Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI Antal
DÉL-AFRIKAI – MAGYAR LEXIKON
Dél-Afrikában élt, vagy élő magyar (származású) személyek, egyesületek, folyóiratok, stb.
Magyarországon élt, vagy élő dél-afrikai (származású) személyek, utazók, stb.
TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS
Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.
A
ANGYAL Árpád
(Székesfehérvár, 18??-19??) zongoraművész.
1896. februárban és márciusban hangversenyt adott Johannesburgban. Angliai lakos volt.
ATZÉL György
Magyar önkéntes a búr függetlenségi háborúban.
B
BALOGH Frigyes ; Frits Balogh
Irodalom: Cserháti Ferenc: Ismerjük meg papjainkat. [Bárány József] = Életünk (München), 36(2004. november)11:3.
(Rónaszék, Máramaros vármegye, 1907. július 26. – Johannesburg, Dél-Afrikai Köztársaság, 1992. március 26.) festőművész, szobrász.
Művei dél-afrikai közgyűjteményekben:
Dél-Afrikai Nemzeti Galéria, Fokváros (Kaapstad)
Városi Múzeum, Durban.
Köztéri művei Dél-Afrikában.
Bennszülött fejek (műkő, 1969, Johannesburg)
Afrikai hősi emlék (1964, Johannesburg)
Domborművek (bronz, 1968, Pretoria, Bantu Ügyek Székháza)
(Marosszentgyörgy, 1853. szeptember 6. – Boroszló, 1909. március 20.) néprajzkutató, Afrika-kutató, a kászoni Bornemisza család sarja.
Valószínűleg véletlenül sodródott a háborúba. Komoly helyismerettel rendelkezett és ezért az angolok, és a háborút megfigyelő külföldi katonai attasék szívesen igénybe vették kisérőként. Később megjelent cikkeiből kiderült, hogy a búrokkal szimpatizált.
(1922. május 11. – 1998. augusztus 14.) magyar születésű dél-afrikai popénekesnő volt.
(Budapest. 1872. június 29. – ?) huszárhadnagy
Bulyovszky a Monarchia hadseregében szolgált fiatal tisztként. Honvéd tábornok, a 79. honvéd gyalogdandár parancsnoka, a 3. oszt. vaskoronarend lovagja, az ideiglenes honvéd főtörvényszék elnöke, Ludovika-akadémiai tanára volt. A búr háború idejére kilépett a fegyveres erők kötelékéből és Afrikába utazott. A háborúban újságíróként vett részt, de a Vetrivier és a Sandrivier harcokban is részt vett. Bulyovszky Károly Boer-angol tűzben című könyvében számolt be. A könyv egy példánya Bloemfontein-i háborús múzeumban is megvan. Emlékirata sajátos átmenet a haditudósítás és a földrajzi útleírás között. Azok a jobban sikerült részei, amelyek a búr telepeseket mutatják be; Bulyovszky láthatóan szimpatizált velük.
Irodalom: Enc-Hun 1992:406.
C
CHIMMERMANN István
(Szomolnokhuta, 1849. március 15. – Zurubo [Dél-Afrika], 1894, január 31): jezsuita misszionárus.
1885 óta lakott Dél-Afrikában. Több afrikai nyelven beszélt. Iskolákat és tanműhelyeket állított fel.
Valószínűleg megmérgezték.
Irodalom: Nagy:2000, Magyar Katolikus Lexikon.
CHOLNOKY Béla Jenő
(1899 - Pretória, 1972): botanikus, természettudós.
Hollandiából érkezett Dél-Afrikába. Két évtizeden át a C.S.I.R. vízkutató intézetében fejtett ki tudományos munkát.
vitéz CSAP Lajos József
(Pestújhely, 1930. március 25. – Nagykanizsa, 2017. január 16.) nemzetőr ezredes, egykori „Pesti srác”, a Dél-Afrikai Magyar Szövetsége elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke, több dél-afrikai magyar lap szerkesztője volt. Budapesten november 9-ig fegyverrel a kezében harcolt a szovjet megszállók ellen, majd elhagyta az országot.
CSERY Lajos
A Délafrikai Magyarság című lap szerkesztője és kiadója.
D
A Durbani Magyar egyesület közlönye.
Megjelent: Durban. (1971 január – december között Hadak Útján címmel), majd 1972 januártól - ?, 24 oldalon. Szerkesztő: Csap Lajos. Kiadó a Durbani Magyar Egyesület volt.
DÉL-AFRIKAI KERESKEDELMI HÍREK
[A Dél-afrikai Köztársaság Nagykövetségének Kereskedelmi Osztályának tájékoztatója.]
