1434258
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
759
578
759
1428798
9350
13633
1434258

Te IP-címed: 54.81.244.248
2018-07-16 22:19

Ausztrália

A NSW-i Magyar Szövetség

2012. február 05. vasárnap, 01:00
Írta: Kardos Béla

 

Több mint 55 éve működik a NSW-i Magyar Szövetség

 

Összeállította: Kardos Béla, a NSW-i Magyar Szövetség elnöke

 

 

2002. július 14-én Sydeney városában, a punchbowli Magyar Központban, társasebéd keretében  emlékeztünk meg a NSW-i Magyar Szövetség megalakulásának 50.évfordulójáról. Bemutatásra kerültek a régi dokumentumok és fényképalbumok. A magyar szervezeteket koordináló érdekvédelmi szövetséget 1952-ben hoztuk létre az egységes képviselet, a létfontosságú kérdéseink közös megoldása érdekében. A szövetség annak idején célkitűzéseit, többek között az alábbiakban jelőlte meg: „Sydney és környékén működő egyesületek, szervezetek és csoportok között az összhangot megteremteni és biztosítani. A magyarságot érintő fontosabb események, ünnepségek formájában való megrendezése: Március 15, Hősök Napja, Szent István Napja, Október 6, Szilveszteri mulatság, stb. Ausztrália más városaiban és a nagy világban működő hasonló magyar szervezetekkel a kapcsolatok kiépítése; baráti összeköttetések elmélyítése más nemzetiségű bevándorlók szervezeteivel, valamint ausztrál társadalmi és kulturális egyesületekkel; Magyar Ház létesítése.”

 

Azóta több mint 55 esztendő telt el, s vagy két tucat szervezet tagja szövetségünknek. Célkitűzéseink nem változtak: tagszervezeteink koordinálása a harmónikus együttműködés érdekében; a magyarság érdekvédelme, reprezentálása, valamint a nemzeti ünnepélyek megrendezése. Az együttműködés érdekében állítjuk össze évi eseménynaptárunkat, s a rendezvények dátumait havi lebontásban megjelentetjük a Magyar Élet című hetilap hasábjain tagszervezeteink címtárával, és egy szakmai névsorral egyetemben. Ha figyelemmel kisérjük a Magyar Élet heti Krónika rovatát, akkor könnyen megállapíthatjuk, hogy az ausztráliai magyarság életével kapcsolatos események túlnyomó többségét a NSW-i Magyar Szövetség tagszervezetei és a melbournei Magyar Központtal együttműködő szervezetek szolgáltatják.

 

A szövetség alapító elnökei 1952-ben: Dr. Kovács Géza, majd 1953-58 között Dr. Megay László volt. Őt követte rövid ideig Mercz Miklósné, majd 11 éven keresztül Szorkovszky Elemér. A ‘70-es években Altorjai Ervin és Dr. Major László volt az elnök, majd hét éven át Majláth György, akit Soós Gábor követett a ‘80-as években. Az 1989-es magyarországi rendszerváltozás éve óta kilencedik elnökként látom el ezt a felelősségteljes feladatot.

 

A NSW-i Magyar Szövetség mindenkor kivette részét az ausztráliai magyarság egyetemes szolgálatából. Az 50-es évek derekán javaslatunkra alakult meg az Ausztráliai Magyar Szövetségek és Közösségek Tanácsa, a későbbi Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség, aminek létrehozásában Dr. Megyay László, a nemrég Adelaideben meghalt Nagy Ákos, Csapó Endre, Andrekovics Péter és személyem serénykedtek, s aminek első vezetését NSW adta. Ezt követően a vezetés három évenként körforgással került a tagállamokhoz, rendszerint: Victoria, Dél-Ausztrália és ismét NSW. Egy alkalommal került a vezetés Nyugat-Ausztráliába.

 

Az Ausztráliai Magyarság önazonossága megtartása érdekében, részt vettünk a három éveként megrendezésre kerülő tíznapos Ausztráliai Magyar Találkozókon, – amik a nyolc gyermekes Nagy Ákosné javaslatára indultak meg a 60’as évek végén, – s ahol föltöltekeztünk magyarságtudattal. Idáig három találkozót rendezett szövetségünk: a másodikat 1972-73, az ötödiket 1981-82, és a kilencediket 1994-95 évek fordulóján. Azóta a találkozók ötletét felvető Nagy Ákosné, és a sydneyi találkozók sorrendbeli rendezői: Kardos Béla, Dr. v. Jani István és Bárány Márta, mind a négyen az Ausztrál Érdemrend kitüntetésében (OAM) részesültünk az Ausztrál államfő, II. Erzsébet királynő részéről.

 

Szövetségünk volt a Kőrösi Csoma Sándor cserkészcsapat első fenntartó testülete, a most működő Magyar Iskola létrehozója, és minden eddigi ifjúsági szervezet támogatója. A Magyar Ház Szövetkezet, a Független Magyar Szabadságharcos Szövetség és a Szent Korona Társaság alapításában is tevékenyen közreműködtünk.

 

Részt vettünk a NSW állam és az ausztrál szövetségi kormány által szorgalmazott többkultúrájú nemzet megvalósítása érdekében a Good Neighbour Council, a New Settlers League, a Migrant Advisory Council, a Ethnic Communities Council, az Ethnic Affairs Commission, és a Department of Immigration and Multucultural Affairs (DIMA) által rendezett szemináriumokon, konfernciákon és egyébb rendezvényeken, amik a békés együttélést hivatottak szolgálni az őslakók, az eredeti ausztrálok és az újonnan bevándorlók között. 2001-ben részt vettünk a Community Relation Commission megalapításában.

 

A kommunizmus lebontása érdekében együttműködtünk a vasfüggöny mögötti nemzeteket képviselő Anti-Bolshevic Bloc of Nations elnevezésű szervezettel, a Captive Nations Week Committee-vel és a Joint Baltic Committee-vel, tüntetéseken, felvonulásokon és tömeggyűléseken véve részt. Érdekvédelmünk és kulturális tradicióink ápolása érdekében a United Council of Migrants-al és a New Australian’s Cultural Association-nal, koncertek, kiállítások és bálok közös rendezésével, valamint hasonló elgondolásból, a testvéri kapcsolatok ápolásából hoztuk létre az Eszt-Magyar Kulturtársaságot és a Lengyel-Magyar Világszövetség Ausztráliai Szervezetét. Ezek voltak az úttörő idők.

 

Vendégül láttuk többek közt az emigráció szellemi, politikai és morális integrációján munkákodó példaértékű vezetőit: Mindszenty József hercegprímást, Főt. Miklósházy Attilát és Dr. Cserháti Ferencet, a külföldi magyarok püspökeit, Tollas Tibort, a Nemzetőr főszerkesztőjét, Bodnár Gábort, és Lendvai-Lintner Imrét a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnökeit, Szeleczky Zita, és Szörényi Éva színművészeket, Flórián Tibor, Gábor Áron, Fűry Lajos, Dr. Kannás Alajos, Dr. Varga László és Borbándy Gyula írókat, az MHBK, a Vitézi Rend és a CSBK vezetőit, v. Duska Lászlót, v. Mártonfalvay Hugót, v. Bozsóky Sándort, v. Komáromy Jánost és v. Szathmáry Károlyt stb.

 

Tömegtüntetéseket rendeztünk az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemében a vasfüggöny lebontása, a magyar szabadság kivívása érdekében, és Causescu erdélyi faluromboló tevékenységének feltárására, valamint Trianonnal kapcsolatos megemlékezéseket a kerek évfordulókon. Pamfleteket, könyveket és füzeteket jelentettünk meg angol nyelven, melyekben történelmi igazságokat tártunk fel, és felhívtuk a figyelmet a magyarságot ért sérelmekre, kiutat keresve ezek orvoslására. Ezeket a kiadványainkat megkapták az ausztrál politikusok, az egyházak vezetői és a közélet, a civil szféra kimagasló személyiségei. Több száz együttérző levél bizonyítja tevékenységünk eredményét. Ebben a munkában Csapó Endre, Dr. Bodolai Zoltán és Földváry Gábor oroszlánszészt vállaltak.

 

1991-ben az oroszok magyarországi kivonulása alkalmából, a Katolikus  Közösség gondnokával, Prof. Dr. Ábel Andrással, hálaadó szentmisét szerveztünk a St Mary’s Katedrálisban. Edward B. Clancy kardinális a magyar papokkal közösen celebrálta a misét és mondott ünnepi beszédet, s azon közel 3000-en vettek részt. A hálaadáson megjelentek a vasfüggöny mögötti rabnemzetek képviselői is.

