1507351
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
602
382
1300
1502852
5320
16470
1507351

Te IP-címed: 35.175.182.106
2018-12-12 20:17

Argentin-magyar lexikon

2012. december 24. hétfő, 01:59
Írta: Szöllősi Antal

 

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL 

 

 

 

 

 

ARGENTIN-MAGYAR LEXIKON

 

 

Angentína és Magyarország : kivándorlás, emigráció, kapcsolatok, argentínai magyarok 

 

 

Rövidítések

 

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

Az oldal bővítésében, pontosításában – eddig – segítséget nyújtott;

 
Pétery Júlia, Magyarország (2013. július)
 
Köszönjük.
Segítsen Ön is az oldal bővítésében, pontosításában,
hogy az összeállítás minél teljesebb lehessen!

 

 

Kedves Olvasóink!

 

A www.ungerska.se  egyes oldalaival kapcsolatban több visszaélés jutott tudomásunkra, ezért az Argentín-Magyar Lexikon oldal csak tájékoztató jellegű.

Az Északi Magyar Archívum (ÉMA) gyűjteményének teljes anyaga csak Magyarországra kerülése után lesz elérhető.

Északi Magyar Archívum Baráti Kör eszmei és erkölcsi támogatói a jövőben is

az  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.   e-mailon érdeklődhetnek.

 

Bővebben az Északi Magyar Archívum Baráti Köréről az  Északi Magyar Archívum Baráti Köre oldalon olvashatnak.

 

Megértésüket kérve, köszönjük látogatását.

 

Szöllősi Antal, Stockholm, Svédország

Véghváry Lóránt, Durban, Dél-Afrika

az Északi Magyar Archívum alapítói

2018. március 7.

 

Ui.

Magyarországon nagyon sok használaton kívüli épület van, amelyek közül talán egy alkalmas és praktikus lehetne az Északi Magyar Archívumban összegyűjtött anyag magyarországi elhelyezésére.

 

Ezzel kapcsolatban egy érdekes magyar honlap:

elhagyatott épületek,helyek képek - Romos, elhagyatott épületek ...

 

 

 

A


ACZÉL Márton

(Budapest, 1906. július 8. – Tucumán [Argentína], 1958. április 28.): biológus, entomológus, egyetemi tanár.

 

ÁCS Tivadar

(Kispest, 1901. november 1. – Budapest, 1974. február 6.): történész, újságíró. Kossuth Lajos tábori papjának, Ács Gedeonnak oldalági leszármazottja. 
 
Irodalom: ÚjMIL 2000:11
 

ASBÓTH Sándor

(Keszthely, 1811. december 18. – Buenos Aires, 1868. január 21.): 1848-1849 évi szabadságharc alezredese, az amerikai polgárháborúban az északiak dandártábornoka, az USA argentínai és uruguayi követe.

 

 

B


„BÁBEL TORNYA”

Buenos Aires 2011-ben a világ könyv-fővárosa volt. Ennek jegyében 2011. május 11-én avatták fel a főváros szívében a „Bábel tornya” című műalkotást, amelyet Marta Minujín művésznő 30 ezer könyvből épített fel. Az egy hónapig tartó kiállítási időszak elteltével a tornyot elbontották, és nemzetközi közkönyvtárat létesítettek az idegen nyelvű könyvadományokból. Magyarország Nagykövetsége – három helyi magyar szervezet, a Hungária Magyar Könyvbarátok Köre, a Magyar Református Egyház és a Magyar Segélyegylet „Szent István Öregotthon” példás adományával – 800 magyar könyvet nyújtott át a szervezőknek a kulturális terv megvalósításához. Magyarország a helyi magyar összefogás eredményeként a legnagyobb adakozók egyike lett 

 

BALLA Sándor

(Lugos, 1881. október 7. – Buenos Aires, 1954.): gyógyszerész, gyáros.

Az egyetemet Kolozsvárt végezte, ahol gyógyszerész-oklevelet nyert. Ezután hosszabb ideig külföldön, Németországban, Franciaországbanban, Angliában és Svájcban dolgozott. Hazatérésekor gyógyszertárt nyitott, majd 1912-ben megalapította a Wander gyógyszer- és tápszergyár részvénytársaságot, melynek alelnök-vezérigazgatója lett. 1947 augusztusában Svájcba távozott. A gyár számos cikkét világsiker kísérte.

Irodalom: MÉL:1981 

 

BADINY JÓS Ferenc

 

(Gács, 1909. április 3. – Magyarország, 2007. március 10.): vitatott munkásságú autodidakta történetíró, nyelvész és sumerológus. 

 

Irodalom: Révai ; Borbándi 1992 ; Nagy 2000. 
 
BARCZA Elemér

 

(Komárom, 1904. szeptember 13. – Buenos Aires, 1987. július 13.): díjugrató olimpikon, őrnagy. 

 

Buenos Airesben hunyt el és hamvait végakaratának megfelelően Keszthelyen,  a Szent Miklós temetőben temették el.

 
BÍRÓ László József ; spanyolul Ladislao José Biro ; született: Schweiger László József
(Budapest, 1899 szeptember 29. – Buenos Aires, 1985 november 24.): magyar újságíró, festőművész, feltaláló, nevét világhíressé tette legismertebb találmánya a golyóstoll.
A golyóstollat lassan hat évtizede a legnépszerűbb írószernek tartják világszerte. Feltalálója, aki a golyóstoll, és számos más eszköz és eljárás alkotójaként is világhírű, közéleti személyiségként is jelentős megbecsülést szerzett új hazájában.
Argentína híres, magyar feltalálója tiszteletére szeptember 29-én, Bíró László József születésnapján ünnepli 1986-tól a Dia del Inventor (a Feltalálók Napja), azaz az Argentin Feltalálók Napját, arcképével pedig nagy feltalálókat ábrázoló bélyeg-sorozatot indított.

