1508347
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
526
408
2296
1502852
6316
16470
1508347

Te IP-címed: 54.234.228.78
2018-12-14 23:12

Törökország

Magyar emlékek Izmidben

2012. február 10. péntek, 17:38
Írta: Vasárnapi Újság, 1890.

 

 

MAGYAR EMLÉKEK IZMIDBEN

 

 

«Ott Nikomédiában, közel az tengerhez vagyon az örményeknek egy kővel bekerített nagy, új temetőjök, — kiben szegény Thököly gyakran járt magát mulatni, egy nagy sűrű fa alá, – egy ideg forrás melle.»¹

E nagy, sűrű fa alá ásták meg a sírját, e hideg forrás mellé temették el tetemeit.

A török fővárosnak tengerekre nyíló határáról, ott nyúlik be a Hármára legtündéribb karja, a nikomédiai tengeröböl. Két partja akár egy virágos mező, és vízének szelíd kéksége akár egy tó tükre. Pedig Ázsia földjén vagyunk, és ázsiai idők emléke borong elő képzeletünkből. Chalce-dónia az útkezdőnk, Hannibál vára a pihenőnk, és Bithynia Izmidje vándorutunk végczélja.

Ma már vasút füttye hangzik a part mentén, és gőzhajó katlanja zakatol az izmidi öböl Boszporuszán. Festői nyaralók rejtőzködnek az olajerdők halavány zöldjébe, és munkás városkák elevenítik a régi romok mellett levő kietleneket. Erenkój a rendes zöldje a török úri világnak, Kartal nedve tölti meg a levanteiek leghíresebb borpinczéit, és Gebze olajerdei mögül csak pontnyivá szűkül össze Hannibál legendaszerű sírvára. Egy darabka kis Európája az oszmánli világ Ázsiájának. Csak az öblöt kerítő hegylánczok sötétlenek elő komorabban, és mint egy rengeteg bástyája az ó-világnak, úgy meredez égig a Brussza-vidéki hegykirály, a hófejű Olympus.

Izmidnél végződik a tengeröböl, ott állja útját egy nagy hegy, az Illyés próféta hegye. Lábjában illatos mezőség terül el, Thököly «Virágok mezeje», mely gyönyörűséges, pisztrángos patakjaival, híves palátiai forrásával, s azzal a puszta várral, mely egy hegyen van, – az Méltóságos Zrínyi Ilona fejedelemasszonynak igen kedves lakóhelye volt.»²

Ez üregekké omlott romok még mai nap is láthatók. De kiveszett a patakjából a pisztráng, elcsörgedezett a forrás, és elpusztult a virág-Csiftlik (majorság) is, a fejedelemasszony lakóhelye. Még csak a város se maradt meg a réginek. Vasút szeldeli át a fő utczáját, a hajdan híres karavánutat, és házak emelkedtek a temetőjén, a – nagy sűrűa fa, meg a hideg forrás felett.

Így került el Thököly sírja is egy lankás domboldalra, az új örmény temetőbe, melyet cserében kaptak volt a régi helyükért. Vagy hatvan éve, hogy átszállították a hamvakat, átvitték a síremléket is, melyet Komáromy emeltetett neki, aranyosan a czÍmerét, és felibe szép cserepes épületet, még a hideg forrás márványait is felszedették; ott a sír mellett néhány kőgyűrü, meg négyszegletes koronakő.³

Hatalmas két platánfa díszíti ez új örmény temetőt. Ezek egyikénél jutott hely a fejedelmi hamvaknak, és eme helyéről emelték le az angolok a fehér márványlapot, és szállították az ő halottaik közé. Ott meg a másik platánfa alá került. A magas, díszes vasrácscsal bekerített emléktáblát e platánfa hullatja teleleveleivel, és ez síratja rá a tenger fogamzotta harmatkönnyeket.

A hazafiúi kegyelet csak itt-ott téved el e távol helyre, és alig hogy oda tud már igazodni – oda Nikomédiába, egy nagy sűrű fa alá, – egy ódon sír mellé.

Dr. Kúnos Ignácz

 

¹ ² Komáromy János diariuma.

³ Thököly sírjának rajzát a „Vasárnapi Újság” múlt évi 49-ik számában közöltük, most Izmid (Nikomédia), Thököly száműzetése helyének egy másik részletét mutatjuk be. – Szerk.

 

MEGJELENT: Vasárnapi Újság (Budapest), 37(1890. január 5.)1 – p. 4.