Budapesten 1992-1996 között adták ki. 1992-93-ban havonként, 1994-96-ban kéthavonként jelent meg.
Budapest: Dél-afrikai Köztársaság Nagykövetségének Kereskedelmi Osztálya, 1992-1996 : ill.
DÉL-AFRIKAI MAGYAR EGYESÜLET
1953-ban alakult.
Az egyesület életéből.
Az 1971. április 28-án tartott közgyűlésen nagy többséggel megválasztott vezetősége a következő volt.
Elnök: Nikolist Miksa.
Alelnökök: Horváth Zoltán, Péter László.
Titkárok: Bródy Györgyné (adminisztráció), Kovács Dezső (szervezés)
Pénztáros: Székely Miklósné
Könyvtáros: Piazza-Hunyor Katalin.
Sport: Schlapsi Ferenc
Kultúra: Vida János
1982-ben megindult a fiatalok sakk-oktatása, vezetője Sebestyén Sándor volt.
1982-ben újraindult az asztalitenisz szakosztály, vezetője Gugl Lajos volt.
1982-ben az Egyesület vendége volt dr. Teller Ede és felesége. Teller Ede nagyon érdekes és értékes előadást tartott az egyesület saját házában.
1984 augusztus 24-én a tisztújító közgyülésen három évre választott vezetőség;
Elnök: Nikolist Miksa.
Alelnökök: Sömjén Péter, Szigethy Miklós.
Pénztáros: Hrabál Gyula.
Tagdíj: Szigethy Miklósné.
Könyvtáros. Strausz Magda.
Bevándorlási kérelmek, egyesületi lap szerkesztője: Kosztolányi Zoltán.
1985 februárjában Dési Ildikó kezdeményezésére sok éves szünet után újra szerveződött az egyesület népi tándccsoportja. A táncok betanítását, szervezését Magda Ella és Tunyogi Klára közösen végezték. A március 15-i ünnepségen már sikerrel léptek fel.
A Dél-Afrikai-Magyar Egyesület 2009. december 6-án alakult azzal a céllal, hogy a magyar-dél-afrikai gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat elősegítse a két ország között. Kedvező keretfeltételeket alakítson ki a két ország között, és közreműködjön az adott terület projektjeiben.
Hungarian News in South Africa.
Megjelent: Johannesburg, 1957. júlis 4. – 1958. ? : általában 9 oldalon.
Kiadó: Niagara College.
DÉL-AFRIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG
Hungarian Alliance of South Africa
1953-ban alapították a Dél-Afrikai Magyar Egyesületet, amelynek munkáját és feladatait később, a még ma is működő Magyar Szövetség vette át, és viszi tovább azóta is. Céljuk, hogy közös összefogással távol Magyarországtól, de megőrizze a magyar identitást, életben tartja a magyar szokásokat.
A Dél-afrikai Magyar Egyesület kultúrális lapja.
Johannesburg: 1982. március – 1985. augusztus
Szerkesztő: Richter Borka (1982. március – 1984?); Kosztolányi Zoltán (1985-1985?).
Megjelent: Johannesburg, 1962. október 23. – 1964 ?
(? – Johannesburg, 1972. május 3.); volt magyar királyi vezérkari őrnagy.
1956-ban igaz magyarsággal, fáradhatatlanul segített a Dél-Afrikába érkező magyaroknak.
DUKA Albert Theophilius
(London, 1866. április 18. – Bournemouth, Anglia, 1923.) orvos, Duka Tivadar (1825-1908) orvos, honvédszázados, a brit hadsereg őrnagyának fia.
A Cheltenham College-ban, a St. George’s Hospitalban tanult, utána a Cambridge-i Egyetemen szerzett orvosi diplomát. Ezután Ausztráliába távozott, és a queenslandi Mackayban volt orvos. A második búr háborúban (1899–1902) Dél-Afrikába vezényelték, és ott magas angol kitüntetést kapott. Később visszatért Angliába, és 1906 ban Bournemouthba szüleihez költöztek, fiával, Robinnal. 1923-ban, 57 éves korában halt meg.
DURBANI MAGYAR EGYESÜLET
Durban
1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület háznagya volt.
FERENCZY Mihály
Már a búr függetlenségi háború előtt Dél-Afrikában lakott, és aki önkétesként részt vett abban, majd a békekötés után Dél-Afrikában telepedett le.
FLEISCHER Pál
Keszkeméti származású magyar önkéntes a búr függetlenségi háborúban.