 

Találkoztunk, fogadtuk és véleménynyilvánítási lehetőséget nyújtottunk a rendszerváltozás utáni  Magyarországról jövő politikusok, közéleti szereplők és küldöttségek számára. Ezek voltak többek között:Göncz Árpád köztársasági elnök,Orbán Viktor miniszterelnök. Gál Zoltán és Dr. Szili Katalin az országgyűlés elnökei, Dr. Dávid Ibolya, Dr. Áder János és Lezsák Sándor, az országgyűlés alelnökei. Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter, Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter, Dr. Gerdátz Elemér földmüvelődési miniszter, Prof. Pungor Ernő tárcanélküli miniszter, Dr. Kádár Béla gazdasági miniszter, Dr. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminisztert és Stumpf István a miniszterelnöki hivatalt vezető minisztere. Király Zoltán, Dr. Dornbach Alajos, Pap András, Dr. Mózes Mihály, Dr. Gyarmathy Dezső, Dr. Hasznos Miklós, Dr. Papp Lehel György (az IPU elnöke), Dr. Hankó Faragó Miklós, Dr. Szájer József, Dr. Torgyán József, Dr. Sarkadiné, Lukovics Éva és Gyürk András képviselők. Katona Tamás, Németh Zsolt, Szakács Imre, Bodor András, Bozi Lajos, Dr. Wéber Attila és Dr. Sárdi Péter államtitkárok, Kovács László az IPU titkára. Közéleti szereplők és egyházi vezetők: Dr. Nagy László, Kincses Előd a MVSZ főtitkára, Alexa Károly a MTI vezérigazgatója, Fónay Jenő a POFOSZ elnöke és Wittner Mária, Nt. Dr.  Hegedűs Loránt ref. püspök, Dr. Halzl József az Illyés Közalapítvány elnöke, Nagy László alezredes a Bolyai János Honvéd Alapítvány titkára, Dr. Tanka László a Panorama Világmagazin szerkesztője és Tömördi Viktor ofm. stb. Az elszakított részekről: Nt. Tőkés László, Dr. Csiha Kálmán és Erdélyi Gézaref. püspökök, Banner Zoltán, Dr. Hódi Sándor, Matuska Márton, Gazda József, Ósz István görög kat. esperes, és Mons. Pásztor Zoltán érseki helynök, stb. 

 

Fellépést biztosítottunk a kárpát-medence térségéből érkező előadóművészeknek, elszállásolást a csoportosan vagy egyénileg érkező sportóknak, a különféle tárgykört képviselő előadóknak stb. A teljesség igénye nélkül többek között megemlítjük: Ádám Erzsébetet, Dukász Annát, Sinkovits Imrét, Vitai Tamást, Győri Bélát, Dévay Nagy Kamillát, Pálfy Margitot, Dr. Ádám Sándort, Kocsis Istvánt, Boráros Imrét, Petrécs Annát, Ernszt Katalint és Nemere Lászlót, a 40-tagú Budapesti Akadémiai Kórustársaságot, amely a Világ Kórusainak Fesztiválján vett részt, a 37-tagú Bartók Kórust, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának megemlékezéseire jöttek Sydneybe, az Atlétikai Ifjúsági Világbajnokságon részt vevő 25-tagú válogatottat, a Transplantáltak Világjátékára jött 30-tagú csoportot, a Kötélugró Világbajnokságon részvevő Szobathelyi  Kötélugró Klub leányait, az újságírók öregfiú futball csapatát, és a kerékpárosokat, akik több alkalommal egész Ausztrálián átkarikáztak. Az elszálásolásukban főleg Bánki Éva és Csárdás Katalin serénykedtek.

 

1989 óta a szokottnál több feladatot vállalt magára A NSW-i Magyar Szövetség, mert tevékenyen részt kívánt venni a magyarországi rendszerváltozás hatékonyságában és az elszakított területeken élő véreink támogatásában. A 80-as évek végén a magyar rendszerváltozás folyamatának követése érdekében javasoltuk az Ausztráliai Magyar Szövetségnek a hathónaponkénti tanácsüléseket, majd a 90-es évek elején az egyetemes magyarság bekapcsolódását célzó Ausztráliai Magyar Tanácskozásokat közösen a canberrai Magyar Nagykövetséggel és a Sydeneyi Főkonzulátussal. (Nyolc ilyen egyetemes tanácskozásnak voltunk a motorja, éceszgébere.) A kárpát-medencei magyarság talpraállását támogató Nemzetvédelmi Alap megteremtésében tevékenyen részt vettünk, s annak munkáját megszüntetéséig utolsóként támogattuk, majd a teendők folytatására létrehoztuk a Magyar Segélyalapot, ami támogatja a Kisebbségi Alappal egyetütt az elszakított részek természeti katasztrófáinak áldozatait, azok iskoláit és kollégiumait ösztöndíjat nyújtva az ott tanuló szegénysorsú magyar diákoknak. A rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy a múlt század 90-es éveiben Ausztráliából évente több százezer dollár segély és támogatás ment a kárpát-medencébe, aminek legtöbbjét személyesen vittem az MVSZ segítségével a rendeltetési helyére. Az új évszázad első évtizedében a támogatások összege átlag évi 50-60 ezer dollárt tesz ki. 

 

1992-ben szövetségünk kezdeményezésére az Ausztráliai Magyar Szövetség tagja lett a Magyarok Világszövetségének, és küldötteinken keresztül: Prof. Dr. Ábel András, Csapó Endre, Garamy József, Menyhárt Jenő és személyem, akiket elnökségi, választmányi és bizottsági tagokká választottak, hathatósan részt vettünk a világmagyarság integrálásában. Az MVSZ 1992 évi küldöttgyűlésén javasoltuk a külföldön élő, kárpát-medencéből származó magyaroknak a (kettős)állampolgárság és szavazati jog megadását, valamint egy Külföldi Tájékoztató Intézet felállítását (Ámon-féle javaslat). Az MVSZ elnökségi tagjaként, komoly szerepek ellátására kaptam megbízatást és társaimmal: beutaztam Európa és Észak-Amerika magyarlakta városait, hogy a világszövetség zászlaja alá toborozzuk a külföldi, tengeren túli magyar szervezeteket. Javaslatomra és felügyeletem mellett, létrejött 1995-ben az MVSZ Külügyi Titkársága, aminek vezetésére a korábbi ausztráliai nagykövet Dr. Pordály László lett felkérve. Ettől kezdve az MVSZ, mint NGO szervezet részt vett a nemzetközi konferenciákon és fórumokon: EBESZ (OSCE), ENSZ (UNO), stb. a kárpát-medencei őslakos magyar kisebbség emberi jogainak védelme és sérelmeinek ismertetése érdekében. A konferenciákon: Budapest, Varsó, Bécs, Genf, Istanbul stb. rendszeresen felszólaltunk és jó kapcsolatokat építettünk a hivatalból résztvevő nagykövetekkel és delegátusokkal. A határon túli magyarság állami támogatására létrehozott Illyés Közalapitványnak 1994-97 között kuratóriumi tagja lettem, és részt vettem a magyar kormány által a parlamentben rendezett Magyarország 2000 tanácskozásokon, ahol négy rövid tanulmánnyal járultam hozzá a magyar jövő alakításához.

 

Tevékenységeimet a NSW-i Magyar Szövetség és az Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség akkori elnöke, majd társelnökeként végeztem tíz éven át 1992 és 2002 között, évente kétszer 3-3 hónapra utazva Magyarországra. Csapó Endre felvetette az „Egy a nemzet!” elméletet, ami azóta közvéleményé alakult, és politikai akarattá vált. Az ausztráliai küldöttek eredményes tevékenységével öregbítettük az ausztráliai magyarság hírnevét a nagyvilágban.

 

Helyi vonatkozásban a tradicionális nemzeti ünnepélyek – Március 15, Hősök Napja, Szent István Napja, Október 23 – megtartásán túlmenően számos jubileumi megemlékezést rendeztünk, mint pl. 1956-ban a Nándorfehérvári Diadal 500. évfordulója, 1969-ben Szent István születésének milleniumi ünnepségei, 1974-ben Szent László emlékévet a mogyoródi csata, a magyar szabaság és függetlenség 900 évvel ezelötti kivívása emlékére.1996-ban a Magyar Honfoglalás Millecentenáriumát, 2000-ben a keresztény magyar államiság millenniumát. Ezekre a megemlékezésekre rendszereren meghívtunk ausztrál politikusokat, közéleti személyeket és a társemigráció vezetőit. A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük, hogy elfogadta meghívásunkat és megjelent a magyarok között: Harold Holt és William McMahon föderális miniszterelnök, Nick Greiner NSW-i premier és számos föderális és NSW-i miniszter, köztük Philip Raddock bevándorlási miniszter többször is.

 

A magyar keresztény államiság millenniumának megünneplését 2000-ben nem csak az itt élő magyarság számára tudatosítottuk, de az ausztrálok felé is kiterjesztettük Csetényi Gitta javaslatára és közreműködésével. A NSW-i Country Women’s Association 300 alapszervezeti delegátusa az Armadalei Egyetemen három napon át, szövetségünk által felállított program keretében, Magyarországot tanulmányozta, és ennek folyamányaként egész évben számos rendezvényen került bemutatásra: történelmük, kultúránk, népművészetünk és a tudományok terén elért eredményeink vagyis, hogy mit adott a világnak a magyarság. Ez a gazdag anyag egy 64 oldalas kiadványban lett összefoglalva, amit a résztvevő delegátusok mind megkaptak. Közreműködtünk a Honvéd Együttes és a Hegedős Zenekar ausztráliai turnéja megszervezésében, ami a nagykövetség és a milleniumi kormánybiztos támogatásával jött létre.