 

 
 
C

CZANYÓ Adorján

(Körmöcbánya, Bars vm., 1919. augusztus 19. – [Argentína] ?): szerkesztő, nyomdatuladonos.

 

CZANYÓ László

(Körmöcbánya, Bars vm., 1892. február 5. – Buenos Aires, 1958. április 11.): gépészmérnök, könyvkiadó.
 
CZETZ János ; Juan Fernando Czetz
(Gidófalva, 1822 június 8. – Buenos Aires, 1904 szeptember 6.): az 1848-49-es forradalom és szabadságharc honvédtábornoka, az argenti hadsereg kiemelkedő szervezője és Argentína első nemzeti katonai akadémiájának (Colegio Militar de la Nación) 25 éven keresztül igazgatója. Katonai tevékenysége mellett jelentős a földrajztudományi munkássága, földmérőként feltérképezte új hazája Paraguayjal és brazíliával határos vidékét.
Örmény származású magyar, akinek évtizedes vándorlása 1860-ban ért véget, miután feleségének köszönhetően új hazára talált Argentínában. Nem is akárkit vett el feleségül, hiszen Sevillában Prudencio Ortiz de Rosas tábornok Basilia nevű leányával, ismerkedett meg. Prudencio O. de Rosas Juan Manuel de Rosas testvére volt, aki Buenos Aires tartománynak volt a kormányzója 1835 és 1852 között, de gyakorlatilag egész Argentína vezére. Ettől kezdve már Juan Fernando Czetz néven tevékeny részt vállalt az argentin katonai-műszaki életben, de tábornoki rendfokozatát sohasem kapta vissza, ezredesként szolgálhatott magyarországi születése miatt (az argentin haderőben érvényes előírások szerint csak argentin születésűek lehetnek tábornokok). Számos, nevével fémjelzett feladat került be az ottani történelembe, hiszen feltérképezte az ország Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét, emellett számos vasútvonal építkezését is ő irányította. Ő alapította az argentin katonai földrajzi intézetet, amely az irányítása alatt egész Argentínát feltérképezte. A Buenos Aires-i Katonai Akadémiának 5 éven át volt (első) igazgatója. A Paraguay elleni háborúban (1864–1870) részt vett a hadműveletek irányításában. Czetz jó barátságban volt Asbóth Sándorral, Kossuth Lajos egykori segédtisztjével, aki 1866 és 1868 között (Buenos Airesben bekövetkezett haláláig) az Amerikai Egyesült Államok argentínai és uruguayi első nagykövete volt. Hosszú és tartalmas életút után 1895-ben vonult nyugállományba.
Argentínában nagy tisztelet övezte. Buenos Airesben temették el a Recoleta temetőben, azonban hamvait 1969-ben átszállították az általa alapított Katonai Akadémia új kápolnájába. Sírtábláján a spanyol szöveg előbb csak arról szólt, hogy az alatta nyugvó „argentin ezredes” a főiskola első igazgatója volt. Argentínai magyarok kérésére később azt is rávésték, hogy itt magyar tábornok és erdélyi főparancsnok alussza örök álmát.
Az általa felállított argentin műszaki alakulat katonái máig a Czetz által tervezett díszegyenruhát viselik. Budapesten a III. kerületben utcát neveztek el róla. Szülőfalujában, Gidófalván emléktábla tiszteleg emléke előtt a községháza falán. Argentínában a Nemzeti Katonai Akadémia előtt életnagyságú bronzszobra áll, és az épületben mellszobra is megtalálható.
Irodalom: UIL (1937)7-8:1580.
 
 
CS

CSÍK László

(Zákány, Somogy vm., 1890. október 30. – Buenos Aires, 1993. május 28.): orvos, újságíró.
1947-ben Argentínában telepedett le. Írásai a Délamerikai Magyar Újság, Magyar Hírlap (Buenos Aires) című magyar emigráns lapokban jelent meg.
Irodalom: Nagy 2000:166-167.

 

 

D

 


DADÁNYI György, gyülvészi

(Temesvár, 1893. február 28. – Munro [Argentína], 1969. június 10.): író, újságíró.

 

DANUBIO NYOMDAVÁLLALAT

Buenos Aires

 

DÖMÖTÖR Gizella Mária, aranyosmaróti

(Budapest, 1894. február 14. – Buenos Aires [Argentina], 1984. szeptember 25.): festőművésznő.

Férje halála után 1974-ben abbahagyta festést.

 

 

E

 


EHRENFELD Béla

Argentínában élt lapszerkesztő.

Buenos Aires-ben, 1943-1945-ben a Magyar Lapok, a Szabad Magyar Értesítő és 1946-1950-ben a Jövő szerkesztője volt.

 

 

F

 


FARAGÓ Rezső

(Nagylak, 1887. október 23. – Buenos Aires, 1953. október 26.): újságíró, szerkesztő.

 

FÁY István

 

(Pozsony, 1881. január 5. – Buenos Aires [Argentína], 1959. augusztus 10.): főispán, országgyűlési képviselő, politikus, egyetemi tanár.
1940-től a német megszállásig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára, 1939 és 1944 között kormánypárti országgyűlési képviselő (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, jászapáti egyéni választókerület).
 
FEHÉR Mátyás Jenő

(Vassurány, 1913. október 27. – Buenos Aires, 1978. augusztus 17.): domokos rendi szerzetes, történész.

Útban Buenos Airesből Cordobába autószerencsétlenség áldozata lett.

Irodalom: Gulyás 1939- ; Nagy 2000.
 
 
FEHÉRNÉ WALTER Anna

 

(Kassa,1915. augusztus 10. – Argentína?): tanító, rovásíráskutató, lapszerkesztő, őstörténeti kutató, író, könyvkiadó.
Halálának helye és ideje ismeretlen.
Férje Fehér Mátyás Jenő (1913-1978) történész volt.