G
GASSING Geza (Géza) önkéntes az II. angol-búr függetlenségi háborúban
GUGH Lajos
1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesületben az újrainduló asztalitenisz szakosztály vezetője volt.
H
HENEL JF önkéntes az II. angol-búr függetlenségi háborúban
HERTZ József :: Joseph Hertz
(Rebrény, Ung vármegye, 1872. szeptember 25. – Willesden, Anglia, 1946. január 14.) zsidó-magyar származású brit rabbi és bibliatudós.
1884-ben New Yorkba emigrált. Tanulmányait a New York City College-ban (BA), a Columbia Egyetemen (PhD) és az Amerikai Zsidó Teológiai Szemináriumban végezte (rabbi, 1894, a Szeminárium első végzőse.) Első lelkészi állását a New York állambeli Syracuse-ban töltötte, a mai Temple Adath Yeshurun néven ismert helyen.
1898-ban a dél-afrikai Transvaalba költözött, a johannesburgi Witwatersrand Óhéber Gyülekezetbe. 1911-ig maradt Dél-Afrikában. Paul Kruger elnök 1899-ben megpróbálta kizárni brit-párti nézetei és a dél-afrikai zsidók és katolikusok vallási fogyatékosságainak
megszüntetéséért folytatott küzdelme miatt. 1906 és 1908 között filozófiaprofesszor volt a Transvaal University College-ban (később Witwatersrand Egyetem). 1911-ben visszatért New Yorkba az Orach Chayim gyülekezetbe.
1913-tól 1946-ban bekövetkezett haláláig az Egyesült Királyság főrabbija volt.
1920 és 1921 között Hertz volt az első főrabbi, aki pásztori körutat tett a Brit Birodalomban. Hertz „birodalmi körútja” 40 000 mérföldet tett meg, és 42 zsidó közösséget látogatott meg 11 hónap alatt Dél-Afrikában, Rodéziában, Ausztráliában, Új-Zélandon, a Fidzsi-szigeteken és Kanadában.
1920. október 27-én kezdte körútját a 66 000 fős zsidó lakosságú Dél-Afrikában, és három hónap alatt beutazta az országot, 8000 kilométert megtéve vasúton, megállva számos kisebb közösségben, valamint Fokvárosban , Johannesburgban és Pretoriában, ahol Jan Smuts miniszterelnök fogadta.
1943-ban az angol Becsületrend tagjává választották. Sírhelye a Willesdeni zsidó temetőben található.
Egykori londoni otthonán, a Maida Vale-i Hamilton Terrace 103. szám alatt található emléktáblát 1996. március 12-én avatták fel.
HORVÁTH Zoltán
A Dél-Afrikai Magyar Egyesület alelnöke volt. 1972-ben a Dél-afrikai Kultúr Akadémia nagygyűlése a Végrehajtó Bizottság tagjává választotta.
I
ILLÉS Gyula
Magyar önkéntes a második búr függetlenségi háborúban (1899-1902).
(Neve néha helytelenül Illrich-nak írva)
J
JANSEN Lajos
Műegyetemi hallgató. Részt vett a búr függetlenségi háborúban, majd a békekötés után Dél-Afrikában telepedett le.
K
(Mo., 1954 – ) zsidó-magyar származású üzletember, aki pénzügyi részvételéről és a pakisztáni és izraeli nukleárisprogramok támogatásáról ismert.
Asher Karni Magyarországon született. Az 1980-as évek közepén a dél-afrikai Fokvárosba költözött, hogy a Bnei Akiva nevű zsidó cionista ifjúságimozgalomnál dolgozzon. Fokvárosban maradt, és
értékesítőként kezdett dolgozni, elektronikus eszközöket adott el és vásárolt egy helyi elektronikai cégnél.
2004 elején az Egyesült Államok azzal vádolta Karnit, hogy lopott nukleáris anyagok eladására irányuló összeesküvésben vett részt. Letartóztatták, miközben családjával Denverben, Coloradóban nyaralt. 2005. augusztus 4-én Karnit három év börtönbüntetésre ítélték korlátozott terjesztésű berendezések indiai és pakisztáni vállalatoknak történő értékesítése miatt.
(Eger, 1941. szeptember 12. – Dél-Afrika, 2016. december 26. ) Európa-bajnok úszó, vízilabdázó, edző.
Visszavonulása után a Testnevelési Főiskolán úszó szakedzői oklevelet szerzett és az Egri Dózsa edzője lett. 1982. december 12-étől a Magyarország örökös úszóbajnoka cím tulajdonosa.
festőművész. Az angol oldalon térképrajzolóként vett részt a búr-angol háborúban
Svédországból Dél-Afrikába költözött, és ott hunyt el.