  

Magyarok Törökországban

2013. július 07. vasárnap, 20:34
Írta: Szöllősi Antal

 

Írta [gyűjtötte és összeállította]: SZÖLLŐSI  Antal 

 

 

 

MAGYAROK TÖRÖKORSZÁGBAN

 

 

 

 

 

 

MAGYAR JANICSÁROK


A janicsár, (törökül yeniçeri (jenicseri), új sereg) az oszmán-török seregben szolgáló zsoldos gyalogságnak a katonája

E hadtest egy része keresztény szülők gyermekeiből állt, akiket vagy tized (perzsa eredetű szóval devsirme) alakjában szedtek össze a birodalomban levő keresztény lakosoktól, vagy háború alkalmával rabolták el őket, amely zsákmány ötöde, a pendzsik, a szultánt illette. A közhiedelemmel ellentétben a janicsárságnak alig negyedrésze volt keresztény, habár Szerbiában sok keresztényt szedtek össze. Többségük iszlám bosnyákokból, valódi törökökből és rabszolgákból került ki. Az viszont való igaz, hogy a keresztény származásúak voltak a legodaadóbb, legkegyetlenebb és legfanatikusabb katonái a janicsár regimenteknek.

Forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Janicsár

 

A török uralom alatti országrész településeinek jelentős részén feltételezhető, hogy magyar keresztény szülők gyermekeiből is szedtek tizedet, vagy az összecsapások során elrabolták őket. A fiúkat janicsároknak, leányokat a háremek frissítésére.  

[Magyar janicsárok: erről a témáról nem találtam eddig semmit. Ha van javaslata, észrevétele azt kérem közölje! (2012-05-14, Szöllősi Antal)]

Ez a szócikk szerkeztés alatt! 

Az oldalon található információk még nem végleges jellegűek.

 

 

 

TÖRÖKORSZÁGI KURUC EMIGRÁCIÓ TÖRTÉNETE


Törökországban találtak menedéket, Thököly Imre emigrációja (és Zrínyi Ilona), később a Rákóczi emigráció, majd rövid időre a Kossuth emigráció is. 

 

 

THÖKÖLY EMIGRÁCIÓ

 


1682–1685 között a felső-magyarországi török vazallus állam (Orta Madzsar) fejedelme. 1685-ben a törökök Váradon elfogták, és 1688-ig fogságban tartották. Ezt követően a törökök oldalán vett részt a visszafoglaló háborúban, de az 1699-ben megkötött karlócai béke értelmében az Oszmán Birodalom belsejébe száműzték, ahova számos híve követte. A politikai emigráció tartózkodási helyéül Csiprovac várost jelölték ki néhány környékbeli faluval, míg Thököly szűkebb kíséretével Isztambulban tartózkodott. 1701 szeptemberében azonban engedély nélkül Drinápolyba ment, amiért kíséretével együtt Izmitbe (görög nevén Nikomédia), a „Virágok mezejére” telepítették át szűk kíséretével. A fejedelem házastársa Zrínyi Ilona 1703. február 18-án hunyta le szemét, Thököly pedig 1705. szeptember 13-án tért örök nyugalomra.

 

Hamvait 1906-ban hozták Magyarországra felesége, Zrínyi Ilona, mostohafia, II. Rákóczi Ferenc, Rákóczi József, Bercsényi Miklós és neje Csáky Krisztina, Esterházy Antal, Sibrik Miklós maradványaival együtt, miután az 1906. XX. törvénycikk eltörölte a Rákóczit és társait száműző 1715. XLIX. tc. 2. és 3. paragrafusát. Thököly Imre földi maradványait a késmárki új evangélikus templomban helyezték örök nyugalomra.

 

2008. november 14-én nyílt meg Izmitben – mely ma Kocaeli nagyváros része – a Seka parkban a Thököly Emlékház, amely az 1701–1705 között száműzetésben itt élő Thököly Imrének állít emléket.

 

Forrás:  www.rodosto.hu/

Ez a szócikk szerkeztés alatt!

Az oldalon található információk még nem végleges jellegűek.

