Ungerska Sällskapet - Magyar Társaság, 1919-1936.

• E-mail

SZÖLLŐSI ANTAL

UNGERSKA SÄLLSKAPET

Magyar Társaság

Stockholm: 1919 vagy 1920 – 1936?

1919-ben vagy 1920-ban alapította Leffler Béla (1887-1936).

Kevés írott anyag maradt meg az egyesület tevékenységéről, ezért arról keveset tudunk. Lehetséges, hogy Svédország első magyar egyesülete volt.

1920. március 28-án rendezett egy jótékonysági estet ,,Budapest gyermekeinek"  javára. Az est fővédnöke II. Oscar (1829-1907) svéd király egyik fia Carl Bernadotte (1861-1951) Västergötland hercege, aki ekkor a Svéd Vöröskereszt elnöke volt. A fennmaradt programból megtudjuk, hogy a bevezető szavakat Gerda Marcus (?-1952) újságíró, a ,,Rädda Barnen"-s titkára mondta. A műsorban felléptek Carl Richter (1885-1940) operaénekes, Anders De Wahl (1869-1956) színész, Carl Nordberger (1885-1964) koncertmester, Greta Söderman  (1891-1969) a stockholmi opera népszerű énekesnője, Lisa Steier (1888-1928) első táncosnő, valamint Pauline Brunius (1881-1954) színésznő és Gösta Ekman (1890-1937) színész. Zongorán Märtha Ohlson (1876-1966) kísért, a svéd Kungliga Musikalista Akademien [Királyi Zeneakadémia] tagja. A műsort John Brunius (1884-1937) színész konferálta.

A programmal együtt kiadták svéd nyelven Vörösmarty Mihály: Szózatát.  Pár sorban ismertették a költőt és megemlítették annak első svéd fordítóját, a finn Herman Kellgrent (1822-1856), aki az eredeti magyarból 1845-ben ültette át svédre. A program ára 50 öre, a Szózat 25 örébe került, melyeket a stockholmi Elis Östberg nyomdája nyomtatott.

A Társaság 1922-ben ,,Ungersk Lyrik" címmel svédnyelvű magyar antológiát adott ki. A kötet anyagának gyűjtését és annak előszavát Leffler Béla írta. Abból megtudjuk, hogy Petőfi születésének 100. évfordulójára egy svéd kötet volt az első terv, de a svédek érdeklődése inkább igényelt egy átfogó magyar költészetet bemutató kötetet. A kötetben Csokonai Mihály, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János, Vajda János, Kiss József, Ady Endre és Gyóni Géza versei lettek bemutatva. Tizenkilencedik század magyar költészete címmel Leffler Béla ismertette a kötetben bemutatott szerzőket. A könyv végén néhány népdal is bemutatásra került.

A verses kötet fordítói: Sigrid Elmblad, Edvard Fredin, Gabriel Jönsson, A. H. A. Kellgren, Lotten von Kraemer, B[éla] L[effler], T. Lindh, V. E. Öman, K. F. Ridderström, J. L. Runeberg, Sven Scholander, Birger Schöldström, Karl Schöldström, Oscar Schöldström és Guido Valentin. A 159 oldalt kitevő kötetet Magyarországon, Gyomán, Kner Izidor nyomdájában nyomtatták, amelyből 100 számozott példány is készült.

Valószínűleg Leffler Béla halálával az Ungerska Sällskapet 1936-ban megszünt?!

Ez az oldal hiányos. Segítsen Ön is a kibővítésben! 

UNGERSK NATIONALSÅNG

(Szózat)

Mihály Vörösmarty

Ditt fosterland osvikeligt                                                                                                                 Hazádnak rendületlenűl

bliv trogen, o magyar,                                                                                                                      Légy híve, oh magyar;

det är ditt allt, det blir  grav,                                                                                                             Bölcsőd az s majd sírod is,

det och din vagga var!                                                                                                                      mely ápol s eltakar.

Förutom det ej äger du                                                                                                                    A nagy világon e kivűl

en plats i världen all,                                                                                                                        Nincsen számodra hely;

vad helst dig ödets hand beskär,                                                                                                  Áldjon vagy verjen sors keze:

här leva, dö du skall.                                                                                                                        Itt élned, halnod kell.

