MAGYAROK

1462861
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
85
382
467
1459612
8727
13244
1462861

Te IP-címed: 54.225.59.14
2018-09-25 01:43

Egyesületek

Ungerska Sällskapet - Magyar Társaság, 1919-1936.

2011. december 17. szombat, 16:26
Írta: Szöllősi Antal

 

SZÖLLŐSI ANTAL

 

 

UNGERSKA SÄLLSKAPET

 

Magyar Társaság

 

 

 

Stockholm: 1919 vagy 1920 – 1936?

1919-ben vagy 1920-ban alapította Leffler Béla (1887-1936).

Kevés írott anyag maradt meg az egyesület tevékenységéről, ezért arról keveset tudunk. Lehetséges, hogy Svédország első magyar egyesülete volt.

 

1920. március 28-án rendezett egy jótékonysági estet ,,Budapest gyermekeinek"  javára. Az est fővédnöke II. Oscar (1829-1907) svéd király egyik fia Carl Bernadotte (1861-1951) Västergötland hercege, aki ekkor a Svéd Vöröskereszt elnöke volt. A fennmaradt programból megtudjuk, hogy a bevezető szavakat Gerda Marcus (?-1952) újságíró, a ,,Rädda Barnen"-s titkára mondta. A műsorban felléptek Carl Richter (1885-1940) operaénekes, Anders De Wahl (1869-1956) színész, Carl Nordberger (1885-1964) koncertmester, Greta Söderman  (1891-1969) a stockholmi opera népszerű énekesnője, Lisa Steier (1888-1928) első táncosnő, valamint Pauline Brunius (1881-1954) színésznő és Gösta Ekman (1890-1937) színész. Zongorán Märtha Ohlson (1876-1966) kísért, a svéd Kungliga Musikalista Akademien [Királyi Zeneakadémia] tagja. A műsort John Brunius (1884-1937) színész konferálta.

A programmal együtt kiadták svéd nyelven Vörösmarty Mihály: Szózatát.  Pár sorban ismertették a költőt és megemlítették annak első svéd fordítóját, a finn Herman Kellgrent (1822-1856), aki az eredeti magyarból 1845-ben ültette át svédre. A program ára 50 öre, a Szózat 25 örébe került, melyeket a stockholmi Elis Östberg nyomdája nyomtatott.

 

A Társaság 1922-ben ,,Ungersk Lyrik" címmel svédnyelvű magyar antológiát adott ki. A kötet anyagának gyűjtését és annak előszavát Leffler Béla írta. Abból megtudjuk, hogy Petőfi születésének 100. évfordulójára egy svéd kötet volt az első terv, de a svédek érdeklődése inkább igényelt egy átfogó magyar költészetet bemutató kötetet. A kötetben Csokonai Mihály, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János, Vajda János, Kiss József, Ady Endre és Gyóni Géza versei lettek bemutatva. Tizenkilencedik század magyar költészete címmel Leffler Béla ismertette a kötetben bemutatott szerzőket. A könyv végén néhány népdal is bemutatásra került.

A verses kötet fordítói: Sigrid Elmblad, Edvard Fredin, Gabriel Jönsson, A. H. A. Kellgren, Lotten von Kraemer, B[éla] L[effler], T. Lindh, V. E. Öman, K. F. Ridderström, J. L. Runeberg, Sven Scholander, Birger Schöldström, Karl Schöldström, Oscar Schöldström és Guido Valentin. A 159 oldalt kitevő kötetet Magyarországon, Gyomán, Kner Izidor nyomdájában nyomtatták, amelyből 100 számozott példány is készült.

 

Valószínűleg Leffler Béla halálával az Ungerska Sällskapet 1936-ban megszünt?!

 

Ez az oldal hiányos. Segítsen Ön is a kibővítésben! 

 

 

 

UNGERSK NATIONALSÅNG

 

(Szózat)

 

Mihály Vörösmarty

 

 

Ditt fosterland osvikeligt                                                                                                                 Hazádnak rendületlenűl

bliv trogen, o magyar,                                                                                                                      Légy híve, oh magyar;

det är ditt allt, det blir  grav,                                                                                                             Bölcsőd az s majd sírod is,

det och din vagga var!                                                                                                                      mely ápol s eltakar.