 

 

RÁKÓCZI EMIGRÁCIÓ


Az 1716-18. évi török háborút követően a szultán Rodostót jelölte ki tartózkodási helyéül II. Rákóczi Ferenc és kísérete számára. A magyaroknak a város keleti részén, az örmény negyedben béreltek 24 házat. A tengerpartról felfelé vezető keskeny kis utca a mai napig a Magyar utca elnevezést viseli. Itt áll a fejedelem egykori ebédlőháza, a mai Rákóczi Múzeum, amit a helybéliek leginkább csak Magyar Múzeumként emlegetnek. Ebben az utcában volt Rákóczi háromszintes lakóháza, kápolnája, Mikes Kelemen háza, a bujdosók sütő- és mosóháza, de itt voltak elszállásolva a "magyar király" (ahogy Rákóczit nevezték) biztonságára ügyelő janicsárszázad tagjai is. Az utcában található házak egyikét-másikát Csáky Mihály és Forgách Simon tábornokok lakóházainak tartják. Az 1722. évi pestisjárvány után a török városnegyedben lakó Bercsényi Miklós is a Magyar utca közelébe költözött át háznépével.

(Részlet) SERES ISTVÁN: Rákóczi Rodostója


Forrás: www.historia.hu/archivum/2004/0401seres.htm és Seres István: Rákóczi Rodostója.  = História, 1. (2004)

Irodalom: www.rodosto.hu/ 

Ez a szócikk szerkeztés alatt!

 

Az oldalon található információk még nem végleges jellegűek. 

 

 

 

1849-ES EMIGRÁCIÓ TÖRÖKORSZÁGBAN

 


 

Irodalom: www.rodosto.hu/ 

Ez a szócikk szerkeztés alatt!

 

Az oldalon található információk még nem végleges jellegűek.

 

 

MAGYAROK 1900-TÓL TÖRÖKORSZÁGBAN


A XX. század harmincas éveitől kezdve a nyolcvanas évekig működött a magyar jezsuiták törökországi missziója, ennek a vezetője P. Vendel János SJ volt.

 

Az első magyar követ, Tahy László, befolyásos ember volt. Nagyszerűen beszélte a török nyelvet többek között. A régi Monarchia idejében a Török Birodalom területén töltötte nagyrészt a diplomáciai szolgálatát. Ő igen jó viszonyban állt mind Atatürkkel, mind a török vezető államférfiakkal, jó részük régi ismerőse volt. Ugyancsak befolyásos ember volt Mészáros Gyula, aki a török néprajzi múzeumot alapította és aki szintén nagyszerűen tudta a török nyelvet, hiszen ezen a téren dolgozott otthon.

 

P. Vendel János SJ 1894. június 30-án, Makón született. Az 1929-1931 közötti években a budapesti egyetemen latin és történelem szakon tanult, ekkor kezdett el foglalkozni a török nyelvvel és kultúrával is, a neves turkológus Németh Gyula előadásait látogatta, aki személyesen szorgalmazta a törökországi misszióját. Majd 1931-ben, amikor Csiszárik János püspök kérésére, a rendtartomány főnök P. Bíró Ferenc SJ jóváhagyásával lehetőség mutatkozott, hogy törökországi missziós munkát végezzen, kiment Isztanbulba, hogy elsősorban a gazdasági világválság miatt nagy számban letelepedő magyar iparos családok lelkipásztora legyen. (...)

Nagyon vonzotta a gazdag és addig feltáratlan törökországi levéltári anyag.

Később már nemcsak a magyarok között végzett lelkipásztori munkát, hanem más európai országokból odakerült keresztény családokat is bevonta a plébániai életbe. A többnyire török állampolgárságú, de keresztény családok gyermekeit nyaranta elvitte cserkésztáborozni, főként francia, osztrák, olasz, görög és örmény fiúkat, a költségek nagyobb hányadát a saját isztanbuli lelkészi fizetéséből fedezte, amelyet a magyar követség folyósított neki. (...)

A második világháború után is hallatlan lelkesedéssel folytatta a lelkipásztori munkáját, egy protestáns lelkésszel elkészítette az Újszövetség török nyelvű fordítását, amely 1959-ben jelent meg nyomtatásban. (..)

P. Vendel János SJ 1971. december 12-én hunyt el a jezsuiták Isztanbul-Ayazpasa-i rendházában, december 14-én búcsúztatták, 25 paptársa, sok hűséges magyar és török tisztelője jelenlétében az isztanbuli keresztény temető kápolnájában P. Gaston Pasty SJ, az isztanbuli jezsuita rendházfőnök vezetésével

Összeállította: Bikfalvi Géza (kivonat)

 

Forrás: www.parbeszed.com/main.php?...830...

 

 

 

Honlapunk jelenleg folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll. Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom. Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk. 

