3709844
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
447
5543
5990
3682593
59655
58759
3709844

Te IP-címed: 44.197.231.211
2024-04-23 06:26

Terézia braziliai császárné, 1822-1889

2012. január 08. vasárnap, 17:30

 

 

TERÉZIA BRAZÍLIAI CSÁSZÁRNÉ

1822—1889

 

 

A szerencsétlenség ritkán jár egyedül. Kénytelenek e mondás igazságát a leghatalmasabbak is elismerni. Az emberséges Dom Pedro brazíliai császár, a ma élő fejedelmek Nesztora, alig hogy elvesztette koronáját, alighogy elhagyta országát, még ideje sem volt kipihennie a lélekrázó események s a tengeri utazás fáradalmait: már is újabb nagy csapást kellett átszenvednie. Neje, Terézia Mária Krisztina császárné, ki negyvenhat év óta volt életének hü osztályosa, huzamos betegségében önfeláldozó ápolója, kevéssel azután, hogy kikötöttek a portugál parton, Portóban szívszélhűdésben váratlanul meghalt, dec. 28-ikán.

A megboldogult császárné 1822 március 14-én született s leánya volt I. Ferenc szicíliai királynak.

1843-ban, tehát huszonegy éves korában, a nálánál három évvel fiatalabb Dom Pedro császárral kelt egybe. A házasság «per procura» köttetett meg és donna Teresa csak néhány hónappal utóbb utazott el új hazájába. Donna Teresa, dacára annak, hogy császárné volt, nem tartozott az irigyelni való nők közé. Alighogy Braziliába érkezeit, sorra vette hazulról a megrendítő híreket; egy húga 18 éves korában, egy bátyja 27 éves korában, kevéssel egymásután haltak meg; néhány évvel utóbb megfosztották atyját a tróntól és egész családja, összes hozzátartozói száműzetésbe voltak kénytelenek menni. Azonban új otthonában is egyik csapás érte a másik után. Ereiben Bourbon-vér folyt s ezt sohasem bírta megtagadni. Ellentétben szelíd, megnyerő modorú férjével, kissé gőgös, büszke, ellenmondást nem tűrő természete sok ellenséget szerzett neki, s hogy a forradalmi mozgalom Braziliában diadalt tudott aratni, az nem csekély részben annak az ellenszenvnek tudandó be, mellyel majdnem az egész ország viseltetett a császárné iránt.

Nagy, szinte elviselhetetlen csapás érte a császárnét, mikor elsőszülött fia, Dom Pedro alcantarai berezeg, a brazíliai trón örököse, alig öt éves korában meghalt; de maradt még egy fia, ki az elhunytnál egy évvel fiatalabb volt s kire a császárné úgy vigyázott, mint szeme fényére. A herceg kissé gyenge testalkatású volt s egy ízben meghűlvén, mellbetegségbe esett, mely alig néhány hónap múlva kioltotta életét. Egyik leányát, Leopoldina hercegnőt, Ágost szász-kóburg-gótha kohári berezegnek, Koburg Fülöp herceg, Klotild főhercegasszony és Ferdinánd bolgár fejedelem fivérének nejét, 23 éves korában vesztette el. Csupán egy gyermeke élte őt túl: Izabella brazíliai trónörökösné, kit 1864-ben Lajos eui gróf vezetett oltárhoz.

Az elhunyt császárné férjhezmenetele után is több ízben fordult meg Európában ; egy ízben férjével Budapestet is meglátogatta. A császárné, ki akkoriban az „Angol királynő” szállóban lakott, élénken érdeklődött fővárosunk iránt, megtekintette összes kiválóbb közintézeteinket és több ízben meleg hangon adott kifejezést Magyarország iránt való élénk rokonszenvének. Legutoljára tavaly járt Európában, midőn férjével, Dom Pedro császárral, hosszabb ideig kellett Olaszországban időznie. Dom Pedro hirtelen aggasztóan megbetegedett ép Donna Teresa ekkor a hű, odaadó hitves kötelességét példaszerű kötelességérzettel teljesítette ; folytonosan a halállal küzdkődő férjének oldalán ült; heteken át virrasztott, maga nyújtotta neki az orvosságokat, maga ügyelt az ételre, melyet neki adtak és oly fáradhatatlanul és lankadatlanul ápolta őt, hogy mire Dom Pedro felépült, akkorra a sok virrasztás és aggodalom Donna Teresát betegágyra vetette, melyből csak néhány hét múlva épült föl.

A legutóbbi hetek forradalmi eseményeinek idejében az elhunyt császárné feladata magaslatán állott.

Az első vészes hír hallatára ő volt az, a ki férjét vigasztalta és erőt öntött beléje. Mikor a rio de janeirói császári palotában fogva tartották őket s huszonnégy órán át egy falat kenyeret se hoztak nekik éhségük csillapítására, Donna Teresa büszkén azt mondta: «Inkább meghalok, semmint ezeknek a lázadóknak köszönjem éhségem csillapítását!" A brazíliai császárné váratlan halála bizonyára a tengeren túl, egykori alattvalói közt is élénk részvétet fog kelteni.

 

MEGJELENT: Vasárnapi Újság (Budapest), 37(1890. január 5.)1 – p. 10-11.

  

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.