 

Förutom det ej äger du                                                                                                                    A nagy világon e kivűl

en plats i världen all,                                                                                                                        Nincsen számodra hely;

vad helst dig ödets hand beskär,                                                                                                  Áldjon vagy verjen sors keze:

här leva, dö du skall.                                                                                                                        Itt élned, halnod kell.

 

Det är ett land, där fädrens blod                                                                                                    Ez a föld, melyen annyiszor

i striden ofta flöt,                                                                                                                                Apáid vérefolyt;

vars helga namn uti sin famn                                                                                                         Ez, melyhez minden szent nevet

re’n seklers ära slöt.                                                                                                                         Egy ezred év csatolt.

 

Här stred en gång för fosterland                                                                                                    Itt küzdtenek honért a hős

Árpád med blodig barm,                                                                                                                 Árpádnak hadai;

här bröts en gång förtryckets band                                                                                                Itt törtek össze rabigát

av Hunyads starka arm.                                                                                                                  Hunyadnak karjai.

 

Här höjdes, Frihet, för en gång                                                                                                      Szabadság! itten hordozák

ditt blodiga banér,                                                                                                                             Véres zászlóidat,    

och våra bäste sjönko stolt                                                                                                             S elhulltanak legjobbjaink

för dig i döden ner.                                                                                                                            A hosszú harc alatt.

 

Fast skövlat grymyt, fast gisslat hårt                                                                                             És annyi balszerencs közt  

av ödets vreda hand,                                                                                                                        Oly sok viszály után,

än finnes, böjt, men brutet ej,                                                                                                        Megfogyva bár, de törve nem,

ett folk i detta land.                                                                                                                           Él nemzet e hazán.

 

Så kränkta ropa folk och land                                                                                                         S népek hazája, nagy világ!

I bitter harm och nöd:                                                                                                                       Hozzád bátran kiált:

»En tusenårig smärta ber                                                                                                               „Egy ezred évi szenvedés

om liv – liv eller död.«                                                                                                                      Kér éltet vagy halált!”

 

Så heligt blod ur djärva bröst                                                                                                         Az nem lehet, hogy anyi szív

förgäves ocke flöt.                                                                                                                            Hiába onta vért,

och grämelsen förgävesej                                                                                                             S keservben annyi hűkebel

så mången ande bröt.                                                                                                                    Szakadt meg a honért.

 

Ej sådant mod, ej sådan kraft,                                                                                                       Az nem lehet, hogy ész,erő,

ej sådan vilja kan                                                                                                                              És oly szent akarat

förgäves fängslad smälta bort                                                                                                       Hiába sorvadozzanak

i evigt träldomsbann.                                                                                                                        Egy átoksúly alatt.

 

Än komma skall, än kommer visst                                                                                                Még jőni kell, még jőni fog

en morgon klar och skön;                                                                                                               Egy jobb kor, mely után

därom millioner läppal be                                                                                                               Buzgó imádságban epedez

i helig, trånfull bön.                                                                                                                            Száz ezrek ajakán.

 

Om ej – då ädel, härlig, hög                                                                                                            Vagy jőni fogl, ha jőni kell,

en död oss förestår,                                                                                                                         A nagyszerűhalál,

och från sitt blodbesköljda land                                                                                                     Hol a temetkezés fölött

ett folk i graven går.                                                                                                                           Egy ország vérben áll.

 

Och runt kring folkets friska grav                                                                                                     A a sírt, hol nemzet sűlyed el,

i vördnad världen står;                                                                                                                       Népek veszik körűl,

men mänsklighetens öga skyms                                                                                                   S az ember millióinak

av smärtans tysta tår.                                                                                                                        Szemében gyászköny űl.

 

I kärlek till ditt land, magyar,                                                                                                            Légy híve rendületlenűl

var fast, evinnerlig.                                                                                                                            Hazádnak, oh magyar:

Det är ditt allt, och faller du                                                                                                              Ez éltetőd, s ha elbukál,

sin famn det öppnar dig.                                                                                                                  Hantjával ez takar.

 

Förutom det ej äger du                                                                                                                    A nagy világon e kivűl

en plats i världen all.                                                                                                                        Nincsen számodra hely;

Vad helst dig ödets hand beskär.                                                                                                  Áldjon vagy verjen sors keze:

Här leva, dö du skall.                                                                                                                        Itt élned, halnod kell.