 

Addig is szíves megértésüket, türelmüket kérjük!

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

www.ungerska.se

 

Omer basa [Lattász Mihály]

2012. február 09. csütörtök, 13:50
Írta: Vasárnapi Újság, 1854

 

 

OMER BASA

 

Lapunk programmjában megígértük az olvasó közönségnek, miszerint a tőlünk kikerülő czikkek sok mindent fognak tartalmazni, a mi a költészet, művészet, gazdászat és napi élet körében nevezetességgel bír, s alig hisszük, hogy e sokoldalú igéretünket egyszerűbben válthassuk be, mint e soraink alatt lovagló férfiú életének leírásával.

 

A harcz a költészet legmagasztosabb neme; a süvöltő golyók, a dörgő harczrobaj, a kardcsattogás és a halálhörgés merész concertjében ott találjuk Omer basát.

 

A műárusok boltkirakatain ott látjuk arczképét; tehát a festőművészet is tárgyát leli benne, sőt miután Szent-Pétervárott jelenleg illy czímű darabot adnak elő: „a szinopei csata,” nem valószínűtlen, hogy Sztambulban egy másikat fognak színre hozni: „oltenitzai ütközet” czíme alatt, s így a művészet minden ágai összeköttetésbe jönnek Omer basa nevével.

 

Azt pedig említenünk sem kell, hogy széles ez országban zsírnak, tojásnak és lisztnek nevezetes haladása a drágaságban mind nem történik meg Omer basa nélkül; illyenforma a gazdászat, konyhászat és kereskedés minden ágazatai befolyása alatt állanak, s kötelességünkké teszik e férfiú életének megismertetését.

 

Született e hadvezér 1801-ben Horvátország Vlaski helységében, az ogulini kerületben, hol atyja aligazgató volt, s családi nevén neveztékLattász Mihálynak. Ifjú korában Erdélyben végzé tanulmányait, a károlyfehérvári mathematikai intézetben, s onnan a hidásztestbe tétetett át. Itt szerzé legelső katonai ismereteit. 1830-ban atyjának egy hibás lépése követeztében elkeseredvén, Törökországba ment, s ott a mohamedán hitre tért át, mellynek azóta is igen buzgó pártolója. Az akkori szeraszkier Khosrev basa megkedvelé, s gyámleányát, egy gazdag jancsárfőnök utódát, kit 1827-ben fejeztek le, nőül adta hozzá. Omer basának nincs is több egy nejénél, s az európai szokás szerint viseli magát s nincs a háremi elzáratásra kárhoztatva. A török hadsereg akkor kezdetett európai minta szerint újra alakítatni, s ebben Omernak nagy része volt, kit nehány év múlva már mint ezredfőnököt találunk, s 1846-ban egész tartományok bizattak reá. Törökországban nincsenek születési előjogok, esze és vitézsége után a legszegényebb az ország legelső férfia lehet. Ez évben a szyriai és albán lázadások szolgáltattak neki alkalmat hadvezéri tehetségének kitüntetésére, mellynek után Kurdistan meghódítására küldettek ki, s azt végre is hajtá. 1851-ben Bosniába küldetett, mellynek főnökei nem akarták elfogadni a tanzimátot, így hívták a diván által adott új rendszert, melly alkalommal igen csekély haderővel leküzdé a tartomány beyjeit. Ez után következett a Montenegro elleni hadjárat, mellyet Ausztria közbenjárulása félbeszakított. Jelenleg az európai összes hadseregek vezényletének élén látjuk őt állani, s hogy a hírsokat beszél róla, bizonyítéka annak, miszerint nem ok nélkül beszél.

 

Nem tartjuk fölöslegesnek némelly eseményt e hadvezér életéből feljegyezni, még pedig a maga egyszerűségében; – az összes események megítélése a história dolga, az is csak a bevégzett pályafutás végén.

 

Omer basa Európa legtöbb mivelt nyelvén beszél, francziául, németül, olaszul és magyarul is.

 

Eleinte Husszán basa fiainak volt nevelője öt évig, azután írnok a portánál.

 

1845-ben az albán lázadókat tönkre verve, főnöküket Gyulékát vezérkarával együtt elfogta; ezen Gyuléka lett később legnagyobb kegyencze, s a montenegrinok elleni hadjáratban öletett meg. Halálát a vezér soha sem bírta elfeledni.

 

Egy év múlva a drúz vezértBebderhámát fogta el nyílt csatában.

