitották meg a „Fáraóhoz” címzett fogadójukat.

Kairóban halt meg 1883-ban, 59 éves korában. Kalandos életéről Thury Zsuzsa írt regényt 1951-ben Bányai Júlia címmel.

Irodalom: MÉL 
 
 
C

CZÉLKUTI ZÜLLICH Rudolf
(Gyulafehérvár, 1813. július 13. – Karió, 1890. január 13.): magyar klasszicista szobrász.
Interneten:  Magyar   English   Español   Esperanto
 
 
E

 


Egyiptomi füzetek
A Magyar - Egyiptomi Baráti Társaság időszakos lapja.
Budapest: 2001 – , rendszertelenül, éveként többször.
Szerkeszti: Győry Hedvig (1959-)
Kiadja: a Magyar–Egyiptomi Baráti Társaság Ókori Egyiptomi Bizottsága.
Lelőhely: OSZK.
 
Egyiptomi Magyar Ásatások Baráti Köre

Cím: 1119 Budapest, Petzvál József utca 52.

Az egyesület képviselője: Dr. Eisler Péter.
 
 
F

FODOR István
(1933-2002): fordító, tolmács, magyarságkutató, a magyar irodalom arab fordítója, az Egyiptomban és Szudánban élő magyarábok kutatója.
Egyetemi tanulmányait az ELTE Germanus Gyula irányította Arab Tanszékén végezte, majd ösztöndíjjal egy évig a világhírű kairói Al-Azhar szunnita iszlám teológiai egyetem hallgatója. Hazatérése után a múlt század 60-as éveiben a Magyar Rádió Arab Szekciójának vezetője, az MTA és a Külügyi Intézet főmunkatársa.
Hazánk kairói nagykövetségén előbb a 70-es évek elején, majd 1980-1985 között főtanácsos. Fodor István írta a Magyar Katolikus Lexikon arab vonatkozású szócikkeit.
 
 
H

HAMPEL Józsefné, született cselfalvi és lubóczi Pulszky Polixénia (avagy Polyxena, Polixéna, Polyxénia stb.
(London, 1857. június 21. – Budapest, 1921. április 23.): írónő, a Pulszky család tagja.
Fiatalon megismerkedett már a művészettörténettel és a régészettel. 26 évesen ment nőül Hampel József archeológushoz. Beutazta Görögországot először még édesapjával, Pulszky Ferenccel, majd férjével is. Nagyobb utazásokon vett részt Törökországban, Egyiptomban, Algériában, Németországban, Franciaországban, Angliában, és Olaszországban is.
Szokatlan keresztnevét, Polixénia, mind életében, mind halála után változatos formában betűzték.
 
HUBER Lipót
(Zombor, 1861. október 23. – Kalocsa, 1946. március 7.): prelátus, kanonok, egyházi író.
Középiskoláit Zomborban, teológiai tanulmányait Bécsben végezte. 1885. pappá szentelték.
1898. kalocsai főszentszéki ülnök lett és ugyanez évben Egyiptomban, Palesztinában és Szíriában gyarapította keleti ismereteit.
Könyvalakban igen sok feltűnést keltő egyháztudományi munkája jelent meg.
 
 
K 

 

KAIRÓ

[Kairói Magyar Egylet? 1868-1877?]

1868 március 15-én alakult Kairóban. Első elnöke Sipos György volt. 1877-ben megpróbálja feltámasztani az egyleti életet, eredménytelenül.

„[1874] Márczius 15-ikét a Kairóban lakó magyarok is megünnepelték az ottani magyar egylet helyiségében, melyet Sipos György, az alkirály kertésze igen szépen fölékített. Jelen volt Klapka is, aki most Kairóban időz. A kis társaság összegyülvén, a Hymnust énekelte, aztán kedélyes reggeli következett, pohárköszöntésekkel. Az ünnepélyen ott voltak: Sipos György, Seregi Antal, Kera János, Beck Ferencz, Kozma János, Kovács Károly és Dragonics, kik mindannyian részt vettek a szabadság harczban. Kovács Károly vendéglős a magyar egyletnek házában ingyen adott helyiséget.”      