Magyar pilóta 48 éve Dél-Afrikában él, nem volt még 18 éves, amikor elhagyta a szülőföldjét, Hajdúböszörményt.
Római katolikus lelkész
1972-ben vette át Nagy Sándor (1910-1972) lelkésztől a a dél-afrikai magyar katolikusok lelkigondozását.
A hatvanas években a Brüsszelből Johannesburgba költözött színész és rendező magyar színjátszó csoportot létesített, amely sikerrel tartotta előadásait Johannesburgban.
Irodalom: (Bécsi Magyar Hírmondó, 1964. július 1.).
KRAUSZ Róbert
(Mo., 1936 – St. Augustine, Florida, 2002. október 3.) izraeli árucikk- és határidős kereskedő volt .
A második világháborút egy koncentrációs táborba hurcolt csoport elől menekülve élte túl. A háború után egy dél-afrikai árvaházba került, ahol egy helyi iparmágnás fogadta örökbe.
1956-ban ejtőernyősként csatlakozott az izraeli fegyveres erőkhöz. Az egyiptomi háború befejezése után Robert Londonba költözött , hogy hódoljon szenvedélyének, a ruhatervezésnek .1988-ban feladta londoni ruházati üzletét, és az Egyesült Államokba költözött ,
Robert Krausz súlyos szívrohamot kapott , miközben egy csoport kereskedő előtt tartott beszédet a floridai St. Augustine-ban , majd később egy helyi kórházban meghalt.
L
LÁSZLÓ Gyula
(Kutyfalva, 1926. szeptember 28. – Fokváros, 2010. július 21.) agrármérnök, szőlész és borász, szakíró
Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban végezte (1946), a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett oklevelet (1951), a moszkvai Timirjazev Akadémián doktorált (1954). Pályáját tanársegédként kezdte a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémián; a doktori cím megszerzése után a bukaresti Mezőgazdasági Kutatóintézetben a mikrobiológiai laboratórium vezetője, 1959-től az egyik leghíresebb román borvidék – Valea Călugărească – szőlészeti és borászati kutatóintézetének igazgatója. 1975-ben politikai okok miatt elhagyta Romániát, és a Dél-afrikai Köztársaságban telepedett le. Előbb kutató, majd a stellenboschi borkombinát vezérigazgatója.
LUZSÉLNSZKY Félix, luzsnai és regliczei báró
(1856-1921) katonatiszt, földbirtokos, állami uradalmi ispán Battonyán
A 7. osztrák-magyar huszárezred tisztjeként szolgált Boszniában, majd kilépett a hadseregből. A búr szabadságharc hírére 1899 őszén Dél-Afrikába (Transvaalba) utazott, hogy részt vegyen a burok hősies önvédelmi harcában. A búrok oldalán küzdő egyik lovas szabadcsapat parancsnoka volt, amelyben több magyar katona is harcolt az angolok ellen. Mint a vele harcoló magyarok vitéz parancsnoka több nagy ütközetben részt vett és meg is sebesült. Magyarországra 1900 novemberében érkezett vissza. Dél-Afrikában átélt élményeit a Magyar Szalonban (1900. Magyarok Transvaalban), Vasárnapi Újságban (1902. augusztus-szeptember. Utazásom Pretoriába) tette közzé.
Irodalom: Enc-Hun 1992:406.
(Szombathely, 1818. november 13. – Ponto do Cujo, 1864. november 9.): utazó, földrajzi író, az Afrika-kutatás egyik úttörője, az MTA l. tagja (1858).
Kiterjedt utazásain Magyar sok addig teljesen ismeretlen vidéket ismertetett meg és sok olyan dolgot fedezett fel, melyet akkor kétségbe vontak, míg későbbi utazók azoknak helyességét igazolták. Már 1852-ben felfedezte a "mukaszeker" név alatt ismeretes világos színű néger törzset; ő volt az első, aki a Koanza és Kuango forrásait felkereste; a Kuando, Kubango s Kuitu folyókról is ő adta az első megbízható híreket. A Muata Jamvo birodalmáról tőle nyerte a tudományos világ az első részletesebb tudósításokat. Munkáját az akadémia megbízásából Hunfalvy János adta ki „Magyar László dél-afrikai utazásai 1849-1857. években” (Pest 1859) címen, mely Hunfalvy fordításában németül is megjelent.
MENNING Árpád
(Magyarország, ? – Johannesburg, 1985.): egyesületi elnök.