 

Majd a rajahk lefegyverzése sMontenegro körülfogása tevé őt hírhedetté.

 

Jelenleg az aldunai csatatérről hordja szét nevét a hír.

 

Vezéri tehetségei el vannak ismerve.

 

Magánykörében nyájasnak, eszesnek rajzolják. Alakja hősi, tekintete átható.

 

Katonái szeretik; eljár sátraikba s neveiken szólítja őket s ételeikből eszik.

 

Nejét gyöngéden szereti, s kis leánya Emineh gyakran kiséri őt, midőn a tábor körül őrjáraton lovagol. Néha nyitott kocsiban látni, kis leányát ölében tartva; másszor egyedül jár egyik őrszemtől a másikig, csak egy csatlósa kiséri hosszuszáru pipájával, mint épen képünkön látható.

 

Jellemzi őt azon tette, a mit a bosniai győzelme után feljegyzének róla.

Gyuléka, kegyencz alvezére, a maga albánjaival megtámadta a lázadókatIvánska város előtt, s kiverte őket onnan. Ekkor a győztes arnauták a viadal hevében kirablák a várost, s a foglyul esett nőket és gyermekeket is magukkal terelték. Omer basa ekkor maga elé parancsolá a lakosságot; azok remegve jelentek meg előtte. Az arnauták azt hitték, hogy ezeket is kifogja közöttük hadi zsákmányul osztani; s kölcsönös lőn a bámulás, midőn a basa azt parancsolá a fogoly lakosoknak, hogy keressék ki az elrablott jószágokból kiki a magáét, és térjenek azzal vissza a magok lakhelyére. Tizenöt görögnek pedig, kik a rablott holmira már előre megalkudtak a katonákkal, jó verset veretett a talpára.

 

Mint mondják, a pompát nagyon szereti, de azt is mondják, hogy van módja benne. Fentebbi képünk egyébiránt, ez állításunkat nem igazolja, s ugy hisszük, a képnek van igaza. A régi török fényűzés helyett, mit a pompásnak nevezett Szoliman alatt láttak elődeink; a török is azt tartja, hogy sokkal jobban ékesíti a katonát a vas, mint az arany.

 

 

Vezéreszmék

 

Bizonyára én is szeretem, hogy magyar embernek születtem s ha még egyszer újra születhetnék s beleszólásom volna, megint magyarnak születnék.

 

De azért távol vagyok a gondolattól, hogy a kik nem születtek magyarnak, azokat mind szerencsétlen embereknek tartsam.

 

A magyar ember bizonyára bír mind azon tulajdonságokkal, mik becsületet, hírt, és jóllétet szereznek, de azért épen semmi szükség sincs arra, hogy e tulajdonokat másokban el ne ismerje.

 

Semmi sem volna korszerűtlenebb eszme, mintha mai időkben, midőn minden nép a míveltség valódi értéke által iparkodik magát a világban sokat jelentővé tenni, mi magunkat gőgösnek mutatnók mások törekvései irányában.

 

Ha mit azt állítanók, hogy különb agyagból vagyunk gyúrva, mint például horvát és szláv polgártársaink s avult példabeszédekkel iparkodnók fenntartani a nemzeti büszkeséget; két rosszat követnénk el: – egyet magunk iránt, másikat polgártársaink iránt. Egyfelől magunkkal elhítetnők, hogy csupán születésünk által ollyan előjogokkal ruházott fel bennünket a természet, mellyek minket minden más népek főlé emelnek legkisebb fáradságunk hozzájárulása nélkül s azt nyernők vele, hogy a nálunknál nagyobbak kinevetnének; másfelől megbántanók azon honfitársainkat, kikben a nemzeti míveltség utáni törekvés épen olly tiszteletre méltó, mint mi bennünk s azt nyernők vele, hogy a nálunknál kisebbek bennünket gyűlölnének.

 

Már pedig nekünk szeretetre van szükségünk.

 

Azért ha a magyar faj életre valóságát be akarjuk bizonyítani (és be is fogjuk bizonyítani) ne kezdjük azt a tőlünk idegen nyelvű fajok kigúnyolásával; hanem azzal, hogy tudjunk nekik példát mutatni a közös míveltség felé való haladásban; s ha látjuk törekvéseiket, nyújtsunk segédkezet nekik.

 

Ha a magyar szorgalma által magánakjóllétet szerez.

 

Ha esze által magát tekintélyessé teszi.

 

Ha míveltsége által eléri a legelső népeket.