 

1845                                                                                                                                                   1836

A. H. A. Kellgren fordítása

 

KELLGREN, Abraham Herman August

(Kuopio, 1822. január 21. – Helsinki, 1856. szeptember 25.): finn nyelvész, orientalista,  egyetemi tanár.

1845-46-ban a Finn Irodalmi Társaság titkára. 1849-ben Helsinki Egyemen keleti nyelvek professzora.

 

 

Az oldal folyamatos feltöltés, szerkesztés alatt áll ...szíves türelmét, megértését kérjük!

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Thanks for visit! 

 

 

 

 

 

  

A Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közösségének rövid története

2012. január 11. szerda, 21:44
Írta: Molnár-Veress Pál

 

 

VISSZATEKINTÉS

 

A Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közösségének rövid története

 

 

Előzmények

 

 Bár 1900 és 1945 között körülbelül 700 magyar került Svédországba, a második világháború előtti időben nem beszélhetünk svédországi magyar emigrációról. 1945–46-ban a náci haláltáborok magyarországi származású túlélői közül feltételezhetően 200–300-an jöttek ide. Közvetlenül a második világháborút követően – Ordass Lajos evangélikus püspök jó svédországi kapcsolatainak köszönhetően – tanulmányait folytatni néhány evangélikus teológus és frissen végzett lelkész érkezett Lundba: Vajta Vilmos, majd Pósfay György, Leskó Béla és Terray László. Tudomásunk szerint svéd földön az első magyar nyelvű protestáns istentiszteletet Vajta Vilmos tartotta, aki később a lundi teológia professzora, a Lutheránus Világszövetség Ökumenikus Kutatóintézetének vezetője lett. 1947-ben – kétéves szerződéssel – Magyarországról 600 család (1500–1600 személy) érkezett mezőgazdasági munkára Svédországba. Velük együtt is kerültek magyar lelkészek északra. Erre az időre tehető az első magyar katolikus lelkészség megalakulása, előbb Stockholmban, majd Göteborgban és Malmőben. Az időközben Magyarországon bekövetkezett politikai változások a külföldön levők többségét arra késztették, hogy ne térjenek vissza.

Az 1956-os forradalom következtében a 200 000 menekültből először mintegy 8–12 000 magyar érkezett Svédországba, többségük osztrák és jugoszláv menekülttáborokból.

Teológiai tanulmányait folytatni 1957. március 7-én érkezett Svédországba Szigethy Sándor evangélikus teológus, aki három hónapig az ausztriai Klosterneuburg táborának lelkigondozója volt. Lundi tanulmányainak végzése mellett a dél-svédországi táborokban élő menekültek számára tartott istentiszteleteket. 

 

 

Az első gyülekezetek

 

A Lutheránus Világszövetség (LVSZ) megbízásából 1957 szeptemberében Ausztriából érkezett Glatz József evangélikus lelkész. Előbb a klagenfurti menekülttábor lelkigondozója volt, majd az LVSZ szervezésében a többi tábort is látogató csoport lelkésze lett. Néhány hetes lundi tartózkodás után megkezdte a svédországi magyar protestánsok feltérképezését, a gyülekezeti munka megszervezését: előbb Dél-Svédországban, majd Göteborgban és környékén, később Stockholmban is.  Már az első hónapokban kialakultak azok a gyülekezeti központok, ahol havi rendszerességgel istentiszteletet tartottak: Stockholm, Malmö, Lund, Helsingborg, Storfors, Göteborg, Borås, Västerås és Uppsala. Ezek mellett más szórványhelyeket is felkeresett; időnként Norvégiába és Dániába is ellátogatott. Munkájában a norvégiai Terray László lelkész, a svédországi Szilas Attila és  Szigethy Sándor teológusok, Göteborgban Szabó Géza hitoktató segítették.

 

  

Ifjúsági konferenciák

 

 

Glatz József kezdeményezésére évenként találkozókat kezdtek tartani. Az első konferenciára 1958 júniusában a dalarnai Rättvikben került sor 30–45 résztvevővel.