 

 

G


GÉHL Zoltán
(Rákó, 1888. – Budapest: 1954.) festőművész, grafikus.
A budapesti Mintarajziskolában Zemplényi Tivadar volt a mestere, utána külföldön végzett tanulmányokat. 1929-ben Buenos Aires-be ment, ahonnan 1931-ben hazatért.
 
GERŐ Gyula
(Arad, 1910. február 22. – Buenos Aires, 1997.): szobrász.

 

GORDON Ferenc
(1893–1971) banktisztviselő.
A Corvin Áruház igazgatója (1923–44), pesti takarékpénztár ügyvezetője (1945). Kisgazda pénzügyminiszter (1945–46), berni magyar követ (1946–47). Nagy Ferenc lemondatása után tiltakozásképp lemondott követi posztjáról, emigrált. Később a Siemens közgazdasági tanácsadója Argentínában.

 

GORONDY-NOVÁK Elemér

(Budapest, 1885. február 23. – Cosguin [Argentína], 1954. május 15.): magyar lovassági tábornok, altábornagy, magyar királyi titkos tanácsos.

 

 

H

HAJMÁSSY Miklós ; Hagymássy, Hagymási
(Zalaegerszeg, 1900. július 20. – Buenos Aires, 1990. február 9.): színész, színigazgató.
 
HOMONNAI Márton
(Budapest, 1906. február 5. – Buenos Aires, 1969. október 15.): edző, kétszeres olimpiai bajnok, négyszeres Európa-bajnok vízilabdázó, sportújságíró.
 
Herceg HOHENLOHE-WALDENBURG SCHILLINGSFÜRT Siegfried
(Budapest, 1923. november 12. – Buenos Aires, 2001. január 11.): herceg
A család 1945-ben Ausztriába Voralberg Bregenzbe távozott és párévi tartózkodás után, 1949 januárjában települnek Argentínába.
Argentínában sok-sok személyes barátja és tisztelője szeretettel őrzi Siegfried emlékét.
Forrás: Délamerikai Magyar Hírlap, 72(2001. március)3. szám
 
 
I

 

 

J


JÁLICS Ferenc

(Budapest, 1927. november 27 – ): jezsuita szerzetes, egyetemi tanár.

1956-1978 között Chilében és Argentínában lakott. 1959-ben Buenos Airesben szentelték pappá.

 

JÁRMY Aladár

Argentinában élt katonatiszt. Tisza folyónk az orosz hódítási tervekben című könyve Buenos Airesben, 1967-ben jelent meg.

 

JÁRMY Emil

1924-1958? özött a buenos airesi Magyar Szó társszerkesztője.

 

JÁSZKUNSÁGI Imre
Argentínában élt. 1963-1964 között a Cél (Buenos Aires: 1958-1966? ) szerkesztője.

 

 

K


KÁLNAY András : Andrés Kalnay
(Jasenovac, Horvát-Szlavónország 1893. április 4. – Buenos Aires, 1982. december 28.): az argentin építőművészetet munkásságával, tehetségével, sokoldalúságával gazdagító magyar származású építész, Kálnay György bátyja.
1914-ben testvérével önálló építészeti stúdiót nyitott. 1919-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építészeti karán végzett. Még a háború alatt, sérült katonák elszállásolására lakóházakat tervezett, s a Budapesti Építésztársaság titkárává választották.
Testvérével 1920 márciusában érkeztek Argentínába, ahol egyévnyi inaskodás után közösen nyitottak építészirodát. Itt tervezte első, nagy sikert aratott épületét, a München sörözőt, amely a helyi értelmiség központjává vált (ma a Buenos Aires-i Központi Múzeumi Igazgatóság otthona).
Az Argentínai Magyar Építészek és Mérnökök alapító elnöke.
A Kálnay-testvérek építészetét az utóbbi években fedezték fel újra Argentínában.

 

KÁLNAY György : Jorge Kalnay
(Budapest, 1894 – Buenos Aires, 1957): az argentin építőművészetet munkásságával, tehetségével, sokoldalúságával gazdagító magyar származású építész, Kálnay András öccse.
Testvérével 1920 márciusában érkeztek Argentínába, ahol egyévnyi inaskodás után közösen nyitottak építészirodát.
Később a testvérek szétváltak és első komolyabb saját munkája a Film Florida székháza volt a Calle Florida 255. alatt, amelynek legfelső emeletén saját rezidenciáját rendezte be. Itt nevelte fel nyolc gyermekét, és itt lakott élete végéig.
Népszerű lakóépületeket tervezett, mint a Minner-ház (1934), a Garay-villa (1936) és a Goncalves-ház (1932). Legismertebb munkája egy egész háztömböt elfoglaló Luna Park rendezvényközpont, amely a mai napig Buenos Aires életének egyik központi helyszíne.
A Kálnay-testvérek építészetét az utóbbi években fedezték fel újra Argentínában.

 

Kárpát Könyvkiadó Vállalat

Buenos Aires, 1950:- 

 
 
KARDOS  Györgyi
Szerkesztő
1970-197l között a Magyar Őskutatás társszerkesztője.
 
KARSA Tamás
(Mo. ? – Cordoba [Argentína], 1984 november 17.): szerkesztő.
1977-től a Nap Fiai szerkesztője volt.
 
KELEMÉRY Tamás
(Eger, Heves vm., 1906. július 22. – Buenos Aires, 1973. január 8.): katonatiszt, kiadó.
 