 

A Sydneyben rendezett 27. Nyári Olimpiára és az azt követő Paralimpiára érkező magyar versenyzők és kisérők fogadására, vendéglátására, megajádékozására, és ügyes-bajos dolgaik intézésére Olimpiai Bizottságot hoztunk létre Bárány Márta elnökségével. Részt vettünk az Olimpia és Paralimpia magyar sportolóinak, valamint Orbán Viktor miniszterlenök és kisérete fogadásán és a tiszteletükre rendezett események megszervezésében, a miniszterelnök által az ausztráliai magyarságnak hozott milleniumi zászló ünnepélyes átadásán a canberrai Magyar Nagykövetségen.

Az olimpia kapcsán megismerkedtük ill. régi kapcsolatokat ápoltunk a követkető vezetőkkel és sportolokkal: Dr. Schmitt Pál a MOB elnöke, Dr. Aján Tamás a MOB főtitkára, Dr. Molnár Zoltán csapatvezető és két helyettese Babati Lajos és Török Ottó, Vad Dezső szóvívő. Dr. Kárpáti György, Darnyi Tamás, Zsitovszky Gyula, Dr. Hegedűs Csaba volt olimpikonok és az újak közül: Nagy Timea, Kovács Ágnes és Csollány Szilveszter, Valamint a Paralimpia Bizottság elnöke: Alföldi László és számos versenyző.

 

Az Ausztrál Federáció 100 éves ünneplése kapcsán 2001-ben, kiállítással egybekötött „Hungarian Presentation Day”-t rendeztünk a NSW-i Parlament előadótermében, ahol bemutattuk, hogy az elmúlt 50 évben mivel járult hozzá a magyar emigráció Ausztrália felemelkedéséhez. 2001-ben rendeztük meg az Illyés Közalapítvány támogatásával az első Identitás Konferenciát önazonosságunk megtartása érdekében. A másodikat 2002-ben Melbournben az ottani Magyar Központtal közössen rendeztünk meg. Ezzel egyidejűleg szerveztük a Nemzeti Örökség Minisztériumának támogatásával a tizenkéttagú Budapesti Bábszínház János vitéz című bábjátékának sydneyi és melbournei előadásait. Hegedűs Endre zongoraművész Sydneyben rendezett jól sikerült operaházi előadásának társszervezői voltunk.

 

Az Identitás Konferenciákat azóta is rendhagyóan megrendezzük, hol Sydneyben, hol Melbourneben. A konferenciákon, helyi és meghívott magyarországi szakemberek tárgyalják meg a megmaradásunkkal kapcsolatos kérdéseket. Magyarországi meghívott előadóink voltak: Ríz Ádám, Dr. Zilahi László és Szantner Viktor az Oktatási Minisztérium főosztályvezetői, Tarnóczy Mariann a MTA, a Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottság titkára, Dr. Vincze Krisztina, a Magyar Ösztöndíj Bizottság titkárságvezetője, Bakos István, a Nemzeti Tankönyvkiadó kommunikációs főosztályának vezetője, Szabó Tibor a Határon Túli Magyarok Hivatala elnöke, Bornemissza Eszter és Hajduk Márta a Magyar Televizótól, Dr. Újváry Gábor a Balassi Bálint Intézet főigazgatója, Pekár István a Duna TV elnöke, Dr. Koncz Gábor a Magyar Kultúra Alapítvány elnöke és munkatársa Bába Szilvia, Dr. Álmosné Kajdy Ella és Dr. Háry László a Pécsi Tudományegyetemről, Lezsák Sándor a Magyar Országgyűlés alenöke, Dr. Pordány László nagykövet, nyelvész,  Borbáth Erika a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója,  A konferenciák eredményeként számos ausztrália magyarszármazású ifjú és közéleti vezető vett részt magyarországi ösztöndíjas képzéseken a Balassi Bálint Intézetben, a Magyar Kultúra Alapítvány „Kapocs” művelődésszervezői tanfolyamán és a Pécsi Tudományegyetemen intezív magyar nyelv és kultúta oktatásán, továbbá több alkalommal értékes tankönyvek és oktatási segédeszközök támogatásában is részesültünk. A Duna TV ausztráliai sugárzása is e konferenciáknak az eredménye. A VI. Identitás Konferenciát 2008-ban, a MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztályának hathatós támogatásával rendeztük meg.

 

2006-ban, a magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján, emlékbizottságot szerveztünk ausztrál és magyar közéleti-, politikai- és egyházi személyiségek védnökségével. A több napos magyar megemlékezések kiegészítéseként a sydneyi

St. Mary’s Katedrálisban hálaadó emlékmisét rendeztünk, amit Anthony Fisher

püspök celebrált, és azon megjelent a kormányzó, Prof. Marie Bashir, és a legfelsőbb bíróság elnöke, Hon. James Spigelman is. Talán a legnagyobb eredménye a megemlékezéseknek, hogy közbenjárásunkra, mind a canberrai Commonwealth Parliamentben, mind a NSW-i Parliamentben országgyűlési képviselők felszólaltak, és megemlékeztek 1956 világraszóló jelentőségéről és eredményéről – ami végső fokon a kommunizmus és a Szovjetunió bukásához vezetett –, s ez bekerült a Hansardba, a parlamenti jegyzőkönyvekbe, az utókor számára.

 

A NSW-i Magyar Szövetség mindezen tevékenységét tagszervezeteinek eredményes koordinálásával és odaadó támogatásával érte el. Igyekszünk az Ausztráliába sodródott honfitársainkat és azok leszármazottait, a második és harmadik generációt, az úgynevezett unoka nemzedéket magyar öntudatukban megtartani, és kettős identitásra ösztönözni. A magyar nyelv és kultúra, a hagyományok megőrzése érdekében a rendszetváltozást követően együttműködünk a canberrai Magyar Nagykövetséggel: Dr. Pordány László, Dr. Varga György, Dr. Gyürk István, Fodor Lajos, és Csaba Gábor nagykövetekkel, Papp József, Fazekas Béla, Jári Ferenc, és  Bozsik Béla tanácsosokkal és Dr Osvát Szabols első titkárral, valamint Szabó László Zsolt kultúrattaséval. A sydneyi Magyar Főkonzulátussal: Dr. Varga Sándor, Weszely Tibor, Dr. Szilágyi Zoltán, Sági Gábor, Papp József, és Nagy Bálint főkonzulokkal. Márton Sándor, Csáky Mária, Ligeti Lajos, Abelovszky György, Nagy-Rébék Ferenc, Petykó Csaba, Jancsi Zoltán konzulokkal.

 

Együtt dolgozunk a szervezeteinknek otthont nyújtó Magyar Ház, ill. Magyar Központ mindenkori igazgatóságával, élen Nagy László ügyvezető igazgatóval, a klubházakkal rendelkező szervezetek vezetőivel, a tudósításainkat, híreinket közlő Magyar Élet című hetilappal: Csapó Endre főszerkesztővel, Józsa Erika szerkesztővel és Márffy Attila kiadó-laptulajdonossal. A rádiók magyar adásainak szerkesztőivel: Ámon Antal, Pintér Károly, Szigeti Éva, Soós Miklós, Legárd László, Rozgonyi Magda,  Kiss Kata, Dauda Ildikó, Zahorán Gabriella, stb. (SBS), Menyhárt Jenő, Hódi Margit, Szántó Irén és József (2000 FM), Ilosvay Gusztáv és Katalin (2RRR).

 

Végezetül meg kell említenem, hogy szövetségünk tagszervezeteinek együttműködő támogatása, és az utóbbi évek hűséges munkatársai: Kozák Magda és Sörös Ferenc alelnökök, Ilosvay-Egyed Katalin főtitkár, Horváth Olga pénztáros és Mikes Márta titkár nélkül nem működne szövetségünk ilyen eredményesen. Mindannyiuknak hálás köszönet.

 

Az ausztráliai magyarság számokban:

Ausztráliában a 2006-os népszámlálási adatok szerint magyar származásúnak vallotta magát 67,616 személy. Ezek közül a legtöbben New South Wales (NSW) állam területén élnek: 23,577-en. A többi államokban a megoszlás a következő: Victoria 21,727; Queensland 9,795; South Australia 5,427; West Australia 4,230; Aust. Capital Territory 1,652; Tasmania 877; és Northern Territory 331. Ez a szám 8%-os emelkedés a 2001-es népszámlálás adataihoz képest. Ezek közül 20,166-an még Magyarországon születtek és 46% 65 éven felüli, 60% rendelkezik kvalifikált végzettséggel. – Egyénenként, családonként laknak. Egyedül NSW-ben tapasztalható, hogy a múlt század 60–70-es éveiben érkezett délvidéki magyarok Sydney egyik nyugati külvárosában, Blacktown környékén telepedtek meg.

 

Laurie Ferguson föderális képviselő az 56-os forradalom ás szabadságharc 50. évfordulója parlamenti megemlékezésén úgy vélekedett, hogy igazából mintegy 150-200 ezerre tehető a magyar származásúak létszáma Ausztráliában.A magyaroknak egymáshoz és a többségi társadalom tagjaihoz való kapcsolatai jók, kielégítőek. A magyar emigránsok 97% vette fel az ausztrál állampolgárságot, és mind az állami, mind a civil szféra területén komoly poziciókba kerültek. Nem beszélve a gazdaság, a kultúra, a sport és a társadalmi működés területén elért eredményekről.