Forrás: Vasárnapi Újság (Budapest), 21(1874. április 5.)14:221.
 
KOSSUTH Ferenc
(Pest, 1841. november 16. – Budapest, 1914. május 25.): Kossuth Lajos idősebbik fia, politikus, országgyűlési képviselő.
A szabadságharc leverése után, kisgyermekként testvérével rövid ideig osztrák fogságba került, de a nemzetközi felháborodás miatt a hatóságok engedélyezték kiutazását szüleihez Törökországba. Párizsban és Londonban tanult, s mérnöki diplomát szerzett. Először Angliában dolgozott, majd 1861-ben apját követve Olaszországba költözött. Jelentős szerepet játszott az olasz vasútépítésekben, egy ideig a dél-itáliai vasúthálózat kormánybiztosa is volt.
1877-ben Nápolyba költözik és ott híres Impresa Industriale Italiának vezérigazgatója. E minőségben óriási vas- és acélhidakat stb. épített. Már ekkor Európa legkiválóbb mérnökei közé számították. Az itt végzett munkásságával jelentős szakmai hírnévre tett szert a vasútépítés, alagútfúrás és hídépítés terén. Utolsó nagy mérnöki munkája a nílusi acélhidak voltak, amelyeknek építését, egész Európa legnevesebb mérnökeivel versenyezve, 1877-ben ő nyerte el.
Vagyonos és megbecsült ember lett, még az olasz lovagi címet is megkapta. Az emigráció egységes vezetése céljából életre hívott Magyar Nemzeti Igazgatóság titkára (1859–1862), később is támogatta az emigrációs mozgalmakat.
Interneten:  Magyar   English   Deutsch   Русский   Nederlands
 
KÚNOS Ignác
(Hajdúsámson, 1860. szeptember 22. – Budapest, 1945. január 12.): nyelvész, turkológus, folklorista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1893) tagja.
Hosszabb tanulmányutakat tett Kis-Ázsiában, Egyiptomban és a Balkánon.
Irodalom: Ványi 1993:507.
Interneten:  Magyar
 
 
M

Magyar Egyiptomi Baráti Társaság
Budapest:
Célja a két ország társadalmi, kulturális, gazdasági tudományos és sport téren kialakult kapcsolatainak ápolása, elmélyítése, a Baráti kapcsolatok továbbfejlesztése.
Közreműködik a két ország kulturális emlékeinek, hagyományainak további felkutatásában és megőrzésében, segíti az erre vonatkozó kutatásokat és ezek kölcsönös megismertetését, fórumot teremt az elért eredmények megvitatására.
Interneten:  www.mebt.hu/
 
Magyar Klub
Kairó: 1990. október 23. – 
 
Magyar Kulturális Tanácsosi Hivatal
Kairó: 1974 –  
1974-ben Kairóban alapítottak intézetet, amely ugyan 1977-től, a korabeli politikai kapcsolatok elhidegülése következtében a kairói Magyar Nagykövetség részeként működő Kulturális Tanácsosi Hivatallá (KTH) alakult át, de azóta is kulturális diplomáciai feladatokat lát el, részt vesz a magyar régészeti missziók szervezésében, az ásatások adminisztrációs előkészítésében és lebonyolításában.
 
MADARÁSZ Gyula dr. nemeskisfaludi

(Budapest, 1858. május 3. – Budapest, 1931. december 29.): ornitológus, festőművész, a Magyar Nemzeti Múzeum madártani osztályának egykori vezetője.

Hazai és külföldi szakfolyóiratokban magyar, angol és német nyelven tette közzé tanulmányait. Európai utazásain kivül járt Ázsiában, Afrikában és Amerikában. 1896-1897-ben Indiában és Ceylon szigetén végzett a kormány megbizásából zoológiai, főleg pedig ornitológiai kutatásokat és gyüjtéseket. 1911-ben Kolumbiába indult, de New Yorkból osztrigamérgezés miatt vissza kellett fordulnia. 1911-1912-ben bejárta Egyiptomot, Nubiát és Szudánt is.