KERECSENDI KISS Márton

 
Dr. vitéz szerdahelyi KESSERŰ István
(Budapest, 1935. június 25. - Buenos Aires, 2000. május 26): orvos, gyógyszerkutató,egyetemi tanár, cserkészvezető, az Argentínai Magyar Intézmények Szövetségének elnöke, majd haláláig alelnöke, a limai Universidad Nacional Mayor de San Marcos díszdoktora (1990).
A 4. elemi osztályig Budapesten iskolázott, mindaddig, amíg 1944 karácsonyán megkezdődött a menekülés nagyszüleinek a Győr melletti Enesén fekvő birtokáról. A család sok hányattatás közepette szétszakadt. István egy német-svájci református papcsaládhoz került, amely a Bern kantoni Niederbippben vette magához több menekült gyerekkel, ellátásra, taníttatásra.
1948 áprilisában az Olaszországba menekült apjával együtt megérkezik Buenos Airesbe. Itt középiskolába kerül. Az utánuk érkezett család akkori helyzete szükségessé tette, hogy az iskolázási idő alatt végig félnapi munkát is vállaljon, részben kétkezi munkát: volt vasesztergályos műhelyben, nyomdában, még kifutófi úként is dolgozott a Délamerikai Magyarság-nak. Anyagi nehézségek miatt többször iskolát cserél, végül is 18 évesen leérettségizik. A család ugyanabban a házban lakott, ahol Páger Antalék is lakást béreltek. Ezért Páger igen hamar bevette a Magyar Színjátszó Társaság szereposztásába. István ezt szívvel-lélekkel végezte, egyre fontosabb szerepeket kapott (pl. a Bizáncban, a Légy jó mindhaláligban), és a magyar művészek színe-javával együtt léphetett fel számtalanszor. Élvezte, ahogy ezek a „nagyságok” egyenrangúnak kezelték a tehetséges serdülő fiút.
Az akkortájt induló Cserkészetbe is azonnal bekapcsolódott. A Nt. Leskó Béla által indított 12. Kinizsi Pál cs.cs. egyik rajparancsnoka lett.
Érettségijét követően megkezdte az orvosi egyetemet, amelyet bravúrosan 6 év alatt elvégzett, mégpedig Aranydiploma és speciális kitűntetés elnyerésével. E kiváló eredményeinek köszönhette, hogy a nagyhírű Buenos Aires-i egyetemi kórházba, az exkluzív Hospital de Clínicasba bekerült a két utolsó egyetemi éve alatt, ahova évente kizárólag a 12 legmagasabb átlagos orvostanhallgató jutott be mint bentlakó. Emellett praktikumát a 3ª Cátedra de Semiologíán végezte, ahol az 50-es években tomboló gyermekparalízis-járvány alatt jelentős számú megbetegedett gyermeket ápoltak. István megszállott hivatásérzékkel, a fertőzés veszedelmét mellőzve vette ki részét az ápolásban és segélynyújtásban. Friss diplomával sikeresen beindította belgyógyászati rendelőjét a fővárosban. Az egész magyar kolóniában elterjedt, hogy immár micsoda remek fiatal diagnosztával rendelkeznek a csak magyarul beszélő páciensek is. 1962-ben feleségül vette Balogh Judithot, akivel Berlinbe költözött, a világhírű Schering gyógyszergyár kutatási csoportjának tagjaként. Ott született első gyermekük, Kati. 1963-ban családjával Peruba került, ahol 14 évig éltek. Ott született Gábor, Ildikó és Anikó. Valójában Limában indult be teljes erővel kutatási tevékenysége. Ekkor már két szakterületen vált specialistává: a nőgyógyászatot párosította az endokrinológiával, és ebben a kettős szakmában érte el élete nagy sikereit. Szüntelenül publikált neves orvosi szaklapokban, világszerte tartott tudományos előadásokat, szakkörökben világhírre tett szert a fogamzásgátlás és fertilitás terén. Kutatásainak számos eredményét a Schering cég szabadalmaztatta. Limában megalapította a társadalom szegényebb rétegeit szolgáló, még ma is működő „Instituto Marcelino”-t, ahol folyamatosan a családtervezéssel kapcsolatos kérdésekre készítették föl a lakosságot. Az ott készült statisztikák által a WHO felfi gyelt István munkájára és meghívta Genfbe tanácsadónak a szakkörébe tartozó tárgyalásokra. Ezt a munkakört is éveken át látta el. Párhuzamosan a limai 1536-ban alapított patinás Universidad Nacional Mayor de San Marcosban tanszéket kapott a nőgyógyászati és fertilitás osztályon (szolgálataiért ugyanott 1990-ben díszdoktori diplomat nyújtottak át neki, megható ünneplés keretében).
1976 elején a család visszaköltözött Buenos Airesbe. Itt, az alma materben hamarosan szakmája katedrájának élére került. Különösen élvezte a tanítást, a hallgatók közt nagy népszerűségnek örvendett. Egyúttal saját rendelőt nyitott, ahol a meddőségi problémákra specializálta magát. Az évek folyamán több száz publikációja jelent meg. Olyan tankönyveket is írt, amelyeket mindmáig használnak a spanyol nyelvterület orvosi egyetemein.
Teljes energiával belevetette magát a magyar kolónia életébe is, ahol végig vezető szerepet töltött be. A közösségszolgálat bele volt vésve lényébe: tevékenysége nemcsak a Hungária Egyesületet érintette, amelynek 8 éven át elnöke lett, hanem a Református Egyház presbitere is volt évekig, valamint a Vitézi Rend argentínai székkapitányaként, apóstársa, Remete Imre halála után mint soron következő illetékes rövid ideig a Vitézi Rend dél-amerikai törzskapitányának nevezték ki. Jóformán haláláig alaposan kivette a részét a Zrínyi Ifjúsági Körben is, ahol történelmet tanított a magyarságismereti vizsgára készülő diákoknak. Kiemelendő, hogy magyar szinten a tanítás művészetét különösen nagy kedvvel és odaadással
végezte. Így még a ZIK „legnehezebb” korosztálya is rajongva követte – tanítványai nemcsak elismerték, hanem szerették.
A magyarországi rendszerváltás után az argentin magyar kolóniában is jelentkezett az igény, hogy az egyesületek sokasága tömörüljön egy mindent egybefoglaló szövetségbe. István éveken át elnöke lett az Argentínai Magyar Intézmények Szövetségének, haláláig pedig alelnöke. A Magyarok Világszövetsége fölkérte a Védnöki Testületben való részvételre is. Ennek üléseire rendszeresen eljárt Budapestre, ahol mindinkább otthonosan érezte magát.
Sokoldalúsága a humanista polihisztorokra emlékeztet. Széles műveltsége, olvasottsága, de csodálatos memóriája is nem egyszer bámulatba ejtette hallgatóit. Mint ahogy az gyakori a nagyon tehetséges, átlagon fölüli embereknél, kiváló személyiségeknél, Istvánnak sem volt könnyű természete. Volt, aki egyenes szókimondásán, olykor nyers modorán megütközött, de még az ilyen embertárs sem tudta kivonni magát értékének, munkásságának elismeréséből, tudásának, intelligenciájának csodálásából. Humorát pedig mindenki élvezte. Rajongott a klasszikus zenéért. Kiváltképpen az operaműfajt szerette, de utolsó éveiben Mozart bensőséges műveinek összhangjában lelt lelki üdülésre. Élete végén külön öröm érte azáltal, hogy meghívást kapott a Szegedi Egyetem nőgyógyászati osztályára mint Szent-Györgyi Albert látogató professzor, ahol 2000. április hó folyamán számos előadáson kívül PhD szemináriumokat is levezetett, a 30 éves gyakorlatának gyümölcseit ismertetve. Röviddel ezután az Argentínába való hazatérése alatti repülőúton lett rosszul és megérkezése másnapján meghalt. Ravatalán, majd temetésén kinyilvánult, mennyi tisztelőre, barátra tudott szert tenni élete folyamán. Sok kollegája jött el, olyanok is, akik éltében esetleg vetélytársként léptek föl, ám megjelenésükkel bizonyságot tettek a primus inter pares-t megillető tiszteletről.
Nt. Sütő Gyula temette. Búcsúszavaiban sokak meggyőződésének adott hangot, amikor kiemelte, hogy egy gazdag, teljesítményekkel teli élet fejeződött be, mert az Úr úgy ítélte, hogy elvégezte a földi pályája folyamán reábízott föladatokat.
Haynalné Kesserű Zsuzsánna
Megjelent: Argentínai Magyar Hírlap (Buenos Aires), 2010. július–augusztus, – 9. oldal 
 