Az ezt követő években Genfből D.Dr. Vajta Vilmos, Buenos Airesből D. Leskó Béla, Turkuból Dr. Molnár Rudolf, Oslóból Terray László érkezett és tartott előadást a konferenciákon. 1961-ben a konferencia műsorába Koltai Rezső és Szilas Attila teológusok is bekapcsolódtak.

 

 

Saját otthonban

 

1961-ben a svéd Egyházi Segély (Kyrkans Hjälp) és a Luther-Segély (Lutherhjälpen) révén a magyar gyülekezet saját otthonhoz jutott. A múltszázadi, fából épített vidéki "udvarház" Stockholmtól 400, Göteborgtól 100 km-re, a Tolken-tó partján fekszik. A gyülekezeti otthon 1962 óta minden évben presbiteri konferenciák, gyülekezeti napok, gyermektáborok, 1987-től ökumenikus önképzőköri táborok színhelye is lett.

 

 

Glatz József után Koltai Rezső

 

1964 őszén a nyugat-németországi magyar evangélikusok az elhunyt Nagy József lelkész utódjául Glatz Józsefet hívták meg. Helyette – egyelőre ideiglenesen – Koltai Rezső teológus vállalta el a svédországi magyar lelkigondozás szolgálatát. Gyakorlati lelkészképző tanulmányainak befejeztével 1966 februárjában lelkészi szolgálatba iktatták. Egy ideig – fél állásban – a svéd egyházban is végzett szolgálatot. 1973 decemberében Kellner Ilonát avatta lelkésszé a svéd püspök. 1974 május 1-től Koltai Rezsőt kizárólag magyarnyelvű lelkigondozói megbízatással, személyre szóló állásban teljes svéd lelkészi állományba helyezték.

 

 

Anyagi támogatás

 

1964 júliusáig a svédországi magyar lelkigondozói munka zavartalan menetét a Svéd Egyház teljes anyagi támogatása biztosította. Ettől kezdve viszont már feltételekhez kötötték a segély folyósítását és egyre inkább számítottak a magyar gyülekezeti tagok áldozatvállalására, – ezáltal kívánták "felmérni" a magyar szolgálatra való igényt.

A bevándorlási kérdésekkel foglalkozó hivatalos svéd szervek a bevándorlók egyházi, kulturális és társadalmi szervezeteit a svédországi népmozgalmak részének tekintik és mint ilyeneknek, anyagi támogatást is nyújtanak. 1974-től a magyar protestáns gyülekezet is kapott ilyen állami támogatást, melyet elsősorban a szolgálati utazásokra, a gyülekezeti otthon fenntartására és adminisztratív költségek térítésére fordítottak. 1990-től az állami támogatás folyósításának egyik feltételéül szabták azt, hogy az állami segély felét kitevő összeget, tehát az összköltségvetés 1/3-át a gyülekezet egyéni adományokból és perselypénzből teremtse elő.

 

 

Változó idők tükörképe

 

Közép-Kelet-Európa minden politikai-társadalmi változása jellegzetes módon tükröződik az emigrációban. Az 1968-as "prágai tavasz" elfojtása után néhány felvidéki magyar sodródott északra, de már 1–2 000-re tehető az 1970-es években Jugoszláviából vendégmunkásként érkezett magyarok száma, akik közül viszont kevesen kapcsolódtak be a magyar emigráció életébe. A fokozódó román nacionalizmus elől az 1985-ös évtől kezdődően nagyszámú erdélyi magyar keresett és kapott menedéket Svédországban. Az egy-két év várakozás után családegyesítés útján hozzájuk csatlakozottakkal együtt számuk 2–3 000-re tehető. Ugyanebben az időszakban a kilátástalan gazdasági helyzet több száz magyarországi fiatalt késztetett az ittmaradásra. 1990 őszétől Jugoszlávia széthullása és a délszláv háború kirobbanása következtében mintegy 750 baranyai és vajdasági magyar kért itt menedékjogot. A megváltozott idők jele az, hogy kérésüket elutasították, s csak néhányuknak sikerült mégis itt maradniuk.

 

 

Vajúdásban

 

1989–92 között a svédországi lelkigondozói szolgálat a megújulás szükségszerű vajúdásain és ellentmondásain ment keresztül. Ehhez több, egymással nem mindenben összefüggő, de időben egybeeső esemény járult hozzá.