Szegedről 1931-ben emigrált Dél-Afrikába. Az 1956-os forradalom utáni években a Dél-afrikai Magyar Egyesület elnöke volt. Ebben a tisztségében többszáz magyar családnak, egyedülálló személynek, időt, fáradságot és anyagiakat sem kimélve segített az új bevándorlóknak, az álláskeresésnél, a beilleszkedésnél és az új életkezdés számos nehéz szakaszánál.
MÉSZÁROS Paul
magyar önkéntes a második búr függetlenségi háborúban (1899-1902).
MRSIC Lucca
magyar önkéntes a második búr függetlenségi háborúban (1899-1902)
N
NAGY Lajos, M. Márton
(Csallóközkürt, Pozsony vármegye, 1893. augusztus 24. – ? ) misszionárius testvér.
1936-ban a dél-afrikai Szváziföld-misszió Mbabane állomásán dolgozott.
Irodalom: Katolikus Magyar Lexikon
NAGY Sándor
(Csorna, Sopron vm., 1910. február. 23. – Sopron, 1972. szeptember 3.): római katolikus pap.
Teológiai tanulmányait Szombathelyen végezte, 1935. április 2-án pappá szentelték. Pákán, Zalaegerszegen, Letenyén, Egervárott, Győrvárott és Sárvárott káptalan volt. 1948-ban Linzben, 1956-ban Karintiában, 1960-1972 között Pretoriában (Dél-Afrika) 12 éven át volt a dél-afrikai magyar katolikusok lelkipásztora. Utolsó miséje után hívei és barátai 1972. június 4-én a Rand International szálló egyik fogadótermében köszöntek el lelkészüktől és sikeres működést kivántak új lelkipásztori beosztásában. 1972-ben hazalátogatott és váratlanul Sopronban meghalt.
(Pest, 1847. május 5. – Irene, Pretoria, Transvaal, 1893. július 27.) magyar származású dél-afrikai üzletember, gyáros és természetvédelmi úttörő, Paul Kruger (1925-1904) elnök barátja volt.
1873-ban érkezett dél-afrikai Nathan hajó fedélzetén Dél-Afrikába, egyik utastársai volt John Xavier Merriman (1841-1926) későbbi miniszterelnök.
Tulajdonosa volt a De Prers című pretoriai újságnak. Egyik első vállalkozása Hatherley Distillery (Hatherley szeszfőzde) volt, amely a Hatherley gazdaságában gint és whiskit gyártott, és azt 1883. június 6-án Paul Kruger, Transvaal Köztársaság elnöke nyított meg. Nelmápiusz indította el Dél-Afrika első puskaport gyárát és a Irene Lime Works-ot. Közeli barátja és gyakori vendége volt a transvaali elnök, Paul Kruger is.
1875-ben talált egy 3,44 kg-os aranyrögöt, amelyet Voortrekker Nugget-nek nevezett el. Sokáig ez volt a legnagyobb aranyrög Dél-Afrikában.
Az Irene nevű falut, amely a mai napig élő település 20 km-re Pretoriától, az alapító Nellmapius a lányáról nevezte el. Nellmapius 1893-ban bekövetkezett haláláig az Irene birtokon élt.
Nelmápiuszt 1893-ben temették el. Sírhelye a pretoriai Church Street-en található Golden Acres temetőben található, ahol Paul Kruger (1825-1904) is nyugszik és sok más korabeli híresség sirhelye is
[Pretoria, "Golden Acres Cemetery" a Church street]
Irodalom: Magyar Krónika. https://kronika.hu › Kult › 107. SZÁM
Bővebben interneten: English Deutsch
(Fokváros, 2002. november 9. –) dél-afrikai–magyar származású válogatott labdarúgó, csatár, a Puskás Akadémia játékosa.
Németh Dél-Afrikában, Fokvárosban született, édesapja magyar, édesanyja dél-afrikai származású.
Irodalom: Molnár Ottó: Cserkészkörút Dél-Afrikában. = Életünk (München), 15(1983. október)10:6.
O
ORCZY György, báró
(Szeghalom, 1927. április 14. – Pretoria, Dél-Afrika, 2021. július 15.) mérnök.
Gyermekkorát Szeghalmon és Újszászon töltötte. Orczy György a Budapesti Műszaki Egyetemen diplomázott 1950-ben, majd a Betonútépítő Vállalatnál dolgozott. Hat évvel később, 1956. szeptember 10-én házasságot kötött Visky Hedvig Máriával, de gyermekük nem született.