 

Felújítva: Sydney, 2008. október 30 

Ausztrália : újságcikkek bibliográfiája

2013. február 23. szombat, 12:58
Írta: Szöllősi Antal

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal

 

 

 

 

AUSZTRÁLIA : ÚJSÁGCIKKEK BIBLIOGRÁFIÁJA

 

 

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke. 

 

 

 

Ez az oldal  folyamatos adatfeltöltés alatt áll!

Az oldal utolsó módosítása: 2016. május 4.  14:52

 

 

 

 

A


Adelaide
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:2.
 
Adelaide hírek
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 4.)277:2.
 
Adelaidei hírek
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 22(1978. február 2.)1037:4.
 
Az Árpádházai Iskola évzáró ünnepélye
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. december 15.)48:17.
 
Ausztrál követség Budapesten
= Nemzeti Újság (Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 1(May 1985)12:3.
 
5. Ausztráliai Magyar Cserkész Jamboree
= Nemzeti Újság(Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 1(March 1985)10:5.
 
A 12. Ausztráliai és Új-zélandi Magyar Találkozó zárónyilatkozata
= Kapu, 20(2007)1:54-56.
 
Ausztrália ásványkincsei: a magyar kapcsolat
= HVG, 2(1980)26(56):11.
 
Az ausztráliai magyar élet az ifjúság szemében...
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. március 5.)246:1-2.
 
 
B

 


Bécsi levél
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:13
 
Beszámoló a cserkész bálról
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 4(1972 május)5:2.
 
Borítók: Mészáros Andor (Ausztrália) Az emigráns című szobra (Novotta Ferenc fotója) és illusztrációk Benda Kálmán tanulmányához
= Kortárs (Budapest), 21(1977)7.
 
BALÁZS Dénes: Magyar utazók Ausztráliában.
= Földrajzi múzeumi tanulmányok, 8(1990):37-42.
 
BÖGÖS László: Ausztrália őslakói - ahogyan a magyarok látták.
= Élet és tudomány, 43(1988)5:150-152.
 
 
C

Csendőrnapi emlékezés
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 3(1971. február)1:3.
 
Cs. R.: Húsvéti búcsú Melbourne – 1985
= Nemzeti Újság (Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 1(May 1985)12:2.
 
Csaba L. I.: A kitartó munkáért...
[Perth: Veszely Jánost az ausztrál becsületrend, az Order of Australia Medal (OAM) adományozásával jutalmazták.]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), [29]30(1998. július)6:1-2.
 
 
CSAPÓ Endre: Bemutatkozás
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 22(1978. február 2.)1037:1-2.
 
CSAPÓ Endre: Hitelfelvételek elszámoltatása.

= Kapu (Budapest: 1988:-, ISSN 0238-888X), 25(2012)9-10:6-8.

 

CSAPÓ Endre: Az ismeretlen emigráció.  = Kapu, 21(2008)5:7-9.

 

CSAPÓ Endre: Az ismeretlen emigráció.: [Visszatekintés 2008/1. – Emigrációk]

= Rubicon, 19(2008)[10? szám]

 

CSAPÓ Endre: Melbourne is elhatározta... (Magyar Élet, 2009. február26.). 

= Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:8.
 
CSIKMENASÁGI: Tarih-I Üngürüsz – A magyarok története
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. március 5.)246:8.
 
CSORBA Csaba: Az ausztráliai Magyar Múlt
= Honismeret (Budapest), 23(1995)3:87-89.
 
 
D

DEMETER ZAYZON Mária: Ambrosy, Anna: Az ausztráliai Victoria államban élő magyarok egy szociológiai felmérés tükrében
= Honismeret (Budapest), 21(1993)2:84-85.
 
 
E

Egy „mérleg”mérlege. Saáry Éva tollából... [SMIKK]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 12(1980. február)1:4.
 
Dr. Endrey Antal Los Angelesben
= Napnyugat (Los Angeles: 1971-1979), 7(1977. november)?:4.
 
Erdélyért – Canberrában
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. december 15.)48:14-15.
 
Erdélyi talákozó (Melbourne) 19
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. december 15.)48:19.
 
EGYÜD Anna: Aurora Australis [Botond István, Novák Mária, Csepelyi Rudolf]
= Napnyugat (USA, Los Angeles: 1971-1979), 3(1973. november 23.)10:4.
 
v. E. I.: Padányi Viktor halálának húsz éves évfordulójára
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 21(1984. február)257:3.
 
ENDREY, Anthony: A Great Hungarian Patriot : Prince Francis Rákóczi II (1676-1735)
= Nemzeti Újság (Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 1(April 1985)11:7.
 
 
F

FALUDY György: Nyugat Ausztrália   = Hírünk a világban (USA), 6(1956)5-6:7.
Interneten:  [Teljes szöveg (PDF)]
 
FAITH Ferenc: A melbournei Magyar Központ
= Nemzeti Újság (Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 1(March 1985)10:6.
 
[FIALA Ferenc]: Ausztráliai jegyzetek[1.]  = Hídfő (London), 34(1980. február)[802-803]7.
 
[F.–F.]: [Ausztráliai jegyzetek] [2.] = Hídfő (London), 34(1980. március)804-805:5.
 
FIALA Ferenc: Ausztráliai jegyzetek[3.]  = Hídfő (London), 34(1980. április)[806-807]15.
 
v. FLOOK Gusztáv: Megemlékezés az 1956-os szabadságharcról
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. november-december):4.
 
 
G

Gyűjtés a Délausztráliai Magyar szövetség javára
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 16(1983. január-február):22.
 
 
H

„Haza a magasban” [az usztráliaia magyarok könyveiről]
= Új Látóhatár (München), 4(1961)2:191.
Interneten:  [Teljes szöveg (PDF)]
 
A 30. évforduló emlékünnepe Sydneyben
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 28(1986. július 10.)26:4.
 
Hontalan magyarok imája
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. március 20.)247:1.
 
Hősök Ünnepe (Sydney)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 28(1986. július 10.)26:14.
 
Hősök Ünnepe. Magyar nemzeti lobogó Perth fölött
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 4(1972. július)7:3.
 
A Hungária vezetőségének felhívása
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:16
 
The Hungarian Cultural Centre in Melbourne
= Nemzeti Újság (Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 2(June 1985)1-2:4.
 
A Huszadik Cserkészbál Melbourneben
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. augusztus)252:2.
 
HANTOS Krisztina: Ausztráliai magyarok – Australian Hungarians
= Diplomata (Budapest), 8(2007)7-8:34-36.
 
HETYEY Sándor: Szabadság és Népidemokrácia
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. május)249:1.
 
HIDEGKUTI Béla: Ausztráliai történelem. Kunz Egon: Magyarok Ausztráliában
= Forrás, 2000. július-augusztus
 
HIP.: Washington Csikágó örökében!
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 4.)277:9.
 
HUNFALVY János: Ausztrália : 1. közlemény
= Budapesti szemle (1857-1869), 8: 20 kötet(1864)64-65:54-95.
 
HUNFALVY János: Ausztrália : 2. közlemény
= Budapesti szemle (1857-1869), 8: 20 kötet(1864)66-67:289-333.
 
 
I

Az Idős Magyarok Köre közleménye
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 4(1971. március):13.
 
In memoriam Kóra Endre (1910-1972)
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 4(1972. szeptember-október)9-10:1-2.
 
Isten éltesse! [Perth, 1980. február 14-én, özv. Medves Zoltánné 100 éves volt]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 12(1980. február)1:3.
 
 
J

Jön a Mikulás (Adelaide)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. december 15.)48:19.
 
Jubileumi cserkésznap [a perthi Hunyadi János Cerkészcsapat)
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 3(1971. szeptember)8:2.
 
JESZENSZKY Géza: Ismeretlen emigráció? : Csapó Endre igaza és tévedései... : [Visszatekintés 2008/1. – Emigrációk]

= Rubicon, 19(2008) [10? szám]

 

 

K


Keszkenő bál
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 4(1972 május)5:3.
 
Klubszemle : Építési beszámoló
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. november-december):3.
 
Külföldön élő magyar főlelkészek állásfoglalása a magyarországi „új helyzetről”.
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 4.)277:11.
 
KANCSÁR Imre: Beszélgetés Szörényi Évával
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 26(1984. január 26.)2:7.
 
KOLOSVÁRIGULYÁS Gyöngyi: Levél Nathaliából.
= Szövétnek (Arad: 1996-), 16(2012. június)3[88]
 
KÓRA Endre: Szent István napi elmékedések
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 3(1971. augusztus)7:3, 6.
 
KÓRA Endre (1910-1972)
In memoriam Kóra Endre
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 4(1972. szeptember-október)9-10:1-2.
 
OLÁH-SAJTI Lajos: Hulló virágok. Egy igaz magyar fejfájára. [Kóra Endre (1910-1972)]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 5(1973. augusztus)8:3.
 
SZÖLLŐSI Antal: Egy Szerkesztő halálára [emlékezés Kóra Endrére]
= Bujdosók (Stockholm), 4. évfolyam. 12. szám. 1973. április – p. 1.
 
KÓSA A. Géza: Vallás és nemzettudat. Az Ausztráliai Magyar Református Egyházról. [Angolból] ford. Mayer Judit.
= Confessio, 16(19992)4:69-85.
 