Irodalom: Révai.; MÉL.; Warga Kálmán: Dr. Madarász Gyula. 1858-1931 Aquila, 1934.; Keve András: Megemlékezés Madarász Gyuláról (1858-1931). Állattani Közlemények, 1981. LXVIII.1-4:3-12.; Boelens & Watkins: Whose Bird? Christopher Helm, London (2003) 
 
MAGYARABOK vagy magyarábok
Magyarabok Szövetsége
Interneten:  Magyar   العربية   English   Français   Русский   Suomi   Svenska
 
 
N

NAGY Iván Edgár

(Riga, 1877. március 17. – Budapest, 1947. január 19.): mezőgazdasági szakíró, irodalomtörténész.

Iskoláit Oroszországban kezdte, Budapesten szerzett államtudományi és bölcsészeti doktorátust, 1903-ban a Földművelésügyi Minisztérium szolgálatába lépett, ahol hosszabb ideig volt a hírszolgálati osztály és sajtóiroda vezetője. 1906-ban hivatalos kiküldetésben a borászati kirendeltség munkálatait irányította Oroszországban. Szerkesztője volt a Magyarországon megjelenő Die landwirtschaftliche Produktion der Erde című kiadványnak. Később földművelésügyi minisztérium osztályfőnök, 1931-től 1933-ig a Mezőgazdasági Múzeum igazgatója. Sokat tett az intézet nemzetközi kapcsolatainak kiépítéséért. 1933-ban meghívták Egyiptomba, a kairói Musée Agricole Fouad I. igazgatójának. A múzeum megszervezése után 1936-ban hazatért. Többször beutazta Oroszoországot; Egyiptom, valamint a SZU mezőgazdasági termelését tanulmányozta. 1941-ben Kelet- Európa és a Közel-Kelet mezőgazdasága című tárgykörből egyetemi magántanárrá képesítették. A két világháború között az orosz nyelvet tanította a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karán mint lektor. Orosz nyelvtana két kiadásban jelent meg. Eredeti kútforrásokra támaszkodó önálló kutatásai alapján tudományos irodalmi tevékenységet fejtett ki az orosz irodalomtörténet (Puskin, Kolczov, Belinszkij, Lermontov, Osztrovszkij) és az orosz történelem (Rettenetes Iván, Borisz Godunov és kora) területén, valamint orosz írók (Alekszej Tolsztoj, Kolczov, Arcübasev) műveiből fordított magyarra.

Irodalom: MÉL
 
 
R

RANDÉ Jenő
(Rákospalota, 1922. augusztus 28. – ): újságíró.
1970-1974 között kairói nagykövet, 1978-tól bécsi nagykövet volt. 1985-1990 között a Magyarok Világszövetségének főtitkára.
 
 
S

 


SASS Flóra ; Lady Florence Baker
(Nagyenyed, 1841. augusztus 6. – Standford Orleight, Devon, 1916. március 11.): magyar származású felfedező, Afrika-kutató. Samuel White Baker felfedező második felesége. Ő az egyetlen magyar felfedezőnő, akit az afrikaiak a Myadue, azaz Hajnalcsillag névvel illettek.
Az afrikai kontinens felfedezői között tartják számon a magyar származású, angol feleséggé lett Sass Flórát, Mrs. Samuel Bakert, aki a XIX. század második felében férjével együtt indult a Nílus forrásvidékének felkutatására; kalandjaikról naplóban számolt be. Ez csak száz év múltán került napvilágra, egy padláson porosodó régi ládából. Írását nem a nyilvánosságnak szánta, de minden más forrásnál érdekesebben és életközelibben mesél a kontinens gyarmatosításáról és hétköznapjairól.
Interneten:  Sass Flóra – Wikipédia
 
SÉFEDDIN SEFKET Tibor bej ; Széfeddin Sefket bej : törökül Seyfettin Şevket ; arabul سيف الدين شوكت, Seif el Din Khaw khat.
(Kolozsvár, Kolozs vm., 1913. június 6. – Betrút [Libanon], 1967. november 22.): erdélyi magyar író, költő, újságíró, dalszövegíró, librettista, magyar, egyiptomi, török, libanoni, szíriai, indiai filmrendező, színész, forgatókönyvíró.