Orczy György tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban, és annak leverése után két évig Németországban élt a feleségével, majd a Dél-afrikai Köztársaság hídépítő vállalatánál helyezkedett el mérnökként. 1958-tól kezdődően a fővárosban, Pretoriában élt, és hidak tervezésével foglalkozott. Több mint harminc évig, a nyugdíjazásáig ennél a vállalatnál dolgozott, majd kilencvenéves korában idősek otthonába vonult. A kilencvenes évektől kezdve rendszeresen járt haza, és az újszászi templomot is támogatta. A koronavírus-járvány miatt hamvait nem tudták hazahozni. Amikor erre sor kerülhetett a család jó barátja repülőn kézipoggyászában hazahozta hamvait. 2021. november 2-án az egykori újszászi lakos földi maradványait a római katolikus egyház szertartása után az Orczy család kriptájában helyezték el, ahol 1988-ban eltemetett felesége is nyugszik.
A báró volt az újszászi Orczy család utolsó férfi tagja. Halálával ez az ág kihalt.
Ö
P
egykori magyar szépségkirálynő (1992), jelenleg Dél-Afrikában lakik.
Magyar búr szabadságharcos. Egykori kalapja és azon jelvénye, amely Transvaal Szabadállam címerét ábrázolja, ma megtekinthető Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban.
PÉTER László
Szerkesztő: Péter László. 25 oldalon jelent meg negyedévenként.
R
RADNÓTI Márton
1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület titkára volt.
REITZER Vera :: (született Schonban)
(Mo., 1921–2006) zsidó holokauszt-túlélő volt.
1945. április 26-án amerikai katonák mentették meg. Ö nyelven folyékonyan beszélt ,tolmácsként működött a németek és az amerikaiak között. 1948-ban Izraelbe költözött, ahol feleségül ment Mirko Reitzerhez. Édesanyja 1995-benbekövetkezett haláláig vele élt Johannesburgban. Nővére, Rosi 2003-ban halt meg Brazíliában. Kétfia és hat unokája gyászolta.
Támogatta az apartheid rezsimet. 1950-ben csatlakozott a kormányzó Nemzeti Párthoz , amely DF Malan hivatali ideje alatt hajtotta végre az első apartheid törvényeket .
RICHTER Borka
Dél-Afrikában született és a Johannesburgban kiadott „A Délafrikai Magyar Egyesület lapja” című kulturális lap szerkesztője (1982-1984?) volt. A folyóirat a Dél-afrikai Magyar Egyesület kiadásában jelent meg.
Dr. RICHTER Kálmán
1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesületben rendszeresen kulturális előadásokat tartott.
S
Dr. h. C. Dr. SALAMON Miklós
(Szabolcs megye, 1933 – Budapest, 2009. január 31.): arany okleveles bányamérnök, a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktora és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bányamérnöki Kar egykori óktatója, a Bányamérnöki Képzésért Alapítvány létrehozója, a Dél-Afrikai Bányászati Kamara volt műszaki tanácsadója és a Bányászati Kutató Intézet vezérigazgatója, a Colorado School of Mines néhai tanszékvezetője, bányászati tudományok professzora és emeritusz professzora, akinek a szakmai tevékenységét Magyarországon, a Dél-Afrikai Köztársaságban és a világ más országaiban is számos kitüntetéssel ismerték el.
1956-ban feleségével együtt a Miskolci Egyetemen kitüntetéssel végeztek, mint bányamérnök és azonnal kinevezték mindkettőjüket tanársegédnek Sopronba. 1956 novemberében elhagyták Magyarországot. Rövid ausztriai tartózkodás után az angol Állami Szénbányászati Vállalat egy nagyobb számú soproni egyetemistával együtt Angliába vitte. Első angliai éveit azzal töltötte, hogy a velejött egyetemistákat angol egyetemre való felvételre készítette elő. Az egyik észak-angliai bányában kezdett dolgozni, mint szénlapátoló, csille tologató és mint vájár. Két év kemény fizikai munka után megpályázott egy kutatói állást a Newcastle-i egyetem bányászati tanszékén. Itt szerencsés volt, mert nemcsak az angliai, hanem a franciaországi, dél-afrikai, indiai és ausztráliai bányák részére is végezhetett kutatásokat. Így széles tapasztalatra tett szert és közben megszerezte a doktori címet.
