(Sepsiszentkirály, 1709. – Kolozsvár, 1786. január 22.) unitárius egyházi író, erdélyi püspök.

Három évig volt az amszterdami, hallei, leideni és a rotterdami egyetemen, és 1737-ben visszatért Erdélybe..

 

(Tata, 1866. március 17. – Pápa, 1934. december 30.) református püspök, teológus, vallásfilozófus.

A teológiát Pápán (1882-85 között), majd Utrechben (1885-88) hallgatta. Közben meglátogatott több német egyetemet is.

 

ANTAL Gézáné, született Adèle Sophia Cornelia Opzoomer; írói neve: A. S. C. Wallis

(Utrecht, 1856. július 12. – Rotterdam, 1925. december 27.) holland-magyar író, műfordító.

Cornells Willem Opzoomer-nek (1821-1892), a világhírű holland filozófus leánya. 

Már fiatal korában részben holland, részben idegen tárgyú regényeivel a holland irodalom egyik kiemelkedő alakja lett. A magyar irodalomtörténetben örökéletűvé tette nevét azáltal, hogy a magyar irodalmat elkötelezetten népszerűsítette Hollandiában. Már leánykorában megtanult magyarul és mind nagyobb buzgalommal igyekezett a magyar irodalom kincseit a hollandokkal megismertetni.

Lefordította Madách Imre: Ember tragédiáját, és értékes önálló tanulmányt is írt hozzá  Az ember tragédiája (1887) címmel, amely Erdélyi Károly fordításában magyarul is megjelent (Budapest: 1914. Magyar Könyvtár 719. szám).

1888-ban lett Antal Géza református püspök felesége, s még lelkesebb barátja és művelője lett a magyar irodalomnak.

Több magyar költő (Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Tóth Kálmán) számos versét lefordította, és a költőkről ismertetőket írt a De Gids című folyóiratba.

A Magyar összeesküvés című drámájában Wesselényi Ferenc és Szécsi Mária romantikus történetét dolgozta fel. A holland lapokban cikkeket közölt az elszakított Erdély magyarságának életéről és művészetéről. A Petőfi-centenárium alkalmából csokorba kötötte és kiadta nagy költőnk legszebb verseit (1924).

Hollandul írt művei közül csak néhány kisebb értekezése olvasható magyarul és Szerelmi álom 1795-ben című regénye, amely a Vasárnapi Újság 1908-as karácsonyi mellékletében, Wallis A. S. C. írói nevén jelent meg.

 

 

(Szentimre, 1750 körül – Guayanam 1781?) orvos, botanikus.

Nemes székely származású volt; Bécsben hallgatta az orvosi tudományokat és Jacquin tanártól a füvészetet; ennek buzdítására utazott Amrikába; előbb Leydenben 1779-ben orvosi szigorlatott tett és ez év végén, holland ösztöndíjjal Dél-Amerika Guyana tartományába vitorlázott, hol Rio-de-Berbice vidékén megtelepedvén, füvészeti kutatásokat tett. Benkő Józseffel levelezett. Mária Terézia a kolozsvári Akadémia füvészeti tanszékére hívta meg; Benkő azonban már 1781-ben nem kapott hírt róla.

 

(Nyitra, 1880. november 16. – Budapest, 1940. április 29.) jezsuita lelkész, politikus, hitszónok.

1922-ben előadásokat tartott Hollandiában és Észak-Amerikában, 1934-ben pedig Dél-Amerikában. 1923-1926 között Rómában a Mária-Kongregációk központi lapját szerkesztette. Az Actio Catholica egyik alelnöke volt.

 

(Nagybánya, 1576 – Amszterdam, 1646. aug. 28.) alkimista.

Hollandiában, Angliában és Németországban tanult. Leidenben orvosi tanulmányokat is folytatott. Az 1600-as évek elején a londoni Gresham College-ban mennyiségtant és vegyészetet hallgatott. Neves vegyész, kora híres alkimistája. Hans Hunger néven ismerték.