A Svédországban újabban letelepedett magyarok révén az emigrációban élők létszáma jelentősen gyarapodott, összetétele pedig sokszínűvé vált, a közösségi életre való igény felerősödött. Ezzel párhuzamosan jelentkezett a régi közösségek természetes elöregedése és bizonyos fokú megmerevedése. 1991-ben Koltai Rezső nyugdíjba vonult, s vele együtt több addigi egyházi tisztségviselő is beszüntette közösségi munkáját. A lemondott országos felügyelő, Kellner Pál utódja Pitlik Pálházi Katalin lett, aki egy igen nehéz átmeneti helyzetben próbálta egyengetni a lelkigondozás ügyét, amikor az idősebb korosztály egy része az emigráció küldetését befejezettnek vélve idegenkedett az újítástól és inkább a szolgálat lassú befagyasztását látta jövőképül, míg az ifjabb és frissen érkezett nemzedék hosszabb távra készült alapozni. Az elbizonytalanodáshoz hozzájárult a Közép-Kelet-Európa országaiban bekövetkezett változások értékelésének különbözősége is. Ebből a helyzetből csak a  folytonosság és a megújulás kettős igényének egyidejű biztosításával lehetett és sikerült továbblépni.

 

 

Koltai Rezső után Molnár-Veress Pál

 

Az Egyháztanács 1990-ben az akkor már beteg Koltai Rezső helyettesítésére Molnár-Veress Pált kérte fel, aki 1973-ban Kolozsváron magyarnyelvű protestáns teológiát végzett és még Erdélyben szentelték evangélikus lelkésszé. Mivel a svédországi magyar protestánsok nem rendelkeznek megfelelő anyagi háttérrel, sem a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közössége, sem annak Egyháztanácsa nem tud lelkészt fizetni, így alkalmazni sem, ezért csupán a lelkigondozásra való igényét jelzi időről időre az evangélikus–lutheránus Svéd Egyháznak. Bár utóbbinak nem érdeke és nem kötelessége a svédországi magyar protestáns lelkigondozást fenntartani, ennek ellenére Koltai Rezső nyugdíjba vonulása és személyre szóló állásának megszűnte után egy évre magyar állást létesítettek és pályázatra bocsátották azt. Az állást az akkor már egy éve egyedül szolgálatot teljesítő Molnár-Veress Pál pályázta és nyerte el. Alkalmazását a következő években is meghosszabbították, de a svéd egyház anyagi kereteinek beszűkülése magával hozta e szolgálat szükségességének megkérdőjelezését, annak ellenére, hogy az egyháztanács határozott igényt jelentett be annak fenntartására. A lelkész jelenleg még a Svéd Egyház Stockholmi Püspökségének különleges státusban levő lelkésze (extra stiftsadjunkt); fizetését is teljes egészében innen kapja. Szolgálata országos, megbízatása – a felekezeti besorolás pontosítása nélkül – a magyar nyelvű lelkigondozás.

 

 

Megújult egyházvezetés

 

  Az 1988-ban elfogadott új svéd gyülekezeti törvény mintájára egyháztanácsunk 1992 májusában új működési szabályzatot fogadott el. Míg a korábbi gyakorlat szerint a lelkész hatáskörébe tartozott a gyülekezet tagjai közül presbitereket választani, addig az új működési szabályzat ezt a gyülekezeti közgyűlés hatáskörébe utalta, s ezt tiszteletben tartva 1992 őszén minden gyülekezet első ízben jelölte ki választás útján presbitériumát. A presbitériumok vezetői (a gyülekezeti felügyelők) hivatalból tagjai az egyháztanácsnak, s az országos presbiteri konferencia közülük választja meg az országos tisztségviselőket. Az első – immár az új működési szabályzat szerint tartott – választás eredményeként a gyülekezetek országos felügyelője az 1956-ban Magyarországról Svédországba került Storlind Eugen, országos gondnoka az 1970-es években Magyarországról kivándorolt Nyiredy Csaba mérnök, országos titkára a Kolozsvárról 1986-ban Svédországba került Tóth Ildikó, országos szervezője pedig az 1986-ban Szatmárnémetiből ide jött Bihari Szabolcs lett.