1963-ban Dél-Afrikába egy pályázat során került, ahol a Szénbányászati Kutató Bizottság igazgatót keresett a kutató munka megszervezésére és vezetésére. 1964-ben a Bányászati és Kohászati Kamara egyik tanulmány sorozatáért első fokozat aranydíját itélte meg számára, majd két év múlva két munkatársával megnyerik a Kamara második díját. 1966-ban kinevezték az alakuló Szénbányászati Kutató Laboratórium első igazgatójának. Műszaki tanulmányai jelennek meg a világ különböző országaiban. Több tanulmányát egyetemi jegyzetként használták az Egyesült Államokban. 1971-ben Salamon Miklós és munkatársa, kimagasló bányászati kutatói munkásságuk elismeréseként elnyerték a legmagasabb dél-afrikai tudományos kitüntetés, a Dél-afrikai Tudományos és Műszaki Akadémia aranyérmét.
A dél-afrikai Bányaűgyi miniszter kinevezte az Állami Bányászati Intézet műszaki bizottsága tagjának. A Bányászati és Kohászati Kamara tagjai sorába emelte.
SEBESTYÉN Sándor
SIMON Vilmos
(Nagyklopotiván, Hunyad vm., 1876. március 8. – Budapest, 1936. november 13.) újságíró.
A búr háború előtt a 38. gyalogezred tisztje volt. 1899-ben Afrikába ment, hogy a búrok oldalán harcolhasson. Dél-Afrikában előbb a németekből álló önkéntes csapat segédtisztje, majd parancsnoka volt. A helpmavaari ütközetben súlyosan megsebesült. A háború után visszatért Magyarországra és a
1. honvéd huszárezredbe szolgálatra jelentkezett. A búr háborús élményeit írogatni kezdte a hazai lapokba, és hamarosan cikkei kapósak lettek. 1902-ben kilépett a hadseregből. Az Egyetértés, később a Pesti Hírlap belső munkatársa lett.
Művei: A búr szabadságharc. Budapest, 1901. Élményeim az angol-búr háborúból. Budapest, 1903.
Irodalom: Irodalomtörténet, 26(1937)1-2:42.
SMUTS, Jan Christian, marsall
(Malmesbury, Brit Fokföld, 1870. május 24. – Irene, Transvaal, Dél-Afrika, 1950. szeptember 11.) jelentős dél-afrikai és nemzetközösségi államférfi, katonai vezető és filozófus. Számos egyéb kormányzati megbízatás mellett 1919 és 1924, majd 1939 és 1948 között a Dél-Afrikai Unió miniszter elnöke volt. Az első és a második világháborúban is az Egyesült Királyság marsalljaként (field marshall) teljesített szolgálatot.
Smuts 1917-től több mint két évet töltött Európában. Sokat utazott, többször ellenőrizte a kontinensen tartózkodó dél-afrikai katonai alakulatokat. Ideje jelentős részét pedig a béketárgyalásokra való felkészüléssel töltötte, azon mint a Brit Birodalom tagállamának (Dél-afrikai Unió) képviselője vett részt. Sok időt töltött Londonban, ahol több ízben felszólalt az alsó- és a felsőházban is.
1919 áprilisában Lloyd George elnök megbízásából hivatalos delegáció élén Budapestre látogatott, amely ekkor Kun Béla vezette Tanácsköztársaság ellenőrzése alatt állott. Ő volt az első dél-afrikai politikus, aki magyar földre lépett. Kun Bélával nem szimpatizált, ám több megbeszélést is folytatott vele. Ezen tárgyalásokon Smuts a magyar-román demarkációs vonal elfogadására és tiszteletben tartására ösztönözte magyar tárgyalópartnereit, cserében hajlandó lett volna kisebb engedmények kiharcolására ígéretet tenni, ám a kétnapos megbeszélésen nem született eredmény.
A háború utáni rendezést Smuts Wilson amerikai elnökhöz hasonlóan képzelte el, nem támogatta a vesztes államokat sújtó szigorú büntetést. Többször szólalt fel a vesztes Németország és a Monarchia ügyében, ám érvei minduntalan süket fülekre találtak. Véleményét és állhatatosságát jól jelzi, hogy a (németekkel kötendő) versailles-i békeszerződés aláírását megtagadta s csupán Bothad dél-afrikai elnök kifejezett utasítására írta alá a dokumentumot. Smuts a tárgyalásokat követően hazautazott, és soha nem tért vissza Európába.
SÖMJÉN Péter
1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület alelnöke volt. Ő és felesége, Livia 1982 március 5-én ünnepelték Johannesburgban ezüstlakodalmukat.
SZ
SZABÓ József
(Magyarország, ? – Johannesburg, 1985.): egyesületi elnök.
A II. világháború előtt emigrált az Egyesült Államokba, majd onnan Dél-Afrikába költözött. A 1960-as években több éven keresztül a Dél-afrikai Magyar Egyesület elnöke volt. A protestáns egyházkerületnek hosszú éveken keresztül előjárója volt.