KÓSA Ferenc: Magyar Múlt - A Sydneyi Magyar Történelmi Társulat folyóirata
= Édes anyanyelvünk (Budapest),22(2000)1:17.
 
 
L

Ludovikás és tisztképző találkozó.(Wienerneustadt, 1983 szeptember 15-18.
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. március 5.)246:12.
 
LACZINA Frigyes: A Magyar Karitász Egylet hírei
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. november-december):5.
 
 
M

Magyar Archívum [Svédország, Stockholm, folyóirat]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 11(1979. december)12:2-3.
 
Magyar eseménynaptár 1980-ra
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 12(1980. február)1:5.
 
Magyar Archívum [Svédország, Stockholm, folyóirat ismertetés]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 11(1979. december)12:2-3.
 
Magyar Evangélikus Egyházközség közleményei
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:6.
 
Magyar iskola Németországban
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 4.)277:8.
 
Magyar koncert (Sydney)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. december 15.)48:19.
 
Magyar siker a melbournei TV-ben
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 4.)277:3.
 
Magyar vasmunkások! Szavazatok Bali Károlyra! (Rank and File Reform Group jelöltje)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 26(1984. január 19.)1:16.
 
Magyarok a nagyvilágban. Művészlátógató.(Varga Tibor hegedűművész, Anglia)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:14
 
Március 15 - Melbourne
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. április)248:2.
 
Március 15 - Brisbane
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. április)248:11.
 
Menekültek Ausztriában. (átvéve: Kanadai Magyar Élet)
= Magyar Élet (Sydney, Ausztrália), 25[27](1983. július 7.)25[1307]:1
 
Mi újság N. S. W.-ben.
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 4.)277:2.
 
Mi újság N. S. W.-ben.
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:2.
 
MERKL Ottó: Az ausztráliai legelők megmentője. Bornemissza György (1924-2014)
= Természet világa (Budapest), 145(2014)12:553-555.
 
MÉSZÁROSNÉ FEKETE Gizella: Pálinkás atya itthon járt (Adelaide)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. június 16.)22:7.
 
Dr. MIHÁLYI Gilbert: Nemzeti emigrációnk védelmében : Milyen papok szolgálják menekült népünket?
= Nemzeti Újság (Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 2(1985. augusztus)4:43
 
MOLNÁR Zsuzsa: Magyar kép a nagyvilágban: Ausztrália: micsoda beszéd?!
= HVG., 13(1991)1[606]:17.
 
 
N

Nagysikerű bál Ausztráliában, Adelaideben a cserkészek rendezésében.
= Képes magyar VILÁGHÍRADÓ (USA: Twinsburg, OH.: 1971-1977.), 3(1973. január)1:11.
 
NAGY Ákos: Az Adelaidei Magyar Klub és Klubház története
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. augusztus):14-15.
 
NAGY Ákos: Az Adelaidei Magyar Klub és Klubház története, 1970 és 1971.
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. szeptember):12-13.
 
NAGY Ákos: Az Adelaidei Magyar Klub és Klubház története, 1972 és 1973.
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. október):12-13.
 
NAGY Ákos: Kik dolgoztak klubházunkért történetének hőskoráról
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. november-december):15.
 
NAGY Ákosné: Mit tud rólunk a világ?
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 16(1983. március):10.
 
NAGY Ákosné: Mit tud rólunk a világ?
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 16(1983. április):7.
 
NAGY Kázmér: Az ausztráliai "Független Magyarország"
= Jel-Kép, 5(1984)3:131-136.
 
 
NY

Nyílt levélegy magyar honfitársunkhoz [MHBK Délausztráliai Főcsoport titkára].
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 4(1971. március):9-13.
 
A Nyugatausztráliai Magyar Egyesület beszámolója az anyák napjáról
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 4(1972. június)6:4.
 
 
O

Oncsik János forgatókönyvet ír
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 12(1980 július)7:8.
 
OLÁH-SAJTI Lajos: Hulló virágok. Egy igaz magyar fejfájára. [Kóra Endre (1910-1972)]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 5(1973. augusztus)8:3.
 

 

Ö


Ötvenéves az ausztráliai Magyar Élet  = Kapu (Budapest), 21(2008)4:62-63.
 
 
P

Perth magyarsága búcsúzik Tasnády Rudolftól
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 3(1971. augusztus)7:2.
 
Perthi hírek
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. március 20.)247:12.
 
Perthi magyar filmszínészés film[forgatóköny]-író [Oncsik János]
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 12(1980. február)1:7.
 
PETYÁNSZKY Géza: Üzenet a Szövétnek – AUSZTRÁL ÚSZÓLEGENADA.
= Szövétnek (Arad: 1996-), 16(2012. június)3[88]
 
 
R

Református Szemle
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 26(1984. február 2.)3:10-11.
 
Dr. Rimanóczy G. László (1910-1973)
= A Nap Fiai (Buenos Aires), 9(1973. július augusztus)7-8:209.
 
RÉHON József: Aradi „ausztrál-magyar” sarok.  = Nyugati Jelen (Arad), 2013. január 2.
Ausztráliában élő erdélyi magyarok
 
 
S

Sport : Just – Hungaria (Melbourne) 5:1 (1:1)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:16
 
Sydney Napló
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. március 20.)247:4.
 
Sydney Napló : Oláh Dezső képes riportja
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. április)248:4.
 
SAÁRY Éva: Ki „tette tönkre” a svájci óraipart?
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 16(1983. március):9.
 
SIPOSNÉ DR. KECSKEMÉTHY Klára: Leslie Cecil Maygar, Ausztrália magyar hőse.
= Honvédségi Szemle, 140(2012)4:55-57.
 
 
SZ

Szeleczky Zita filmelőadása a Magyar Központban
= Nemzeti Újság (Ausztrália: Fish Creek, Vic.), 2(June 1985)1-2:2.
 
Szétszórtan (magyarok Argentínában, Ausztráliában és Dél-Afrikában).
= Hitel, 2(1989)24:47-79.
 
Szomorú beszámoló Tasnády Rudolf utolsó útjáról
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 3(1971. szeptember)8:2.
 
SZABÓ András: Beszámoló a cserkészmunkáról
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 4(1972. június)6:2.
 
SZÖLLŐSI Antal: Itt – Ott (vers)
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 5(1973. augusztus)8:3.
 
 
T

Találkozó év ((Hatodik Ausztráliai Magyar Találkozó, 1984, Perth)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 26(1984. január 26.)2:9.
 
Táncoktatás a Magyar Központban (Melbourne)
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 26(1984. február 2.)3:9.
 
Tasnády Rudolf (1913-1971)
= Perthi Magyar Hírek (Perth: 1969-), 3(1971. augusztus)7:1.
 
Tollas Tibor amerikai körúton
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. december 15.)48:6.
 
Turáni ünnepség Melbourneben. = Hídfő (London), 31(1978. február)754-755:13.
 
Sz. TÖRÖK János: Levél Ausztráliából. I.

= Vasárnapi Újság, 19(1872. június 9.)23:283.

 

Sz. TÖRÖK János: Ausztráliából (Eredeti levelek). II-III.

= Vasárnapi Újság, 19(1872. június 30.)26:319-320.

 

Sz. TÖRÖK János: Ausztráliából (Eredeti levelek). IV.

= Vasárnapi Újság, 19(1872. július 21.)29:359-360.

 

Sz. TÖRÖK János: Ausztráliából (Eredeti levelek). V-VI.

= Vasárnapi Újság, 19(1872. augusztus 4.)31:383-384.
 
TÖRÖK Pál: Erdélyi művészek Lugánóban
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 25(1983. december 15.)48:10.
 
 
U

UZSOKI Ferenc: 30 éves a V. M. Sz.
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 21(1984. február)257:1-2.
 
 
Ü

 

 

V


Varga Béla megnyító imája az amerikai szenátusban
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 4.)277:8.
 
 
W

WASS Albert: Karácsonyi üzenet
= Adelaidei Magyar Értesítő (Ausztrália: Norwood S.A., 1968:–), 17(1984. november-december):5.
 
WASS Albert: Mit jelent magyarnak lenni?
= Ausztráliai Magyarság (Melbourne), 20(1983. március 5.)246:1-2.
 
 
Z

 

 

ZS


ZSIGMOND András (Toronto): A magyar politikai emigráció hivatása. (átvéve: Kanadai Magyar Élet)

= Magyar Élet (Sydney, Ausztrália), 25[27](1983. április 21.)14[1296]:1

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Látogató!

 

Honlapunk, majd minden oldala  folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll.

Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom.

Ez az adatbázis sohasem zárható le teljesen, újabb és újabb adatokkal egészülhet ki vagy módosulhat a már meglévő anyag is.

Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

Ezért kérjük, tiszteljenek meg bizalmukkal és ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!

 

Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

Addig is szíves megértésüket és türelmüket kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is! 