Közösségünk szerkezete is alaposan átalakult, amikor 1991–92 folyamán az addigi négy gyülekezet (Stockholm, Malmö, Göteborg, Helsingborg) és egy társgyülekezet (Västerås) mellett gyülekezetté szerveződött és presbitériumot választott Sölvesborg, Borås–Jönköping és Ljungby–Strömsnäsbruk, 1995-ben Katrineholm, 1996-ban Halmstad magyar protestáns közössége is.

Az 1994 őszén tartott választások során gyülekezeteink új országos felügyelője a Svédországba 1986-ban érkezett Veress Zoltán egykori kolozsvári író és szerkesztő, tiszteletbeli felügyelője a magyarországi származású, 1956 óta Svédországban élő Béldy Zoltán göteborgi orvos, országos gondnoka az ugyancsak magyarországi és ugyancsak 1956-ban érkezett Pitlik Pálházi Katalin malmői fogorvos lett. Tóth Ildikó sölvesborgi tanítónő megőrizte országos titkári tisztségét. Bihari Szabolcsot időközben megválasztották a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének elnökévé, így újabb egyházi megbízatást nem vállalt. A szeretetszolgálat országos szervezője a sepsiszentgyörgyi származású Kovásznay Ádám lett.  

A megújult és új presbitériumok hathatós támaszai a lelkésznek. Az egyháztanács bevezette a gyülekezetek látogatásával, azaz vizitációval egybekötött tanácskozási rendjét, mely igen sikeres formának bizonyult. A tapasztalatlanságból adódó kisebb-nagyobb hiányosságokat a tisztségviselők lelkesedése pótolja

 

 

Újragondolni és megfogalmazni

 

A Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közössége felekezeti hovatartozástól függetlenül nyitott minden olyan személy számára, aki e közösséghez kíván tartozni és annak lelkiségét, célkitűzéseit elfogadva lehetőségei szerint e közösségért munkálkodik. Kitűnőnek mondható kapcsolatunk az itt szolgálatot teljesítő, délvidéki származású, 1994-ben Svédországba érkezett Csuzdi Illés magyar római katolikus lelkésszel és híveivel is. Mindkét szolgálat, a protestáns és a római katolikus is, különösen fontosnak tartja, hogy őszinte ökumenikus érzéstől áthatva próbáljon lelki támaszt nyújtani mindazoknak, akik azt anyanyelvükön igénylik. Közösségünk példásan jó kapcsolatot tart fenn az országban működő polgári magyar egyesületekkel, klubokkal és szervezetekkel, 1990 óta a Magyar Köztársaság külképviseletével is.

Ha jogilag és szervezetileg nem is, a valóságban annál inkább bizonyos koordináló szerepet töltött be a Nyugat-Európába került református és evangélikus lelkigondozók 1956 után létesült tanácskozó testülete: a Nyugat-Európai Magyar Református Lelkigondozói Szervezet (NYEMRLSZ – világi elnöke malmői gondnokunk, a Lundban élő Dr.Békássy Albert) és a Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KÉMELM). Az 1989–90-es európai változások mindkét szolgálatot arra késztették, hogy átgondolják és a megváltozott helyzethez igazítsák szervezeti kereteiket, célkitűzéseiket, hogy újragondolják és megnyugtató módon rendezzék a befogadó (vagy támogató) egyházhoz ugyanúgy, mint az anyaországi és az utódállamokbeli egyházakhoz fűződő viszonyukat. Szükségesnek látszik újragondolni és megfogalmazni mindazt, amit e nemzettestről leszakadt emigrációs magyar egyházi közösség önnön megmaradásáért és az otthonmaradottakért tehet Isten kegyelméből, az Ő dicsőségére és a felebarát szolgálatára.

 

Összeállította Molnár-Veress Pál

 

 

FORRÁS: www.keve.se/tortenet/.../1997-Visszatekintes.ht...

 

 

  

Stockholmi Magyar Katolikus Kör

2011. november 25. péntek, 23:24
Írta: Szöllősi Antal

 

Szöllősi Antal

 

 

STOCKHOLMI MAGYAR KATOLIKUS KÖR

 

Stockholm

 

 

 

 

Az  ”elsőévek” 

 

 

Gyakorlatilag az egyesület régebbi mint az alapszabálya, mert az évekig minden formaiság nélkül működött Stockholmban a magyar katolikus szentmisék utáni kávézások megrendezésében.