Kolozsváron született tekintélyes történelmi múltú és hátterű, perzsiai hvárezm-sah- és török szultán-családok sarjaként, a korabeli török főkonzul, Ahmed D. Dzselaleddin bej (török helyesírásban a Celaleddin-, arab változatában a Jalal ad-Din-család) elsőszülött fiaként. Édesanyja a fiatalon elhunyt Incze Gabriella kolozsvári színésznővolt. Öccse, Şevket Muzaffer József (1921. június 16. Istambul - ?), kolozsvári sportemberként írta be nevét az autóversenyzés történetébe.

1939-től kezdődően török-magyar fordítóként tevékenykedett. 1945-ben a magyarországi Török Nagykövetség titkárja volt. A második világháborút követően újságírói tevékenysége miatt a korabeli román hatóságok kiutasították Erdélyből. Nevét 1945 előtt a Kalotaszegi Madonna című nagy sikerű filmje tette ismertté. 1947-ben elhagyta Magyarországot. Előbb az Amerikai Egyesült Államokban, majd Egyiptomban telepedett le. Kairóban rövidesen rendkívüli népszerű forgatókönyvíró- s filmrendezőként vált ismertté Seif Eddine Shawkat néven. Omar Shariff, Dalida s a magyar anyanyelvű, neves egyiptomi színésznő, Mariam Fakhr Eddine (Kairó, 1933. január 8. –) filmművészeti debütjeinek volt az egyik első támogatója.
A hatvanas évektől kezdődően több alkalommal látogatott Magyarországra.
Bővebben interneten:  Magyar   Français   Esperanto
 
SIPOS György
(19. sz. első fele, Székesfehérvár - ?): vámtiszt, honvédtiszt, 1848-1849-es emigráns, műtárgyadományozó.
Sipos György: A karánsebesi sótiszt őrmester volt a szabadságharcban. A sumlai tábor feloszlatása után Fuád pasa kertésze lett Kanlidzsán. 1862-ben segített a Corvinák felkutatásában, majd ugyanebben az évben Sesonk trónörökös szobrát is Magyarországra juttatta, amely ma is a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének egyik legjelentősebb darabja. Később Iszmail egyiptomi alkirály kertésze lett. A Kairóban 1868. március 15-én alakult magyar egylet elnöke. Az egyiptomi idegengyűlölet egyre erőszakosabb megnyilvánulásait követően (1882) sokan elhagyták az országot; Sipos is szem elől veszett.
 
 
SZ

Szuezi-csatorna

Ferdinand de Lesseps egyiptomi alkonzul vezetésével és Alois Negrelli osztrák mérnök tervei alapján 1859. április 25-én kezdték meg a Szuezi-csatorna építését.

A Szuezi-csatorna megnyitására 1869. november 16-án került sor. Megnyitó ünnepségén mintegy 6000 híres vendég vett részt, közöttük a Greif nevű jachton Ferenc József császár és király külügyminiszterével, Andrássy Gyula gróffal. Az Osztrák–Magyar Monarchiát képviselő hadihajó közvetlenül a brit és francia naszád után hajózott át a csatornán.
 
 
T

TÜSKE László
(1953. június 21. – ): orientalista, könyvtáros, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója.
1973 és 1980 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár–arab szakán tanult. 1979-ben Irakban, 1996–1997-ben egyiptomban járt tanulmányúton. 2001-ben szerzett doktori fokozatot a középkori arab irodalomelmélet esztétikai kérdéseivel foglalkozó értekezése megvédésével.
Könyvtári pályafutása 1975-ben indult. 
2012-től 2014-ig a Balassi Intézet kairói Magyar Kulturális Tanácsosi Hivatalát igazgatta. 2014. augusztus 13-án megbízást kapott az OSZK főigazgatói posztjára.
Bővebben interneten:  Tüske László
 
 
V

VOJNICH Oszkár
(Szabadka, 1864. május 18. – Port Said [Egyiptom], 1914. május 20.): földrajzi író, utazó, földbirtokos.
Maláriás rohamában öngyilkos lett.  
Irodalom: ÚMIL 2000:2444-2445
 

 

 

 

 

 

Kedves Látogató!

 

A honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

  

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.