KESSERŰ József
(1911. június 9. – ): asztrológus, szerkesztő.
1953-tól a Délamerikai Magyarság felelős szerkesztője, a Világmagyarság szerkesztője.
Irodalom: Nagy 2000:509.
 
NÉMETHY KESSERŰ Judit
(Budapest, 1942. június 26. – ):irodalomtörténész, könyvtáros, egyetemi docens, szerkesztő.
 
KOKAS Klára
(Körmöcbánya, 1907. december 13. – Cordoba [Argentína], 1962. október 31.): díszlettervező, festőművész, filmproducer, gyártásvezető, jelmeztervező

 

KÓTAI Zoltán
(Budapest, 1914. május 24. – Phillisburg, N.J., [USA], 1980. augusztus 3.):református lelkész, szerkesztő.
Az Argentínába kivándorolt magyarok lelkésze. 1953. december 9. – 1956. november között az argentínai magyar misszió vezetője.
1949-től 1953-ig Buenos Airesben a Délamerikai Magyarság szerkesztője volt.
 
KÖVESLIGETHY Radó
(Budapest, 1895. november 10. – Buenos Aires, 1976. december 12.): fizikus.
 
 
L 

LÁSZLÓ Andor
(Budapest, 1897. február 19. – Buenos Aires, 1959. május.): színész.
 
LÖW Sándor : Alejandro Low
(189? – ?): szótáríró
A Délamerikai Magyarság munkatársa.
Irodalom: Nagy 2000:631-632.
 
LUTTOR Ferenc
(Székesfehérvár, Fejér vm., 1886. március 26. – Buenos Aires, 1953. április 28.): apostoli protonotárius, követségi tanácsos.
1948-ban érkezett Argentínába. A Centro Hungarónak és aCórdobai Magyar Körnek eszmei alapítója. Plátanos községben a Magyar Angolkisasszonyok Intézetének első lelkiigazgatója és nagy segítője. Az intézet Magyarok Nagyasszonya kápolnájának oldalánál temették el.
Balatonfüreden 2002. szeptemberében emléktáblát állítottak tiszteletére.
 

 

M

MAGYAR József
(Felsőbánya, Szatmár vm., 1895. június 17. – Temperley [Argentína], 1981. június 20.): tanító.
Osztrák menekülttáborból 1948-ban kivándorolt Argentínába.
1969-ben az Enciclopedia Húngara, a Szent István Kör és az Argentínai Magyar Írók Társasága egyik alapítója.
Irodalom: Nagy 2000:646.
 
MAGYAR László

 

(Szombathely, 1818. november 13. – Ponto do Cujo, Angola,1864. november 9.): utazó, földrajzi író, az Afrika-kutatás egyik úttörője, az MTA levelező tagja (1858).

Tanulmányait Dunaföldváron, Kalocsán, Szabadkán végezte, 1843-tól a fiumei tengerészeti iskolában folytatta. Ezután mint császári tengerészkadét Dél- Amerikába hajózott, majd szolgálatát elhagyva, mint tengerésztiszt, spanyol, később argentínai szolgálatban volt.1848-ban nagyobb kongói utat tett, ekkor határozta el, hogy életét Afrika ismeretlen vidékeinek felkutatására szenteli. 1849-ben Dél-Afrikában feleségül vette a bihéi néger fejedelem leányát, és itt letelepedett. Kereskedelmi útjait föld- és néprajzi meg-figyelések gyűjtésére használta fel. Olyan területekre is eljutott, ahol előtte még egyetlen európai sem járt. A bejárt területekről térképeket is készített. Utazásairól beszámoló munkáját az MTA-nak küldte el. Utolsó éveiben kereskedéssel tartotta fenn magát.
Kiterjedt utazásain Magyar sok addig teljesen ismeretlen vidéket ismertetett meg és sok olyan dolgot fedezett fel, melyet akkor kétségbe vontak, míg későbbi utazók azoknak helyességét igazolták. Már 1852-ben felfedezte a "mukaszeker" név alatt ismeretes világos színű néger törzset; ő volt az első, aki a Koanza és Kuango forrásait felkereste; a Kuando, Kubango s Kuitu folyókról is ő adta az első megbízható híreket. A Muata Jamvo birodalmáról tőle nyerte a tudományos világ az első részletesebb tudósításokat. Munkáját az akadémia megbízásából Hunfalvy János adta ki „Magyar László dél-afrikai utazásai 1849-1857. években” (Pest 1859) címen, mely Hunfalvy fordításában németül is megjelent.  i