Det är ett land, där fädrens blod                                                                                                    Ez a föld, melyen annyiszor

i striden ofta flöt,                                                                                                                                Apáid vérefolyt;

vars helga namn uti sin famn                                                                                                         Ez, melyhez minden szent nevet

re’n seklers ära slöt.                                                                                                                         Egy ezred év csatolt.

Här stred en gång för fosterland                                                                                                    Itt küzdtenek honért a hős

Árpád med blodig barm,                                                                                                                 Árpádnak hadai;

här bröts en gång förtryckets band                                                                                                Itt törtek össze rabigát

av Hunyads starka arm.                                                                                                                  Hunyadnak karjai.

Här höjdes, Frihet, för en gång                                                                                                      Szabadság! itten hordozák

ditt blodiga banér,                                                                                                                             Véres zászlóidat,    

och våra bäste sjönko stolt                                                                                                             S elhulltanak legjobbjaink

för dig i döden ner.                                                                                                                            A hosszú harc alatt.

Fast skövlat grymyt, fast gisslat hårt                                                                                             És annyi balszerencs közt  

av ödets vreda hand,                                                                                                                        Oly sok viszály után,

än finnes, böjt, men brutet ej,                                                                                                        Megfogyva bár, de törve nem,

ett folk i detta land.                                                                                                                           Él nemzet e hazán.

Så kränkta ropa folk och land                                                                                                         S népek hazája, nagy világ!

I bitter harm och nöd:                                                                                                                       Hozzád bátran kiált:

»En tusenårig smärta ber                                                                                                               „Egy ezred évi szenvedés

om liv – liv eller död.«                                                                                                                      Kér éltet vagy halált!”

Så heligt blod ur djärva bröst                                                                                                         Az nem lehet, hogy anyi szív

förgäves ocke flöt.                                                                                                                            Hiába onta vért,

och grämelsen förgävesej                                                                                                             S keservben annyi hűkebel

så mången ande bröt.                                                                                                                    Szakadt meg a honért.

Ej sådant mod, ej sådan kraft,                                                                                                       Az nem lehet, hogy ész,erő,

ej sådan vilja kan                                                                                                                              És oly szent akarat

förgäves fängslad smälta bort                                                                                                       Hiába sorvadozzanak

i evigt träldomsbann.                                                                                                                        Egy átoksúly alatt.

Än komma skall, än kommer visst                                                                                                Még jőni kell, még jőni fog

en morgon klar och skön;                                                                                                               Egy jobb kor, mely után

därom millioner läppal be                                                                                                               Buzgó imádságban epedez

i helig, trånfull bön.                                                                                                                            Száz ezrek ajakán.

Om ej – då ädel, härlig, hög                                                                                                            Vagy jőni fogl, ha jőni kell,

en död oss förestår,                                                                                                                         A nagyszerűhalál,

och från sitt blodbesköljda land                                                                                                     Hol a temetkezés fölött

ett folk i graven går.                                                                                                                           Egy ország vérben áll.

Och runt kring folkets friska grav                                                                                                     A a sírt, hol nemzet sűlyed el,

i vördnad världen står;                                                                                                                       Népek veszik körűl,

men mänsklighetens öga skyms                                                                                                   S az ember millióinak

av smärtans tysta tår.                                                                                                                        Szemében gyászköny űl.

I kärlek till ditt land, magyar,                                                                                                            Légy híve rendületlenűl

var fast, evinnerlig.                                                                                                                            Hazádnak, oh magyar:

Det är ditt allt, och faller du                                                                                                              Ez éltetőd, s ha elbukál,

sin famn det öppnar dig.                                                                                                                  Hantjával ez takar.

Förutom det ej äger du                                                                                                                    A nagy világon e kivűl

en plats i världen all.                                                                                                                        Nincsen számodra hely;

Vad helst dig ödets hand beskär.                                                                                                  Áldjon vagy verjen sors keze:

Här leva, dö du skall.                                                                                                                        Itt élned, halnod kell.

1845                                                                                                                                                   1836

A. H. A. Kellgren fordítása

KELLGREN, Abraham Herman August

(Kuopio, 1822. január 21. – Helsinki, 1856. szeptember 25.): finn nyelvész, orientalista,  egyetemi tanár.

1845-46-ban a Finn Irodalmi Társaság titkára. 1849-ben Helsinki Egyemen keleti nyelvek professzora.

Az oldal folyamatos feltöltés, szerkesztés alatt áll ...szíves türelmét, megértését kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

Thanks for visit!