 

(Debrecen?, 1631. – Debrecen, 1669 tavasza után) református lelkész, író.

Rhédey Ferenc gróf (1610?-1667) költségén, 1652-ben Utrechtben, 1653. március 9-én Leidenben, majd 1653. július 13-án Franekerben iratkozott be az egyetemre. 1654-ben visszatért Magyarországra.

Irodalom: ÚjMIL 2000:172

 

(Kisbún, 1642. szeptember 1. – Bécs, 1716. október 27.) Bethlen János (1613-1678) kancellár fia, államférfi és emlékíró.

Németalföldön, Hollandiában, Párizsban tanult. Hazatérve Zrínyi Miklós (1620-1664) mellett akarta katonai nevelését tökéletesíteni, de csak keveset lehetett a nagy hős környezetében annak halála miatt (melynek tanúja volt). Ezután Itáliába utazott, nyelvet és építészetet tanult.

Egy Hollandiában kiadott Erdély szomorú sorsáról szóló könyve miatt Jean Rabutin (1642-1717) élete végéig bécsi fogságban tartotta.

 

(Bécs, 1906. szeptember 6. – Amszterdam [Hollandia], 1993. január 22.) építészmérnök, a modern építészet világszerte ismert mestere.

Saját tervezőirodáját 1946-ban alapította meg Amszterdamban.

 

Hollandiai magyar történész.

 

Hollandiai magyar nyelvész, irodalomtörténész.

 

 

 

---

CSÉCSI János

(Gönc, 1689. júnus 11. – Sárospatak, 1769. június 1.) református lelkész, író.

1709-től Utrechtben, 1711-től Franekerben tanult. Megfordult Angliában, Svájcban, Itáliában és Franciaországban is.

CSERNÁK László (Chernák, Chernak)

(Pápa, 1740. szeptember 1. – Deventer [Hollandia], 1816. május 5.) magyar születésű holland matematikus, fizikus, orvos.

Bár Hollandiában lakott, mindig magyar maradt, kiadott művein neve mellett a „Pannonius” jelző kivétel nélkül megtalálható.

 

(Alsó vagy Felsőcernát, 1633. – Nagyenyed, 1679. február 20. körül) református tanár.

1661-1664-ben a fiatal Bethlen Miklósnak (1642-1716), 1664-1667-ben  öccsének, Bethlen Pálnak kiséretében külföldön járt; 1661: Heidelberg, 1662-1663: Utrecht, 1663: Leiden, 1665: Bázel. 1665. október 11-én Bázelben a filozófia magiszteri fokozatot szerzett.

 

 

(Budapest, 1939. május 21. – Amszterdam, 1987. november 17.) hidrológus, kétszeres magyar bajnok tájfutó.

1957-től Hollandiában él.

(Dévaványa, 1920. február 11. – Szentendre, 1994. február 13.) hollandiai magyar költő, irodalomtörténész.

 

(Várújhely, 1827. július 15. – Ambon, Holland Kelet–India, 1859.) orvos, katonaorvos, entomológus.

 

(Debrecen, 1728. november 11. – Kóly, 1803. november 18.) politikus, író.

Utrechtben végezte egyetemi tanulmányait. 

Szülővárosában tanult, Utrechtben végezte egyetemi tanulmányait. 1770-től szülővárosának főbirája, 1790-ben Bihar megye alispánja s országgyűlési követe volt.

 

(Győr, 1940. március 14. – ) magyar származású holland politikus, közíró.

1990-ben a holland Kormány tagja, mint a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. 1994-ben parlamenti képviselő. 1998-2005-ig Budapesten diplomata.

 

 

 

 

(Marosnagylak, Alsó-Fehér vm., 1707. március – Szatmárnémeti, 1771 február 3.) református lelkész.

Nagyenyeden tanult. 1734. augusztusában külföldre ment és október 23-án a leideni egyetemi hallgatói közé lépett. Utrechtben is megfordult.