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

Ausztráliai nyilatkozat 2012

2012. január 20. péntek, 12:19
Írta: Ilosvai-Egyed ; Kardos

 

 


 

AUSZTRÁLIAI NYILATKOZAT

 

 

Közzéteszi a NSW-i Magyar Szövetség – Sydney, 2012. január 20-án

 

Az ausztráliai magyar nemzeti emigráció többsége nevében ezennel kijelentjük, hogy az 2011. december és 2012. január hónapjaiban a Magyarország ellen indított nemzetközi politikai-, gazdasági- és sajtóhadjáratot a magyarországi baloldal: szocialisták, neoliberálisok és zöldek által gerjesztett és sugallt támadásként érzékeljük. Ez számunkra – akik évtizedek óta angolszász demokráciában élünk –, evidens.

A 2010-ben lefolytatott magyarországi országgyűlési választásokon a Fidesz-KDNP pártszövetség elsöprő kétharmados győzelmét a vesztes baloldal képtelen gentlemen-ként tudomásul venni és elviselni, vesztességük okán – nyolc éves kormányzásuk eredményét leszűrve –, magukba szállni, és az ország érdekében csöndesebben viselkedni. Képtelenek elfogadni a Magyar Országgyűlésben hozott alaptörvényt – és az ahhoz kapcsolódó sarkalatos törvényeket –, amely elvetette az 1949-ben Moszkva által Magyarországra oktrojált köztársasági alkotmányt, és visszaállította a nemzet jogalkotása évezredes történei kereteit, beépítve abba a kor követelményeit, többek között az Európai Unió tagállamai alkotmányainak több releváns cikkelyét, valamint az európai Alapjogi Chartát, amire az EU Lisszaboni Szerződése is vonatkozik.

A magyar alaptörvény 2012. január 1-én, törvényerőre lépett, s ez fölöttébb idegesíti a szocialistákat, a neoliberálisokat és a zöldeket, és ezek holdudvarát, az EU-ban. Az általuk képviselt baloldali ideológiáknak ebben az alaptörvényben nincs szerepe sőt, ebben a kereszténység nemzetmegtartó szerepe dominál, eszerint a családot egy nő és egy férfi egyesüléseként fogalmazza meg, és a fogantatás pillanatától védi az emberi életet. A törvény erejével kimondja a diktatórikus rendszerek, így a kommunizmus bűneinek elévülhetetlenségét. Kimondja: az igazságszolgáltatás hatékonyságának javítását, a bírói függetlenséget, a bírók korhatályát, az adatvédelem jobbítását, valamint a jegybanktörvény átalakítását, hogy a Magyar Nemzeti Bank a kormánnyal együttműködve dolgozzon egy független, virágzó nemzetgazdaságért.

 

A NSW-i Magyar Szövetség a rendszerváltozás óta támogatja Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását. Álláspontunk, hogy Európának nemcsak gazdasági, de politikai téren is egyesülnie kell ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a globális hegemóniákkal, és a feltörő új kihívásokkal szemben. Ezért Magyarország szerepét az EU-ban, véleményt és jövőt formáló tényezőként képzeljük el, amire  rászolgált tavaly, amikor fél évig az EU elnökség feladatát látta el. Sajnálattal érzékeljük, hogy az EU időnként kettős mércét alkalmaz és igazi szerepe, eszmei egysége, még csak most van alakulóban. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság még nem találta meg igazi feladatát, 27 országgal a konszenzust kereső ügyintézést. Az EU hosszú ideig lazán fogta a gyeplőt, lásd Portugália, Írország, Görögörszág, Spanyolország és Olaszország szekerét, amivel elszaladtak a lovak. Most a szabadságukért és függetlenségükért kiálló, „rebellis” magyarokat akarja az Európai Bizottság példamutató módon megleckéztetni, a többiek okulására. Ezt, minden áron el kell kerülni és arra kell törekedni, hogy Magyarország a kötelességmegszegési eljárást elkerülje. Európa és Magyarország jövője függ attól, hogy ne következzék be a konfrontáció, mert ez senkinek se fog javára válni.

Mindezek előrebocsátásával biztosítjuk Magyarország nemzeti együttmőködési rendszerének kormányát, és Orbán Viktor kormányfőt, hogy az ausztráliai nemzeti emigráció teljes szívvel mögöttük áll és támogatja azokat a diplomatikus, konszenzust kereső lépéseket, amik lehetőséget nyújtanak az Európai Unióval és az IMF-el való együttműködésre, a magyar gazdaság élénkítésére és az adóságcsapdától való megszabadulásra. Kérjük a Jóistent, hogy álljon a tárgyaló felek mögé és világosítsa meg a szentlélek erejével elméjüket annak érdekében, hogy Magyarországhoz hasonlóan, visszatérjenek azokhoz a  keresztényi alapokhoz, amik révén az elmúlt évezredekben az európai népek kultúrája és civilizációja az egész világ számára példamutató módon kifejlődött.

Ennek reményében kívánunk a magyar kormány számára prosperáló, eredményekben gazdag esztendőt és a Kárpát-medencében élő magyar nép számára egy szebb és jobb jövőt.

 

Ilosvai-Egyed Katalin, elnök                                                           Kardos Béla, tb. elnök

  

Ausztráliai magyar történelem

2012. február 07. kedd, 00:04
Írta: Hidegkuti Béla

 

 

Ausztráliai történelem

 

Kunz Egon: Magyarok Ausztráliában

 

 