II I

Irodalom: Thirring Gusztáv: M. L. élete és tudományos működése (Bp., 1937); Ecsedy Csaba: M. L., 1818–1864 (Ethn., 1969) ; Révai; MÉL. 

 

MAGYAR László

(Budapest, 1937. - ): képzőművész, grafikus, művészettörténész, tanár.

Gyermekkora óta él Argentínában. Diplomáját a Buenos Aires-i Szépművészeti Főiskolán (Escuela Nacional de Bellas Artes Prilidiano Pueyrre-dón) szerezte meg. Tanított festészetet, rajzot és művészettörténetet. Grafikai tervezéssel is foglalkozik.

Műveit idáig már húsz egyéni és több mint 250 kollektív kiállításon mutatta be.

Irodalom: Délamerikai Magyar Hírlap, 74(2003 szeptember)10. sz.

 

MAGYARY Vilmos Ferdinánd

(Szeged, 1887. május 12. – Coronel Brandsen [Argentína], 1971. augusztus 21.): újságíró, szerkesztő. 

 

1922-ben Argentínában telepedett le. Buenos Airesben 1924-1958 között kiadott Magyar Szó című lap szerkesztője, kiadója volt. A Deutsche La Plata Zeitung munkatársa.
 
MÁTER JUHÁSZ Mária
(Eperjes, Sáros vármegye, 1913 - ?): gimnáziumi igazgató.
Szegeden az angolkisasszonyok szerzetesi kongregáció tagjaként magyar-latin szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Rendi áthelyezéssel 1949-ben Franciaországba került, majd tanított Angliában és Spanyolországban is. 1950-ben Argentínában telepedett le. 12 évig Platanos városában (Buenos Aires tartomány) a Maria Ward Magyar Angolkisasszonyok Intézetében tanított. Buenos Airesben megalapította a ma is létező Zrínyi Ifjúsági Kört. Rendi elöljárói Spanyolországba, majd Franciaországba küldték. 1990-ben hazatért. Egerben ő szervezte újjá az Angolkisasszonyok Leánygimnáziumát és 1993-ig leánygimnáziumának igazgatója. 1992-ben a "magyarságtudat ápolása terén szerzett érdemeiért" a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét vehette át.
 

MATOLAY Géza
 
(Homonna, 1895. február 14. – Cordoba [Argentína], 1962. november 1.): filmproducer, gyártásvezető, író, szerkesztő, újságíró. 
 
1945-ben elhagyta Magyarországot, előbb Olaszországban, 1947-től Paraguayban, majd Argentínában élt.
Öngyilkos lett.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1452
 
MUND Hugó

(Szentmargita, Torda-Aranyos vm., 1892. augusztus 25. – Buenos Aires [Argentina],1961. november 1.): festőművész, grafikus. Dömötör Gizella (1894-1984) festőművésznő férje.

 

MURAY Mihály
Argentínai magyar újságíró.
A Magyar Egységben és a Tájékoztatóban (Buenos Aires) jelentek írásai.

 

 

N


 

 

O


OLÁH György
(Homonna, 1902. szeptember 8. – Villa Carlos Paz [Argentína], 1981. szeptember 13.): országgyűlési képviselő, újságíró, szerkesztő, író.
1945-ban Németországba menekült, ahonnan Olaszországba távozott. 1948-tól Argentínában élt.
Irodalom: MÉL 315 ; ÚjMIL 2000:1629.
 
OROSZ László, SJ

(Csiszer, 1697. december 18.  – Nagyszombat, 1773. július 11.): jezsuita szerzetes, tanár.

A rend legkiválóbb alakjai közé tartozott a 18. században. Alakja egy francia drámában is szerepelt.

A nagyszombati egyetemről 1726-ban küldték Paraguayba (ekkor még Paraguayhoz tartozott a mai Argentina északi és Bolívia déli része is). 42 évig volt missziós szolgálatban, közben egyetemet alapított Cordobában, ahol maa jezsuita kollégium falánemléktábla hirdeti nevét. Útirajza az augsburgi "Neue Weltbücher" sorozatban jelent meg.

Életéről argentínai kutatója, Szabó László színpadi drámát írt, amelyet Buenos Airesben mutattak be.

Irodalom:

Balázs Dénes: Orosz László. Adalékok a délamerikai magyar utazók munkásságához. = Földrajzi Múzeumi tanulmányok, 9. évf. (1991) – 36-37. oldal

Bangha Béla SJ: A „szent” és a „tudós” Cordoba. In:A Dél keresztje alatt.Budapest: 1936 - 110-113. oldal

Lacza Tihamér: Orosz László. Magyar jezsuiták Latin-Amerikában. =Fórum (Galánta), 2. évf. (2000), 1 szám. – 15-22. oldal ; (Interneten is elérhető)

Nemeshegyi Péter SJ: Orosz László. Magyar jezsuiták a 17-18. századi Dél-Amerikában. = A Szív, 88. évf. (2002. június) 6. szám. – 18. oldal

Magyar Őskutatás, 2. évf., 1973. február, 1. szám. – 73-75. oldal

 

 

Ö


 

 

P


PÁGER Antal

(Makó, 1899. január 29 – Budapest, 1986. december 14.): színművész.