 

Város Hollandiában, 800 körül alapították. 1374-ben városi jogokat kapott.

A város egykor híres egyetemét 1585--ben alapították, amely a második Református Egyetem volt Hollandiában. A franekeri egyetem a harmincéves háború után a magyar diákok peregrinációjának is az egyik legfontosabb célpontja volt. 1595 és 1796 között a külföldön tanuló magyar diákoknak mintegy 40%-a ide iratkozott be. Összesen több mint ezerkétszáz magyarországi és erdélyi diák tanult Franekerben; emléküket a hajdani szállásuk helyén levő épületen fríz, magyar és holland nyelvű tábla őrzi.

1811-ben I. Napóleon az egyetemet bezáratta.

 

(? , 1872– Budapest, 1913. július 19.) szociáldemokrata politikus, újságíró, eredetileg nyomdász.

1889-ben külföldre ment, bejárta Németoországot, Belgiumot, Hollandiát és Dániát. 

 

(Budapest, 1881. január 5. – Budapest, 1963. május 30.) irodalomtörténész, bibliográfus, könyvtáros, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Francia-filológusként indult, majd a magyar könyvtártan és bibliográfia neves művelője lett.

A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben levelező, 1946-ban rendes tagjává választotta. Akadémiai tagságától 1949-ben megfosztották, de 1989-ben posztumusz rehabilitálták.

Bővebben interneten:  Magyar   Esperanto

 

 

Szerkesztő: Hollandia

 

(Budapest, 1884. január 5. – Hierden [Hollandia], 1960. augusztus 9.) magyar festő és formatervező, aki alkotói fénykorát Hollandiában töltötte és egyik alapító tagja volt 1917-ben a De Stijl c. folyóiratnak, s a körülötte kialakult művészeti mozgalomnak.  

 

 

 

 

(Szalkszentmárton, 1894. április 22. – Arnheim, Hollandia, 1989. július 2.) református lelkész.

 

(Lipcse, 1945. január 26. – ) lengyel származású, de magyarul kiválóan tudó kritikus, irodalomtörténész, professzor.

1963-tól a varsó egyetem lengyel-magyar szakos hallgatója, 1968-69-ben a lengyel tanszéken dogozott. 1969-től Hollandiában él. 1970-től a Groningeni Egyetem Finnugor Tanszékén magyar irodalomtörténetet és leíró magyar nyelvészetet tanít.

 

(Baja,  1730. július 30. – Buda, 1783 december 6.) kalandos életű világjáró, aki volt katonaszökevény, rabszolga, szabó, katonatiszt; éveken át élt őserdőben, volt a bennszülöttek halálra ítélt foglya is, 1770-ben Japánban holland követ.

Jelky András 1754. március 13-án kelt vándorútra, és Prágán, Lipcsén és Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, ahol mintegy két hónapig tartózkodott. Innen Franciaországba utazott tovább, azonban az egyik útjába eső városban, Aschaffenburgban éppen "katonaállítás" volt: a hadrafogható fiatalembereket, tekintet nélkül azok származására, erőszakkal besorozták katonának. Hogy ezt a katonafogdosást elkerülje, egy menyecske, a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve, kicsempészte a városból. Innen továbbutazott Hanauba, azonban megérkezésekor a város kapujában eltépték útlevelét, és a kaszárnyába hurcolták. Néhány napos fogság után sorstársaival együtt át-szállították Hannoverbe, hogy hajóval a tengerentúlra küldjék. A hajó azonban megtelt emberekkel, s amíg a másik hajóra vártak, Jelky megszökött, és Nimvegenbe ment. Itt azonban kelepcébe került, több némettel és hollanddal együtt. Ezúttal nem kerülhette el sorsát: 1755. október 30-án elindult vele a hajó Holland-Kelet-India felé.
1756-1757-ben viszontagságos úton megjárta Suriname-ot, majd Macaót (volt Portugál gyarmat Dél-Kínában), végül Kantonban Hollandia katonai szolgálatába állt, és Batáviába (ma Jakarta, Indonézia fővárosa) utazott, ahová 1758 januárjában érkezett meg, s még hét hónapig katonáskodott. Leszerelése után Albert Parra, a kelet-indiai kereskedelmi társaság elnöke, mint szabót a házához fogadta, s beírták a városi polgárok közé. Még ez évben feleségül vette Seguin, angol haszonbérlőnek a leányát. Egy véletlen szerencsétlenség és félreértés folytán magára vonta munkaadójának haragját, aki elűzte a házától, és a katonasághoz küldte.
Kalandos útjai során eljutott Ceylon szigetére is. Ceylonból pedig az Új-Guineához közel eső Maluku-szigetekre küldték, ott azonban a bennszülöttek fogságába esett, de végül innen is megmenekült és szerencsésen visszajutott Batáviába (azaz Jakartába), ahol Parra, aki közben helytartó lett, megbocsátott neki. Tiszti ranggal egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyont szerzett, és 1767-ben egy 1400 házból álló ültetvényt vett. 1770-ben a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván. 1776. október 25-én felesége és apósa halála után elhagyta Batáviát. Gazdag emberként tért haza Magyarországra és világlátott, tapasztalt emberként kora megbecsült személye lett.