   Vagyunk még néhányan, akik személyesen emlékszünk Kunz Egonra 30-35 évvel ezelőtt, amikor az ausztráliai temetőket járkálva kutatgatta a régi sírfeliratokat, böngészte a sokszor több mint száz éves ausztráliai születési anyakönyveket és halálozási bejegyzéseket. Tette mindezt magyar vonatkozású adatok reményében.
Munkájának gyümölcse volt az 1968-ban megjelent angol nyelvű Blood and Gold (Vér és arany) című könyve az ausztráliai magyar bevándorlás történelméről, majd ezt követte 1985-ben The Hungarians in Australia kötet. A két előbbi tanulmány összegezéséből és további anyagok bevonásából született az itt tárgyalt tanulmány, melynek kéziratát a szerző halála előtt néhány hónappal postázta a kiadónak, de megjelenését már nem érte meg.
    Kunz Egon könyvtáros és demográfus volt. Jelentek meg más könyvei is angolul, valamint több előadást tartott mind Ausztráliában, mind Ausztrálián kívül. A szakmában és a jobban értesült magyarok között "neve volt". Viszont a köztudatban, és ez az ausztráliai magyarok zömére is vonatkozik, neve a megérdemeltnél kevésbé volt ismeretes és megbecsült.
    A Victoria Államban lévő Castlemaine városkában található egy Buda nevű, a múlt században épült ház. Ez a ház Ausztrália történelmi kincsei között van bejegyezve, turistáknak mutatják. A Buda nevű házat egy Levinyi Ernő 48-as menekült Kossuth honvéd építette és Kunz Egon hívta fel a figyelmet a házra, mikor egyik útja alkalmából feltűnt neki, hogy ez az épület egészen máshogy néz ki, mint a szokványos ausztráliai házak. Kunz elkezdett nyomozni és felderítette a ház nemcsak nekünk, magyaroknak, de az ausztrál történészeknek is roppant izgalmas eredetét. Ha Kunz Egon nem figyelt volna fel Levinyi ezüstmíves által épített házra, akkor talán az épület régóta buldózerek martaléka lenne. A ház jól ismert lett, a környék minden turisztikai füzetecskéjében szerepel, de a történet feltárójának a nevét, Kunz Egont, vajmi kevesen ismerik. És ez szomorú.
    Pulszky Károly a Kossuthot az emigrációba követő Pulszky Ferenc fia volt. Zivataros élet volt mögötte: a Kiegyezés után hazatért Angliából Magyarországra, az Országos Képtár igazgatója lett és a híres színésznőt, Márkus Emíliát vette el feleségül. Sajnálatos dolgok következtében Ausztráliába vándorolt, ahol boldogtalan hónapok után öngyilkos lett. Ezt a történetet is ő mentette ki Ausztráliában a feledés és nem-tudás homályából. Thomas Shapcott ausztrál író és költő írt rádiójátékot és regényt a Pulszky témáról, és mindez filmre is került. Mindenütt Shapcott neve dicsértetik, mint a téma kiásója, pedig ez az érdem Kunz Egont illeti meg!
    Az olvasó rengeteg érdekes, néha izgalmas, olykor emberi tragédiával egybeszőtt történetet talál a könyvben. A felületes olvasó talán mosolyogva olvas a kötetben egy olyan történetet, hogy egy illető magyar, aki Kubán keresztül érkezett Ausztráliába a 20-as években, szeszfőzőt alapított, majd vegyészeti üzemében légypapírt készített. Vagy pedig hadd idézzek a kötet 103. oldaláról egy másik élettörténetet:
    Göczel István 1856-ban született Magyarországon. Bécsben és a selmecbányai bányaakadémián tanult, és egy ideig egy magyar réz- és ezüstbánya igazgatója volt. 1888-ban érkezett Sydneybe, onnan átköltözött Queenslandbe, majd Tasmaniába, hogy ott az aranymezők mineralógiáját tanulmányozza. 1892-ben átment Nyugat-Ausztráliába, ahol akkor tört ki az aranyláz. A nyugat-ausztráliai kormány megbízásából két expedíciót vezetett teveháton a Murchison aranymezőkre. Első expedíciója az Esperance Bayley's Reward - Menzies vidék ásványait tanulmányozta. 1895-ben otthagyta az állami szolgálatot és önállósítva magát, mint bányaszakértő dolgozott. 1897-ben a nyugat-ausztráliai aranymezők központi városában, Coolgardie-ban találjuk; ekkor jelenik meg egy szaktanulmánya Nyugat-Ausztrália belsejének aranymezőiről. Mint mineralógust és bányaszakértőt különböző vidékek érctartalmának kivizsgálásával bízzák meg. 1901-től Perth Montana körzetében telepszik le, és tíz évvel később még ott találjuk. Azután nyoma vész.
    "Hogy milyen színes életük volt egyeseknek!" - mondhatja az olvasó. Arra viszont talán nem gondol, hogy az ilyen bonyolult és kalandos élettörténetek nyomozása milyen hosszú és nehéz munka. A képzeletbeli olvasó talán könnyedén legyint, hogy "könnyű volt mindezt kinyomozni, csak a magyar neveket kellett kiírni a különböző bejegyzésekből". Erre két választ tudok adni: az első válasz az, hogy az ilyen "bejegyzéseket" nem ejtették szerecsen szolgák a szerző ölébe! A második válaszom az ilyen esetleges lekicsinylésre az, hogy Kunz Egon könyvében számos német és szláv hangzású név is szerepel. Elvégre az 1849-es világosi tragédia után Ausztráliába menekült honvédek között - köszönet a szerző alapos kutatásának - találunk olyan neveket is, mint például Szumrák, Prihoda és Münster.
    A Magyarok Ausztráliában kötet másik érdeme, hogy a korai bevándorlókat gyakran nyomon követi: számos alkalommal megemlíti, hogy mi történt a leszármazottakkal, kiváltképpen, ha azok a tudományos, a művészeti vagy a politikai életben, az iparban vagy kereskedelemben jól ismertté váltak Ausztráliában. Számos olyan magyart is nyomon követ, aki más országba vándorolt tovább Ausztráliából, vagy pedig hazatért Magyarországra.
    A kötet anyagában Új Guinea-i magyarokról, azaz ott kutatást végző egyénekről, mint például Bíró Lajosról és Fenichel Sándorról is olvashatunk, valamint az Ausztrália tulajdonát képező Déli Sarkvidére utazó tudósokról úgyszintén.
    Kunz Egon könyve a magától értetődő ausztráliai magyar bevándorlás kitűnő felkutatásán kívül számos más értékkel is rendelkezik. Hadd említsem meg ezek között a jelentős "mellék-eredmények" között azt, hogy az olvasó igen jól értesülhet Ausztrália történelméről, Kossuth és követőinek a tevékenységeiről az emigrációban és a II. világháború utáni ausztriai és németországi magyar menekült-táborok körülményeiről, lakóinak mibenlétéről és dilemmájáról. Szerintem a könyv nem-magyar származású ausztráloknak is roppant hasznos történelmi és szociológiai kézikönyv lehetne, és remélem valamikor a kötet angol fordítását is láthatjuk.
    A szerző kitér a látogatókra is. Reményi Ede hegedűművész 1884-85-ben vendégszerepelt, míg Pásztory Árpád festő a századforduló előtti években töltött néhány évet ebben az országban. Megtudhatjuk, hogy Szigeti József hegedűművész 1932-ben vendégszerepelt, Róheim Gyula antropológus és etnográfus pedig 1928-ban tanulmányozta a bennszülötteket. Az 1956 után Ausztráliában vendégszerepelt magyarországi és külföldön élő magyar zenészekről és karmesterekről nincs említés. Elvégre ilyenek nagy számban jöttek, az újabbkori művészettörténészettel foglalkozók erről amúgy is bővebben értesültek.
    A kötet olyan érdekes eseményről is beszámol, mint például számos Muraközben élő szlovén és horvát lakos Ausztráliába való kivándorlása a 20-as években, miután ezek között több magyar névre lehet lelni.
    Kunz Egon menekült-tárgykörben is értékes szakcikkeket publikált. Nem csoda, hogy ennek alapján kitűnően tárgyalja kötetében a különböző magyar bevándorlási "hullámokat": általában Magyarországról való elvándorlás vagy menekülés fő oka, hogyan találták fel magukat az Ötödik Kontinensen, valamint hogyan viszonyultak a már ott élő magyarokhoz.
    A kötetből arról is felvilágosítást kaphatunk: miféle ausztráliai törvények szabályozták a több mint 100 év folyamán a Magyarországról való bevándorlást és milyen törvények voltak életben Magyarországon a kivándorlással kapcsolatban.
    Kunz Egon könyvének megjelenése azért is örvendetes, mert megtudhatjuk belőle mindazok nevét, akikre mind az itt élő magyarok, mind a hazaiak büszkén gondolhatnak. Akadnak számosan ilyenek, kezdve a tudomány világából a sporton keresztül a könyvkiadásig és művészetekig. Kár, hogy nem olvashatunk arról, miként él Ausztráliában két tudós, akik a Magyar Tudományos Akadémia tagjai.
    A kötetből nem hiányzanak hasznos és sokatmondó ausztráliai népszámlálási és egyéb adat-táblázatok, érdekes illusztrációk. (Például Pulszky Károly 46492-es számjegyű útlevele, melyet "1-ső Ferenc József, Ausztria Császára és Magyarország Apostoli Királya Nevében" állítottak ki a múlt században.)
    Nehéz lenne a kötetben hiányosságot vagy helytelen értékelést találni. Hiányosság talán az, hogy az Ausztráliában híressé vált magyar sportolók között nem találjuk Jávor Károly nevét, aki Victoria Államban válogatott asztalitenisz edző volt 1957 és 1960, valamint 1963-1968 között. Könyve is jelent meg Thanks for Coming címmel. Tanítványai Ausztráliában összesen 71 aranyérmet nyertek. Felesége, Jávor Zsuzsi tízszer nyert bajnokságot - természetesen szintén asztaliteniszben, fia pedig kétszer. Egy ábécérendes névmutatót is hiányolok a könyvből, de erről a kiadónak illett volna gondoskodnia. Nyilván a jól ismert pénzhiány az oka ennek a mulasztásnak.
    Befejezésül azt szeretném megemlíteni, hogy sajnálatosan helytelen lenne, ha a hazai vagy külföldi magyar olvasó Kunz Egonról csupán posztumusz könyve kapcsán tudna valamit. Illő lenne azt is nyilvántartani a szerzőről, aki különben versírással képzelte fiatal korában a jövőjét, hogy a magyar kultúra és irodalom külföldi ismertetésében is érdemeket szerzett: a magyar versek angol antológiáját adta ki 1955-ben. Az 1956-os forradalom leverése után (1956 decemberében) az ausztrál állami rádióban félórás program volt, melyet Kunz Egon angol fordításaival illusztráltak. Madáchot is fordította angolra, valamint a Makkai Ádám által szerkesztett hatalmas angol nyelvű vers-antológiában is találhatunk Kunz Egon műfordításokat.

(Teleki László Alapítvány)

Hidegkuti Béla

 

 

Megjelent:

FORRÁS,  2000. július-augusztus

www.forrasfolyoirat.hu/tartal00.html

 

  

Emlékezés Vásárhelyi Ziegler Emilre

2012. január 19. csütörtök, 02:17
Írta: Murándin Jenő

 

Emlékezés Vásárhelyi Ziegler Emilre

 

 