Stockholmi magyar katolikus társaság-nak is nevezték ezt a kis közösséget.

 

1950. májusában Irodalmi Melléklet címmel kultúrfolyóiratot is kiadott. Ennek az irodalmi lapnak csak egy száma jelent meg, negyedévenként tervezték kiadni. Kiadója és szerkesztője dr. Gáspár Pál (1988-1975) katolikus lelkész volt. A szerkesztésben állítólag Marx-Raácz Tibor is részt vett. 42 oldalon magyarul jelent meg.

 

Az  ”elsőévek” rendezvényei

A Katolikus Értesítő (Stockholm) 1960. októberi számában olvashatjuk, hogy a [Stockholmi Magyar] Katolikus Egyházközség és a Stockholmi Magyar Katolikus Kör 1960. szeptember 15.-én  dr. Mazgon Józsefet elnöknek, Józsa Istvánt pénztárosnak és Kemenes Emilt titkárnak választotta meg. A vezetőségi tagok száma ekkor húsz volt.

 

A Katolikus Értesítő (Stockholm) 1960. novemberi számából értesülünk, hogy a Kör november 19-én, szombaton este 18.30-kor tánccal egybekötött ismerkedőműsoros estét tartott, Norra Smedjegatan 28. szám alatt a katolikus plébánia termében. Az est folyamán tízperces előadás is volt ,,Az ős-magyar birodalom megszervezése: ami nem sikerült a Római Birodalomnak, azt a magyar államszervezőképesség megoldotta" címmel. Belépődíj nem volt, a költségekhez szerény adományokat köszönettel fogadtak.

 

1960. december 11-én Mikulás délután és a Stockholmi [Magyar] Katolikus Lelkészséggel közösen. 16.30-kor gyermek-szentmise volt a Norra Smedjegatan 24. szám alatt. A mise után a plébánia helységében, Norra Smedjegatan 28. szám alatt a Mikulás ötven magyar gyermeket ajándékozott meg. A Mikulás látogatása után Zimmermann József cserkészvezetőa ,,Müncheni Eucharisztikus Kongresszus"-ról és a németországi magyar cserkésztáborról vetített képekkel előadást tartott.

 

1961. február 11-én tartott farsangi mulatságon kb. 150-en vettek részt. Belépődíj most sem volt, a terembér költségeihez önkéntes hozzájárulást szeretettel elfogadtak.

 

1961. márciusától minden csütörtök este a Folkungagatan 72. szám II. em. a lelkészi hivatalban 19.00 órától klubestéket tartottak. Október 10-től többek kérésére a heti klubestéket csütörtökről szerdára tették át: 18.00 – 22.30-ig.

 

1961. november 1.-én felhívással fordultak a stockholmi magyaroksághoz egy stockholmi magyar iskola felállításáról. A tervük az volt az akkori vezetőknek, hogy „a 10-14 éves, vagy annál idősebb gyerekek részére a magyar nyelv, történelem és földrajz tanítását bevezetjük, nehogy gyermekeink anyanyelvünket és nemzetünk történelmét elfelejtsék, vagy ami még rosszabb, meg se tanulják”.

 

A többi egyesülettel együtt megtartották a nemzeti ünnepeinket és így lassan kialakultak a Stockholmi Magyar Katolikus Kör még ma is meglévő állandó programjai.

2009

Szöllősi Antal

(elnök: 1999-2001)

 

 

Programpont és alapszabály

 

Az egész kérdés nem olyan egyszerű, amint annak látszik. A kérdés hátterében a felelősség áll és pedig sorozatos felelőssé. Ugyanis az alapszabály elkészítésével egyidőben, kérésünkre P. Szőke ft. úr az Ostdeutschhilfetől (Speck pater) anyagi támogatást kért - az úgy látszik még nem létező magyar katolikus kör részére, egy helyiség átalakítására és berendezés céljából. Későbbi időben pedig ugyancsak kérelmünkre P. Szőke ft. úr a püspökségtől a már előttünk ismert helyiséget megkérte egy úgynevezett klubhelyiség céljaira. Tehét itt kapcsolodik össze ez a hármas kérdés és itt áll elő a felelősség kérdése is.