Kalandos utazásainak leírása 1771-ben jelent meg először németül, magyarul Győrben 1791-ben.

Később Hevesi Lajos átdolgozásában (Pest, 1872 s utána több kiadás) vált népszerűvé, főként az ifjúság körében.

 

(Szeged, 1906. november 5. – USA, ?) politikus.

1947. májusában kinevezték a Magyar Köztársaság belgiumi és hollandiai követének, a miniszterelnök lemondatása miatt nem foglalta el állomáshelyét, ezért az FKGP Politikai Bizottsága június 20-án kizárta a pártból. Az Egyesült Államokban telepedett le, tagja lett a Magyar Nemzeti Bizottmánynak.

 

 

KIBÉDI VARGA Áron : Áron Kibédi Varga

 

(Budapest, 1909. december 1. – Hilversum, Hollandia, 1988. július 17.) hollandiai magyar író, költő.

(Szeghalom, Békés m., 1922 – 2006) újságíró.

Részt vett az Európai Szabad Magyar Parlament (München: 1970-?) munkájában.

 

 

(? – 2008 december 13.) erdélyi származású, Hollandiában alkotó író.

Meghalt 63 éves korában.

 

 

 

 

 

 

(Körösladány, 1643 körül. – Biharnagybajom, 1707. július 8.) református lelkész, tanár, történetíró.

 

(1933. – ) hollandiai magyar állatorvos, MTA külsőtag (1998).

 

 

 

 

 

 

Bethlen Gábor követe.

Bethlen Gábor Hágába küldött követéről keveset tudunk. A fejedelem seregében szolgált. A követküldés szövetségesének, V. Frigyes pfalzi választófejedelemnek [(Amberg, 1596. augusztus 26. – Mainz, 1632. november 29.) a Rajnai Palotagrófság uralkodója (1610-1623), Csehország királya (1619-1620)] szólt. A száműzött cseh király 1622. augusztus 19-én fogadta a követet Hágában. A megbízólevél tartalmát nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy Frigyes örült a követ érkezésének és tudatta Bethlennel, hogy terveit támogatja.

 

(?, 1712 körül – Utrecht, 1780 körül) református pap, író.

 

(Sárospatak, 1628 – Gyulafehérvár, 1689 május 3.) tanár, filózófiai író.

 

 

RÉVÉSZ Géza

(Siófok, 1878. december 9. – Amszterdam, 1955. augusztus 18.) zeneszichológus és handfiziológus, egyetemi tanár.

 

 

 

(Budapest, 1909. december 14. – Hága, 1993. február 6.) író, irodalomtörténész, műfordító.

1921-ben Hollandiába került.

 

 

 

(Szatmárnémeti, 1638. szeptember 27. – Kolozsvár, 1689. május 25.) református egyházi író.