 

És ha mind e törekvésben karöltve halad a nálánál nagyobbakkal és kisebbekkel.

 

Akkor bizonyította be, hogy életre való.

 

Akkor büszkesége árán vásárolt szeretetet és a mi a szeretet alapján fekszik, az a legerősebb fundamentomra van építve.

 

A magyar fajnak egy nagy hivatása van.

 

Hivatása bebizonyítani,hogy a keleti fajok mennyire képesek a miveltségre?

 

Ez által mindig a világ szemei előtt fogunk állani.

 

És e hivatást csak szellemi és anyagi tehetségeinek kellő kifejtése által fogjuk elérhetni, nem pedig hiú öndicsérgetés által. Azt állítva, hogy Istennek választott népe vagyunk, kiket saját törekvésünk nélkül első hely illet a világban, magunkat ámítjuk, másokat elidegenítünk.

 

Hanem ha azt mondjuk, hogy leszünk olly jók, mint akárki más, akkor igazunk van és ha fáradatlanul törekszünk azon ajándékait a természetnek, miket népünk szívébe, lelkébe s hazánk földébe gazdagon lerakott, kellőleg felhasználni; – akkor valóban be is bizonyítandjuk azt.

 

MEGJELENT:

Vasárnapi Újság (Pest), 1. évfolyam, 1. szám, 1854. március 5. – 1-2 oldalak.

 

 

 

 

Omer pasa


török tábornok, renegát, eredeti nevén Latas Mihály, szül. Plaskyban a horvát határőrvidéken 1806 nov. 24., meg. Konstantinápolyban 1871 ápr. 18. Atyja az ogulini kerületben kezelő tiszt gyanánt élt; fia pedig mint hadapród lépett az ogulini határezredbe, de 1828., mivel atyját elmozdították, megszökött s Viddinben Husszein pasa szolgálatába állott s ugyanakkor áttérvén a mohammedánus hitre, a pasa gyermeinek nevelője lett. 1834. a pasa ajánlataival Konstantinápolyba ment, hogy mint irnok a hadügyminisztériumban kapott állást. Nemsokára Omer efendi (ahogy magát Latas most nevezte), a későbbi Abdul Medsid szultán tanítójává lett s egyszersmind kapitányi rangot kapott. Fokozatosan emelkedve, 1839. ezredesi rangban átvette az Ibrahim egyiptomi pasa ellen Sziriába rendelt hadtest vezetését, mellyel sokkal erősebb ellenfelét megverte. 1842. a libanoni kerület katonai kormányzója lett, mely állásról azonban a keresztények ismételt panaszai folytán, kikkel a renegát nagyon keményen bánt, kénytelen volt lemondani. 1843-ban Resid pasa főparancsoksága alatt részt vett a Dsuleka albán lázadó ellen viselt harcban, akit el is fogott s 1846. a fölkelő hurdok ellen harcolt, kiket újból leigázott.

Midőn 1848. az aldunai tartományokban zavargások törtek ki, az oroszok társaságában mgszállotta azokat s mint katonai kormányzó 1850 ápr.-ig Bukarestben maradt; ezután Boszniában nyomta el a felkelést. 1853. mint pasa kezdte meg a háborút az oroszok ellen, akiket az Al-Duna mellett, Oltenicánál nov. 4. legyőzött. 1854. felszabadította Szilisztriát s bevonult Bukarestbe. Ezután 30.000 törökkel Krimbe indult, hol Szebasztopol ostromában részt vett és 1855. egy török sereg élén Batumba vitorlázott, hogy Karsz erősségét felszabadítsa; de megérkeztekor a vár már elbukott. Majd Bagdad kormányzója lett, de 1859 számos hivatalos visszaélés miatt kegyvesztett lőn s Kursputba száműzetett. 1861. visszahívták Konstantinápolyba és Hercegovinába küldték mint fővezért, ahol 1862. a fölkelést véresen elnyomta s Montenegrót is megrettegtette. 1864. kinevezték musirrá (tábornaggyá) és a III. hadtest élére Monastirba küldték. 1867. Krétán harcolt, ahol azonban kegyetlenséggel sem tudta a fölkelést elfojtani. 1867 őszén Konstantinápolyba visszakerült és most Szerdár-Ekrem (Generalissimus) címet kapta, a nélkül azonban, hogy állást nyert volna. 1868. rövid ideig mint hadügyminiszter működött.

PALLAS NAGY LEXIKON

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.