Alakja úgy él az igen-igen megfogyatkozott pályatársak emlékezetében, mint lendületes, mozgékony fiatalemberé, aki a művészetszervezéstől a kritikáig mindenre vállalkozott, könnyedén, olykor könnyelműen lépve át összecsomósodott gondokon, miközben néha maga is odaállt műveivel a festőtársak közé. Idősnek, megtörtnek el sem tudták képzelni, mivel ilyennek közülük nem látta soha senki. Hírét is csak későn vették, hogy 80 éves korában hunyt el a távoli idegen kontinensen, Ausztráliában.
Örökmozgó temperamentumát, páratlan inventivitását zipszer őseinek magyar tőre oltott családfájából származtatta maga is. Vallomásos önéletrajzában 1 írja le, mi minden érdekelte. Festészet és irodalom, filozófia és jogtudomány, kritika és lapszerkesztés, sport. A kolozsvári egyetemen úgy szerzett jogi végzettséget, hogy közben Románia sokszoros úszóbajnoka és kiváló ökölvívója lett. Közben jó nyelvérzékkel megtanult németül, angolul és olaszul, hogy a művészeti-filozófiai könyveket eredetiben olvasni tudja. Beteljesült rajta a régi mondás: jogászból minden lehet! A túl sokirányú érdeklődés csapdáit fiatalon nem láthatta.
Hagyatékát tekintve bizonyos, hogy művészetkritikusként maradandót alkotott, míg festészeti próbálkozásait szikrázó fölvillanások teszik igencsak figyelemreméltóvá.
Ziegler Emil (a Vásárhelyi előnevet a harmincas évek derekától vette föl) 1907. január 23-án Marosvásárhelyen született. Ziegler Károly főorvos és Deák Margit házasságából hat fiúgyermek élte meg a felnőttkort, és mind más-más képességekkel kapaszkodott meg a közhatalom-változás traumáját akkoriban megélt cívis városban. Az otthoni gyakorlatias életfelfogást a nevezetes marosvásárhelyi Református Kollégium szelleme oldotta, távlatokat nyitva a művészetek felé is. Neki is, mint annyi más tehetséges hallgatónak, Gulyás Károly rajztanár és könyvtáros lett fölkarolója. 1924-ben tett érettségi vizsgája után ilyen ösztönzéssel folytatott két évig művészeti tanulmányokat. Budapesten az Iparrajziskolában Kölber Dezső 2 növendéke volt, a Képzőművészeti Főiskolán Csók Istvánnál tanult, majd három hónapig „csavargott” Itáliában. Apja ultimátumára végezte el jogi tanulmányait (1926–1933 között), de ügyvédi gyakorlat helyett, örökös pénztelensége ellenére, a művészi és publicisztikai pálya szabadságát választotta. Sorsszerű a találkozása Szolnay Sándor körével. A kolozsvári Minerva nyomda emeletén Szolnay akkoriban festőiskolát működtetett, míg Szervátiusz Jenő a szobrásznövendékekkel foglalkozott. Az oda járó növendékeknek és baráti közösségnek azonban mindennél többet jelentettek a szümpozionszerű együttlétek és beszélgetések. E népes társaságból, értelmiségi szellemi körből emelkedett ki a korszak két élvonalbeli kritikusa: Kováts József és Ziegler Emil. Az irodalom- és művészetkritika mindkettejüket egyaránt foglalkoztatta, de Zieg­ler megpróbálkozott az önálló alkotói jelentkezéssel is. 1934-ben Szer­vá­tiusz Jenővel és Gy. Szabó Bélával közösen mutatkozott be, majd 1935-ben és 1939-ben egyéni kiállítást szervezett.
Katalógusokból és kiállítás-kritikákból lehet nyomon követni, milyen elgondolások vezették Zieglert művészi alkotó munkájában. 1934-ben kései szecessziós fogantatású könyvkötészeti tervekkel jelentkezett; később festményei (és könyvillusztrációként megjelent rajzai) kerültek a közönség elé. Első méltatója éppen pályatársa, az alapvetően filológus képzettségű Kováts József  3 volt, akihez egy ideig Szolnay körében baráti kapcsolatok fűzték. Kováts preraffaelita visszfényeket és nyomatékkal az újklasszicizmushoz kapcsolódó törekvéseket fedezett föl Ziegler művein. A későbbi képek még érdekesebbek. Szétszóródásuk ellenére ezek a művek nem ismeretlenek; ha fehér-feketére szegényítve is, de bekerültek szerzőjük 1937-ben kiadott könyvébe. Az olasz hatású nove­centis­ta drapériás és fénnyalábos portrék és tájak mellett (Makkai Sándor püspök arcképe, Takács Borbála – a művész felesége – portréja, Kolozsvári táj) feltűnnek olyan művek is, melyek egész döbbenetesen megelőzni látszanak az op art Vasarely Victor művészetéhez kapcsolódó eredményeit. Az említett kötetben Zieglerék kisfiáról, az öt-hat éves Jánosról festett portréja példázza szemléletesen ezt a képi invenciót. Föllelhető azonban grafikáin is ez a vibráló, „kockás”, op artos felület, így az Erdélyi Helikon kiadásában 1939-ben megjelent meséskönyv 4 illusztrációin. E művek nem véletlenül keltették föl a kutatók figyelmét. Fölmerült az a gondolat, hogy számbavegyék, fölleltározzák és kiállításon is bemutassák ezeket a hatvan-hetven éve készült, de máig frissnek ható, újszerűségükben megragadó képeket. A budapesti Magyar Nemzeti Galéria 1996-ban ilyen értelemben fordult az Ausztráliában élő családtagokhoz, 5 de 1930-40-es évekbeli műveket egyelőre nem sikerült fölkutatni. Az tűnik igen valószínűnek, hogy e képek a háborús meneküléskor itthon maradtak, nem kerültek át az új hazába, valahol lappanganak.
Képalkotásának kísérletező merészségével egyébként maga a művész is tisztában volt. Ha figyelemmel olvassuk életrajzi följegyzéseit, abban éppen az említett gyermekportré kapcsán ilyen gondolatokra bukkanunk: „A mintás gyermekruha pepita kockái figyelmünkben egyre önállóbb életet nyernek, megnőnek s elválnak a ruha anyagától. A kontúr vonala hasztalan iparkodik értelmi rendbe foglalni őket, tudatunk alján mégis a kocka fogalma uralkodik. (...) Kísérleteimet e téren, a vonalak gyanús görbüléseit és a színek elferdülését (melyeket a néző a modernség nevében mint a műalkotás érthetetlen velejáróját nyel el) talán valamikor egy absztraktabb gondolkodású nemzedék, mint kezdetleges próbálkozásokat fogja lemosolyogni.” 6 Íme a jövő, az elkövetkező művészet fölfedezések intuitív megsejtése...!
A festéstől a kritika és lapszerkesztés vonta el egyre inkább Vásárhelyi Ziegler figyelmét. Az 1930-as évek derekától tíz éven át alighanem ő a leggyak­rabban közlő esztéta és kritikus.
Írásainak, képzőművészeti és irodalmi kritikáinak sora jelent meg az Erdélyi Helikonban, a Pásztortűzben (mely folyóiratnak 1941–44 között szerkesztője volt), a Korunkban, a Hitelben, a napilapok között az Ellenzékben és  Keleti Újságban. 1937-ben jelent meg Erdélyi művészek című életrajzi fűzére, megelőzve (vagy inkább lekörözve) ezzel a korán elhunyt Kováts József azonos törekvését. E könyv ma is érdekes és értékes forrása a kor művészeti életének, és illusztrációs anyaga is segíti a kutatót. Ziegler biztos ízlésére mi sem jellemzőbb, mint az a tény, hogy a többségben fiatal, pályakezdőművészekről szóló könyv egyetlen alkotója sem került bele értelmetlenül (saját magát is odaszámítva) az igényes válogatásba.
Vásárhelyi Ziegler Emil 1937-től részt vett a Barabás Miklós Céh (BMC) kiállításainak szervezésében és a céh szervezeti életében. Tevékenységét mozgósító munkájának eredményei mellett komoly bírálatok érték, melyekre rá is szolgált. 7 Ezeken a közös erdélyi kiállításokon jelentkezett újra saját műveivel: 1937-ben és 1944-ben a BMC budapesti tárlatain.
A háborús frontátvonulás előtt Erdélyből Budapestre költözött, ahol a geopolitikai jellegű, igényesen szerkesztett Európa című folyóiratot adta ki. Sorsa azután messze sodorta a két hazától. Családja tagjaival Ausztráliába emigrált.
A messzi déli kontinensen a Vásárhelyi Ziegler család, menekült társaival együtt új életlehetőséget talált. Az íráshoz, lapszerkesztéshez az akkor még negyvenes éveiben járó Ziegler többé nem tért vissza. Pályatársa és barátja Dóczy Ferenc sok évvel később hiába próbálta erre rábírni. Fiának, Vásárhelyi Jánosak közléséből (és az általa hazahozott reprodukciókból) tudjuk, hogy a festéshez másként viszonyult, azt nem hagyta egészen abba. Portrék, egzotikus tájak, geometrikus képszerkesztések jelzik kései munkásságát. Ezek egyike az itt reprodukált képvízió: Szent Ferenc az ötödik kontinensen (színes melléklet). Kiéghetetlen kísérletező kedvét több más vállalkozásában élte ki, egyebek között olyan tanszerek szerkesztésében, melyekbe – úttörő módon – számítógépes elemeket, kijelzőket épített be. Találmányait nagy anyagi áldozattal szabadalmaztatta. Az elismerést és anyagi visszatérülést azonban már nem érhette meg. 1986. június 7-én a dél-ausztráliai (Új-Dél Wales állambeli) Coomában, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt.

Murádin Jenő
Kolozsvár

 

Jegyzetek

 

1. Vásárhelyi Ziegler Emil: Erdélyi művészek. Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1937.

     (A saját pályaképét megrajzoló rész a 121 - 130. oldalakon.)
2. Kölber Dezső (1874-1945) festő és murális művek alkotója, a budapesti Iparrajziskola tanára.
3. Kováts József (1906-1937) szépíró, irodalom- és művészetkritikus.
4. Czegei Carla: Bözsi. Vásárhelyi Z. Emil rajzaival. Az Erdélyi Helikon kiadása, Kolozsvár, 1939.
5. Jávor Anna gyűjteményi igazgató levele Vásárhelyi Z. Jánoshoz

     (Szücs György és Murádin Jenő fölkérésére), Budapest, 1996. jul. 19.
6. Vásárhelyi Z. Emil, i.m. 129. l.
7. Murádin Jenő: A Barabás Miklós Céh. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978.

 

Megjelent:

Erdélyi Művészet : Transylvanian Art Quarterly (Székelyudvarhely) ISSN 1582-0149

1. évf. 2000, 2. szám.

www.erdelyimuveszet.ro/szamok/.../ermu2.htm

 

 

 

VÁSÁRHELYI ZIEGLER Emil

(Marosvásárhely, 1907. január 23. – Cooma (Ausztrália), 1986. június 7.)

 

  

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.