Jövevény voltam

• E-mail

Tubán József

“JÖVEVÉNY VOLTAM...”

Közhelynek számít, hogy ma már nincsenek távolságok. Egész Európát be lehet utazni jó minőségű autópályákon. Szabadon el lehet jutni bárhova. Nincsen távolság a svédországi Nässjö és a magyarországi Tárnokréti között sem. Főleg akkor, ha az embert nem csupán a gépkocsi viszi, de a szíve is húzza haza a szülõfaluba. Mint például a 45 éve Svédországban élő Németh Sándort is.

- Mikor hagyta el Magyarországot?

- 1956. november 10-én indultunk el Tárnokrétiből. Négyen voltunk, de mire az osztrák határhoz értünk, már sokkal többen lettünk. Itt is, ott is csatlakoztak hozzánk még menekülők. Később megtudtam, hogy Erzsébet nővérem egy héttel később szintén átszökött. Mikor elhelyeztek bennünket a menekülttáborban, még munkát is találtam, Kismartonban. Azután híre jött annak, hogy Svédországban lehetőségük van a magyaroknak a letelepedésre. Boczor Miklós lelkészjelölt is ajánlotta többünknek, hogy menjünk oda, mert ez végül is egy evangélikus ország. Kétnapi buszozás után, december 5-én érkeztünk Svédországba.

- 1956 előtt is éltek már Svédországban magyarok?

- Nem sokan, de éltek. Itt voltak például azok a magyarországi zsidók, akiket sikerült kimenekíteni a nyilasok kezéből. Aztán borsodi és hevesi családok, akik a háború után még szabályos munkavállalási engedéllyel szerződtek ide dolgozni, de a közben lezajlott hazai változások miatt már nem tértek haza. Ösztöndíjasként kint maradt lelkészek is éltek Svédországban: Pósfay György és Vajta Vilmos.

- Hogyan fogadták a magyar menekülteket?

- Sokat segítettek. Nekem például már az ötvenes évek végén sikerült állandó munkát találnom egy házgyárban, ahol egészen 1985-ig dolgoztam, amikor is a gyár csődbe jutott. Ezt követően egy elektromos berendezéseket gyártó vállalatnál helyezkedtem el.

- Hol talált otthont magának?

- Nässjö Svédország déli részén található, nem messze Jönköping városától. Kisváros, kb. negyvenezer lakosa van, de szétszórva egy nagyjából harminc kilométeres körzetben. Svédországban ez a településszerkezet általános.

- Most mivel foglalkozik?

- Kilenc éve munkanélküli vagyok. Az első években alkalmi munkákat kerestem, hogy továbbra is jogosult legyek a munkanélküli járandóságra. 1997 óta aztán erre sincs szükség, mert egy rendelet hatvan év felett automatikusan biztosítja a munkanélkülieknek a járandóságot. A nyugdíjkorhatár különben 65 év, amit én jövő februárban fogok betölteni.

- Nehéz volt a beilleszkedés?

- A svédek teljesen más emberek, mint mi vagyunk. Higgadtabbak, nyugodtabbak, mint a magyarok. Alighanem műveltebbek is nálunk. Mivel már igen hosszú ideje jólétben élnek, megnövekedtek az igényeik is. Például nagyon szeretik maguk körül a rendet és a tisztaságot. Még a szomszédok is figyelmeztetik az embert, sőt a hatóságnál is bejelentik, ha valakinek az udvara elhanyagoltnak látszik. A svéd társadalom különben is nagyon szervezett. Aki dolgozik, annak majdhogynem kötelező belépni például a szakszervezetbe, máskülönben nem boldogul.

- Mint említette, Svédország evangélikus ország. Van-e szerepe az egyháznak az ottani magyarság összetartásában?

- Már 1957-től működik a svédországi magyar evangélikus gyülekezet. Első lelkészünk Glatz József volt, aki ma Németországban él. Nehéz volt a szolgálata, hiszen a menekültekből összeálló kis gyülekezet igen szegény volt. Vonattal járta az országot, és tartotta a kapcsolatot a magyarokkal. Nemcsak az evangélikusokkal, hanem a reformátusokkal és a katolikusokkal is. Utóda Koltai Rezső lett, ma pedig Molnár Veres Pál a gyülekezet lelkésze. Ő már késõbb került Svédországba Erdélyből, még a forradalom előtt.

- Hol van a gyülekezet központja?

- 1960-ban vásároltunk egy Tångagärde nevû tanyát. Nagyon szép helyen van, egy tó partján. Én is sokat dolgoztam a felújításán. Rendszeresen tartottunk itt egyházi programokat. Havonta voltak istentiszteletek. Aztán megrendeztük a felnőttek konferenciáját, illetve a magyar cserkésztáborokat. Ide még svéd gyerekek is jártak. Volt idő, amikor százan is részt vettek egy-egy ilyen táborban. A gyülekezetben rendszeresen kb. ötszázan tevékenykedtek. Egy időben nagy közösségi élet folyt Tångagärdeben.

- Mára ez megváltozott?

- A svéd állam a nyolcvanas években bevezetett egy új kisebbségtámogatási rendszert, amely az előzőnél sokkal kedvezőbb-nek bizonyult. Megnövekedtek a lehetőségek, ám sajnos a gyülekezeten belül is növekedtek a feszültségek. Tízegynéhány éve megjelent egy új magyar menekülthullám Erdélyből. Mára a gyülekezet vezetése is az ő kezükbe ment át. A feszültség oka az, hogy az “újak” a gyülekezeten belül is csak másodlagosnak tekintik az egyházi vonalat, és inkább nemzeti alapon akarnak tevékenykedni. Holott erre a stockholmi Magyar Házban működő egyesületek révén meglenne a lehetőségük, a gyülekezetnek pedig meg kellene őriznie az egyházi arculatát. Közben a tångagärdei házat is fel kellene újítani, de ilyen feltételek mellett ez nehéz lesz.

- Ha már a felújításnál tartunk: amikor hazajön Tárnokrétibe, akkor sem csak pihenéssel tölti a napjait...

- Munkanélküli vagyok, így könnyen utazom. Néhány éve elkezdtem felújítani édesanyám szülőházát. Mindent a saját kezemmel csinálok rajta. Most már megvannak az új ablakok és a tető, illetve az egyik szoba falán ott a tapéta. Nem tudom, mi lesz vele, kinek építem, de folyamatosan dolgozom rajta. Talán a családból valaki még fogja használni.

Forrás: bdeg.sopron.hu/bdeg/archiv/hharang/20018/cikk5.html

Tubán József, evangélikus lelkész Csornán.