1944 késő őszén gyermekeivel együtt autóján elhagyja az országot.

1948. január 24-én – két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után – Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a São Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt. 1948-54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. Még az argentin színészek és más emigráns csoportok is csodájára jártak akkoriban a nívós magyar előadásoknak. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésével, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideoi ház címűszíndarabját. Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt. Az emigráció 12 évét igen nehezen viseli, szívében ízig-vérig magyar marad. 1956 augusztusában Bécsből, a számára biztosított különrepülőgéppel, hazatelepült Magyarországra. Argentínai emigrációja után csak 1956-ban lépett fel ismét Budapesten.

A hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt.

1965-ben Kossuth-díjat, 1963-ban kiváló művész kitüntetést kapott. 
 
PAKSY Ernő

(Pancsova, 1886. február 14. – Buenos Aires [Argentína], 1956. július 9.): vezérőrnagy.

 

PALLÓ Imre

(Nagyszentmiklós, 1904. július 23. – Argentína, 1981. január 23.): országgyűlési képviselő, újságíró.

 

PÁLÓCZY László ; Papolczy

(Nagyvárad, 1907. júl. 26.– ?): színész.

1948-ban költözött Argentínába. 1951-ben szerepelt az Argentínai Magyar Nemzeti Színház előadásain.
Irodalom: Magyar Színházművészeti Lexikon

 

PAPP Éva ; Jánszkyné Papp Éva

(Miskolc, 1925. március 8. – Cordóba [Argentína], 1994. április 29.): szerkesztő.

1945-től Németországban, 1948-tól Argentínában lakott. 1984-től A Nap Fiai szerkesztője volt.

 

PAPP Kálmán

(Miskolc, 1899. május 11. – Cordóba [Argentína], 1985. július 29.): református presbiter, szerkesztő.

1945-től Németországban, 1948-tól Argentínában lakott. 1960. március – 1961. szeptember között a Cél című lap felelős kiadója, 1962-től 1967-ig a Turán, 1967-től 1981-ig A Nap Fiai szerkesztője volt.

 

PESTI József
(Győr, Győr vm., 1919. március 3. – Buenos Aires [Argentína], 1997. december 30.): misszionárius.
Irodalom: Nagy 2000 ; Magyar Katolikus Lexikon

 

POGÁNY Ferenc

(Máramarossziget, 1887. december 18. – Buenos Aires [Argentína], 1946): operaénekes (bariton).

Irodalom: MÉL

 

 

R


RAKOLCZAY Géza

(Jászalsószentgyörgy, 1905. december 23. – Hernandarias-Entre Rios [Argentína], 1987. március 6 v. 7.): alezredes. 
 
 
RAVASZ Gizella
Argentínában megjelenő Phönix (1955-1956) című lap kiadója és szerkesztője volt.
 
 
S

SAS Ferenc : Sohn

Budapest, 1915. – Buenos Aires, 1988. szeptember 3.): világbajnoki ezüstérmes labdarúgó, csatár.

 

 

SZ

 


SZABADOS Mihály
Buenos Aires
Szabados Mihály régi emigráns által rendelkezésre bocsátott szobában 1950-ben Buenos Airesben alapították meg a Kárpát Könyvkiadó Vállalatot  (1950–1980?) Luttor  Ferenc (1886-1953) pápai protonotárius kezdeményezésére, Kótai Zoltán (1914-1980) református lelkész szervezésében és vezetésével.
 
SZABÓ Gyula
(Perlak, Zala vm., 1901. – [Argentína], 1981.): tanonciskolai igazgató, országgyűlési képviselő, cserkészvezető.
Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon

 

 

SZALAY Lajos

(Őrmező, 1909. február 26. – Miskolc, 1995. április 1.): világhírű Kossuth-díjas magyar grafikus, a 20. századi magyar rajzművészet megújítója

1946-tól Párizsban élt, majd 1948-ban – orvosi tanácsra – feleségével együtt Argentínába utazott. Itt már a következő évben a tucumáni (San Miguel de Tucumán) egyetem szerződtetett tanára lett. Gyorsan megtanult spanyolul, művészetét pedig megbecsülték. 1949-ben itt is megjelent egy önálló albuma, Impresiones de un Inmigrante (Egy bevándorló impressziói) címmel. Bevezetője egyebek mellett így szólt: „Szalay Lajos egy fiatal magyar bevándorló, aki pár hónapja érkezett Buenos Airesbe, poggyász nélkül, csupán rendkívüli művészi tettvággyal, lelkesedéssel, tiszta hittel tarsolyában.” Később, 1958-tól 1961-ig, a BuenosAires-i képzőművészeti főiskolán tanított. Egyik kiállítása alkalmából azt írták vele kapcsolatban, hogy az argentin rajzművészetnek két korszaka van: a Szalay előtti és a Szalay utáni korszak. Argentínában született lánya, Mária Klára.

 

SZENDE Ferenc
(Alpár, 1887. április 5. – Buenos Aires [Argentína], 1955. december ?): operaénekes. 
 
Irodalom: MSZL:1994 

 

SZELECZKY Zita

 

(Budapest, 1915. április 20. – Érd, 1999. július 12.): színésznő.

1945-ben elhagyta az országot. Ausztriában, Olaszországban élt, 1948-ban Argentínába költözött, ahol kezdetben a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. 1951-ben megalapította az Argentínai Magyar Nemzeti Színházat s fellépett emigráns német színházak előadásain is. 1962-ben az USA-ba költözött.

Irodalom: MSZL:1994.