1664-től Hollandiában egyetemre járt.

 

(Szatmárnémeti, 1667 körül – Kolozsvár, 1709. szeptember 20.) református egyházi író.

1691-től a franekeri egyetem hallgatója volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(Haag, 1947. október 1. – Haag, 2006. december 2.) magyar származású holland popénekesnő, dalszövegíró, a Shocking Blue együttes énekese.

Apja a magyar Veres Lajos Hollandiában zenélő cigányprímás, anyja német, anyai nagyszülei francia és orosz származásúak.

Zenei karrierjét 1964-ben, a Les Mysteres holland beatzenekar tagjaként kezdte. A Shocking Blue zenekarhoz 1968-ban került. 1969-1970-ben a Venus című számmal nemzetközi sikereket értek el. 1974. június 1-én az Shocking Blue feloszlott, Veres szólókarrierbe kezdett, majd 1984-ben a zenekar újraegyesült. 1993-ban Veres megalapította a Shocking Jazz Quintet dzsessz-zenekart.

Veres Mariska rákban hunyt el 2006. december 2-án.

 

(Ungvár, 1876. április 21. – Budapest, 1945. május 24.) költő, író, újságíró.

Neve gyakran Vidor Marcel alakban szerepel. Jogi és kereskedelmi tanulmányait Budapesten végezte. Tanulmányai elvégzése után szülővárosában a Határszéli Újságot szerkesztette, majd a fővárosban a Hét segédszerkesztője volt. Az első világháború alatt haditudósító volt. 1921-ben a Magyar-Holland Szemle, valamint hollandul megjelenő Hongaarsch Hollandsche Revue szerkesztője lett. Hangulatos, egyéni színű verseket és több egyfelvonásos színművet is írt. Az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) hosszú éveken át volt a pénztárosa.

 

 

WESZPRÉMI István,  Tsanádi István, Csanády István

(Veszprém, 1723. augusztus 13. – Debrecen, 1799. március 13.) orvos, a hazai orvostörténet-írás úttörője.

1733–1736 között a pápai református kollégiumban, majd Sopronban tanult. 1741-től 1751-ig Debrecenben élt, itt a főiskolán Hatvani István kedveltette meg vele az orvostudományt. 1752-ben ösztöndíjjal Bécsben, Zürichben és Utrecht-ben folytatta tanulmányait, majd Londonban az orvostudomány különféle területein dolgozott. Utrecht-ben szerzett orvosdoktori címet. 1757-től haláláig, 43 éven át Debrecen városi orvosa.

Könyveivel egy ideig a bécsi udvar népfelvilágosító törekvéseit támogatta. 1757-ben világviszonylatban is úttörő munkában javasolta a pestis elleni védőoltás bevezetését. Mária Terézia aranyéremmel tüntette ki. Életének utolsó évtizedeiben a magyarországi múltról, elsősorban az orvosokról jelentek meg munkái. Magyarul írt a legrégibb magyar grammatikáról, a koronáról, ritka pénzekről és régi orvosokról.

Legfontosabb műve, a Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographie (Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza) négy kötetben jelent meg 1774 és 1787között. Orvostörténet-írásunk e korai remekének megalkotásához magánkönyvtára és széles körű levelezése szolgált alapul. Egybegyűjtötte a Magyarországon és Erdélyben valaha is tevékenykedő orvosok életrajzi adatait. (A Succincta új kiadása és magyar fordítása 1960 és 1970 között jelent meg négy kötetben.)

Kézírásban maradt fenn az 1792. évi nevelésügyi tervezetre készített, jakobinus eszméket tükröző feljegyzése. Pozsonyban önéletrajza, Bécsben, versben írt magyar története jelent meg.

Horváth István róla nevezte el a Weszprémi-kódexet.

Zircen a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

Emlékére a Magyar Orvostörténeti Társaság Weszprémi István Emlékérmet alapított, ez a társulat legrangosabb kitüntetése.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat

az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.