TAKÁCS Károly
1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület pénztárosa volt.
U
Ü
V
VADÁSZ Lajos
A második búr függetlenségi háborúban (1899-1902) az angolok oldalán harcolt, majd Dél-Afrikában telepedett le.
VALKÁNYI László
(Magyarország, ? – Johannesburg, 1982 v. 1983?): állatorvos, a Dél-Afrikai Magyar Egyesület elnöke is volt.
W
(Kolozsvár, 1906. július 7. –Johannesburg, 1970. július 4.) magyar zsidó származású dél-afrikai szobrász, Wald Márk rabbi testvére.
1928-ban elvégezte a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolát, majd Bécsben, Berlinben folytatta tanulmányait.
A fasizmus előretörésekor előbb Párizsban, majd Londonban élt, ahol szobrászatot tanított. Testvére, Wald Márk rabbi hívására 1937-ben Dél-Afrikába költözött. Johannesburgban telepedett le, ahol stúdiót alapított. 1942-ben megnősült, feleségül vette Vera Rosenbaumt, akitől három gyereke született (Michael, Pamela, Louis).
A második világháborúban a hadseregben szolgált, A háború után 1952-ben féléves „tengerentúli” körúton vett részt, meglátogatva Izraelt, Rómát, Párizst, Londont és New Yorkot, ahol kiállítása is volt.
A holokauszt megrendítő élménye több alkotására rányomta bélyegét. Dél-Afrika több városát monumentális szobrai díszítik.
Több mint 400 szobrot készített. Ezek közül kiemelkednek:
Kria, Sandringham, 1949
Memorial of the Six Million (Hatmillió zsidó emlékműve), Johannesburg, 1956
Diamond Diggers, Johannesburg, 1960
Man and his Soul (Az ember lelke)
The Unknown Miner (Az ismeretlen bányász)
Impala Fountain
o
WALD Márk
rabbi, Wald Herman szobrász testvére.
(Mo. ? – Dél-Afrika, ?) cserkészvezető, lapszerkesztő, vezetőségi tag.
1956 után Svédországba távozott. Egyik magyarországi látogatása során letartóztatták, mert hazai baráti körében mesélt a svédországi magyar cserkészéletről. A svéd rádiókban, újságokban a letartóztatását napirenden tartották, de így is csak másfél év után engedték vissza Svédországba.
A Stockholmi Magyar Katolikus Kör vezetőségi tagja (1970. március 8. - 19??) volt.
A BIK HÍRADÓ (Budai Ifjúsági Kongregáció Híradó): 1962. márc. - 1964 között félévenként kiadott időszaki cserkész újság szerkesztő-kiadója volt.
1980-as években Dél-Afrikába költözött, és az ottani cserkészéletben tevékenyen részt vett.
Irodalom:
Sydsvenska Dagbladet (Stockholm), 1966 mars 24 (Hans Widing);
Göteborgs Handels- och Sjöfartstidning, 7 maj 1966.;
Göteborgs-Posten, 22 maj 1966. (Peter Hoffer).
Molnár Ottó: Cserkészkörút Dél-Afrikában. = Életünk (München), 15(1983. október)10:6.
magyar önkéntes a második búr függetlenségi háborúban (1899-1902).
„Magyar harczos az angolok fogságában
A burok csapataiban harczoló magyarok egyike Zlinszky József aranyos-maróti ember is, ki olyan vitézül küzdött, hogy parancsnokká lett. Egy támadás folyamán angol fogságba jutott, s több társával együtt, Ceylon szigetére került. Onnan folyamodott az angol kormányhoz, hogy bocsássa szabadon, s az angol kormány bécsi nagykövetsége útján tudakozódott is Zlinszky felől. Bécsből az a válasz érkezett Londonba, hogy a ceyloni klíma nagyon megárthatna a magyar fogolynak, s így valószínű, hogy már legközelebb újra szabad lesz a függetlenségért síkra szállt magyar!”
Megjelent: Tolnai Világlapja (Budapest), 1(1901. szeptember 28.)1:16.
ZS
KOSZTOLÁNYI Dezső (1885-1936)
Ó, BÚROK, HA ÉN MOST CSAK HÚSZÉVES LENNÉK...
Ó, búrok, ha én most csak húszéves lennék,
közétek, de édes örömest elmennék,
csatáról csatára vinném zászlótokat,
pirosló véremmel védném Hazátokat!
1901
Kedves Látogató!
Tiszteljenek meg bizalmukkal és ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!
Az
Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!
Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!