Bár előttem az egész alapszabály kérdése egy sajátságosan sötétbe burkolt valami, amit taglalnom a jelen helyzetben nem lehet és nem is szabad. De hát ,,feta complé" elé vagyunk állítva és ezt a keserű pasztillát le kell nyelnünk. Ezekután állott elő a második a sokkal nagyobbik felelősség kérdése.

Ha 1960 év tavaszán pusztán egy ún. katolikus egyesületet akartunk volna létesíteni, úgy alkalmunk lett volna a mindenhol ismeretes St. József egyesület, vagy a Pax Christi svédországi magyar tagozatának a felállítása. Ez alkalmas lett volna a katolikus életünk jobb ébrentartására, de nem lenne alkalmas magyar nemzeti életünk megerősítésére, magyar nemzeti szokásaink megtartására és magyar társadalmi életünk fenntartására. Ezért gondoltunk a Magyarországon mindenhol bevált félig egyházi, félig társadalmi téren működő ún. katolikus kör létesítésére. Természetesen kibővítve az emigratio magyar társadalmi kötelezettségeivel.

Magyarországon ugyanis ez egy a helyi plébános felügyelete alatt működő társadalmi egyesület, ahol a mindenkori plébános díszelnöki mivoltában felügyel arra, hogy ott a katolikus vallás elleni cselekedetek elő ne fordulhassanak. Tehát nekünk itt az emigratioban hatványozottabban szükségünk van egy ilyen félig társadalmi, félig egyházi, vagy mondjuk vallásos egyesületre? Ez az emigratios szükségszerűséggel függ össze.

Az ilyenfajta egyesületet pedig csak egyházi személy nem tudja a szükségnek megfelelően vezetni. Az egyházi személy, a pap ugyanis szerves tagja a klerusnak és szigorúan kell alkalmazkodjon egyházi előljáróinak rendelkezéseihez. Mit jelent ez. A pap bármely pillanatban áthelyezhető és ki tuddja milyen jön helyette. Nem e olyan mint pl. Västeråsban van, vagy aki nem alkalmas egy félig társadalmi egyesület vezetésére. Aki nem is tudja mit csinált az előd, vagy talán nem is érdekli.

Ha valamit a társadalmi téren kell tenni és az egyházi személy a közösségi tárgyaláson valamilyen javaslathoz hozzájárul, ami nem tür halasztást, felettesei viszont ehhez nem járulnak hozzá, az egyesület a legnagyobb kellementségbe kerülhet. Az egyházi személy nem ért a vagyonkezeléshez, mert ezt sohasem tanulta és soha sem gyakorolta. Hogyan tud tehát szükségszerű intézkedéseket tenni. Meg sok ilyen példát lehetne felhozni, de erre idő nincsen. Ezért kell a társadalmi ügyek elintézésére polgári személy, vagy személyek.

Mi nem akartunk alapszabályt. Ezt p. Szőke ft. úr forszirozta. Amig tehát nincsen alapszabály, az egyesület, a kat. kör élheti vegetatios életét úgy, mint eddig tette és semmi mást.

Egyre azonban vigyázni kell. A közösség pénz és vagyonkezelését minden állam, így a svéd állam is szigorú törvényekkel szabályozza.

Közösségi pénzt nem lehet zsebből kezelni. Azt csak felelősségteljesen, könyvvezetéssel lehet, s szabad végezni, minden másfajta pénzkezelés a törvényes előírásokba ütközik.

A vagyontárgy szintén érték s annak kezelése ugyanazon rendelkezések alá esik. Ez alatt érteni kell pl. a jövendő klubhelyiséget, annak teljes berendezését. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek mindenhol, még Svédországban is a törvények által előírt felelőségekkel járnak.

Ezeknek megfontolása mellett lehet csak ezeket a kérdéseket érdemben és felelőség mellett tárgyalni.

[1960]

Dr. Mazgon József (1898-1964)

(elnök: 1960-1964) 

 

 

Az oldal folyamatos feltöltés, szerkesztés alatt áll ...szíves türelmét, megértését kérjük! 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is! 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.