 

 

T

 


TAHY Anna Mária
(? – Buenos Aires, 1950. január 13.): színésznő.
1948-tól Argentínában a Magyar Színjátszó Társaság előadásain szerepelt. Fiatal lányszerepeket alakított.
Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon
 
TAKÁCS István, id.
(Vágfarkas, 1895. – Piñero [Agentina], 1981.): gyártulajdonos, egyesületi vezető, lapszerkesztő.
Az I. világháború után vándorolt ki feleségével Argentínába.
Irodalom: Enc-Hun 1996:541.
 
TAKÁCS István, ifj.
(Piñero [Agentina], 1928. - ): diplomata.
1976-1980 között Argentína kanadai nagykövete, 1981-1983 között Washingtonban volt nagykövet.
Irodalom: Enc-Hun 1996:541.
 
THOT László
(1878 – Buenos Aires, 1935.): író, egyetemi tanár.
Irodalom: Enc-Hun 1996:605.
 
TOMONKÓ László

(Budapest, 1902. február 14. – Ituzaingo [Argentína], 1975. szeptember 19.): evangélikus lelkész.

1928-tól lakott Argentínában.

1931-ben Bocában alapító lelkésze a Magyar Evangélikus és Református Egyháznak.

 

TRANSSYLVANIA KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT

Buenos Aires 

 

 

U

 


UDVARHELYI György B.George B. Udvarhelyi
(Budapest, 1920. május 14. – Baltimore, Maryland [USA], 2010. június 22.): professzor, nemzetközileg elismert idegsebész.
A második világháború alatt Raoul Wallenbergnek segített. A szovjet megszállás elől épp, hogy el tudott menekülni. Udvarhelyi először Bécsbe utazott, ahol asszisztensként dolgozott a Bécsi Egyetem neurológiai és a pszichiátriai klinikáján. Később Svájc fővárosában, Bernben asszisztenskedett a berni egyetem pszichiátriai klinikáján.
1948 februárjában, indult el Argentínába, ahol sebészeti rezidensként került az Espanol Cordoba kórházba.
A  buenos airesi egyetem Idegsebészeti Tudományos Intézetében dolgozott, amikor először meglátta Eva Peront, Juan Peron argentin diktátor feleségét, aki később páciense lett.
Argentínát 1953-ban hagyta el, amikor a Cologne-i egyetemi klinikán kapott állást, majd Skóciában kezdett dolgozni, ahol 1969-ben professzorrá nevezték ki. 1955-ben érkezett Hopkinsba, ahol 1984-ben professor emeritussá avatták.
Udvarhelyi egyik legnagyobb sebészeti teljesítménye volt az 1960-as évek végén Franciaországból áthozta azt a mikrosebészeti technikát, mely az agydaganat eltávolításában játszott nagy szerepet.
Öt nyelven beszélt hibátlanul – magyarul, németül, franciául, spanyolul és angolul.

 

 

Ü


 

 

V 


GÓ Pál, literáti

(Budapest, 1889. május 24. – Buenos Aires, 1982. november 10.) gépészmérnök, közíró, politikus.

 

VARGA János
A Magellán-expedició a Földet először kürülhajózó flotta öt hajóból állt: a „Trinidad”, „San Antonio”, „Concepción”, „Victoria” és „Santiago” vitorlásokból. Varga János tűzmester a „Concepción” tüzérségének parancsnoka volt. Amint tudjuk, az expedició 1519. augusztus 13-én indult el Sevillából, s még ugyanazon év december 13-án kötött ki a mai Rio de Janeiro partvidékén. Varga a „Concepción” elsüllyesztése után a „Trinidad” tüzérparancsnoka. Ez a hajó szegődött a „Victoria” nyomába, és a portugálok elfogták. Egy spanyol jezsuita történetíró, Pablo Pastells közétesz egy jegyzőkönyvet az Archivo de Simancas anyagából (El descubrimiento del Estrecho de Magallanes. Madrid, 1920.). Eszerint a „Trinidad” foglyai közül 5 embert 1526 júliusában áthoztak az indiai Cochinból Lisszabonba. Köztük volt Varga is. Innen már csak egy embernek, Juan Rodriguez matróznak sikerül hazaszöknie Spanyolországba. Varga a portugál főváros egyik börtöncellájában fejezte be életét.
Forrás: Szabó László: Magyar múlt Dél-Amerikában (1519-1900). Budapest: 1982. 

 

VASZARY Piri (Piroska)

 

(Budapest, 1901. május 19. – Palma de Mallorca, Spanyolország, 1965. október 2.): színésznő.

1948-tól 1954-ig a Magyar Színjátszó Társaság előadásain is fellépett Argentínában. 1959-ben magyar társulatnál szerepelt Venezuelában.

Irodalom: MSZL 1994.
 
 
W

WODARKA Péter
(Hochenlinde, Szilézia, 1886. április 26. – Rafael Calzada, Argentína, 1965. május 1.): plébános.
1933 deceberében érkezett Argentínába, mint a magyarok első papja. Megszervezte a magyarok egyházközségét, benne a Szent Erzsébet Női Egyletet és a Szent László Férfiegyletet.
 
 
Z

ZAKAR Jenő

(Margitta, Bihar vm., 1903. október 6. – Buenos Aires, 1976. március 12.): vegyészmérnök, jogász, egyesületi vezető.

1957-ben Brazíliába, majd Argentínába költözött. Írásai a Magyar Hírlapban (Buenos Aires) és a Nemzetőrben (München) jelentek meg.

Irodalom: Nagy 2000

 

ZALOTAY József

(1926. – Washington, 1998. július 24.) katolikus pap, egyetemi tanár.

Irodalom: Nagy 2000

 

ZEMPLÉNYI Klára

(Budapest, 1893. március 5. – Buenos Aires, 1960. augusztus 18.): író, újságíró, lapszerkesztő.

A Zeneművészti Főiskolán végzett. 1920-tól Ausztriában, 1939-től Argentínában lakott. A Jövő (Párizs) című lap szerkesztője volt.

Irodalom: Nagy 2000

 

 

ZS 


 

 

 

 

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

 

www.ungerska.se

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.