Mózsi Ferenc (1947-2007)

• E-mail

2012. január 13. péntek, 01:06

Írta: Szöllősi Antal

 

 

Ősszeállította: SZÖLLŐSI  Antal

 

 

 

 

 

 

1970-ben hagyta el Magyarországot. Néhány évig Belgiumban élt, a Löveni Katolikus Egyetemen irodalmi tanulmányokat folytatott. 1974-ben, huszonhét évesen az Amerikai Egyesült Államokba költözött, 1978 óta Chicagóban élt, másfél évvel halála előtt települt vissza Magyarországra.

1980–1994-ig a chicagói Szivárvány kiadója és szerkesztője, valamint a Szivárvány könyvek sorozatának kiadója.

A Szivárvány könyvek sorozata elsősorban Magyarországon, valamint az elszakított területeken a kommunista hatalom idején tiltott irodalomnak számító könyvek kiadását és terjesztését jelentette.

1984-ben Marrakesben (Marokkó) a Költők Világkongresszusán tiszteletbeli doktori címet kapott.

 

 

 

 

 

 

Mózsi Ferenc 65 éves lenne

 

Napokban újból volt egy kis időm rendezni az Archívumban az összegyűjtött anyagokat. Így került kezembe újból több vaskos boríték, amelyet még 1972-73-ban küldött Mózsi Feri barátom Belgiumból. Körülbelül száz verse és több tanulmánya található az Északi Magyar Archívumban. Nem tudom Ferinek megjelentek-e ezek a versei kötetben, mert nem találom az itt lévő könyveiben.

Segítségemmel többször járt Stockholmban, a Stockholmi Magyar Katolikus Kör meghívására. A brommai Magyar Házban (Stockholm) mindig telt ház volt irodalmi estjein. Verses kötetet még otthon is nehéz eladni, nemhogy az emigrációban. Első stockholmi látogatása alkalmából, első kötetéből (A képzelet kertjeiben. Los Angeles: 1974.) mintegy hatvan darabot adtunk el. Amióta (1970) Stockholmban élek és aktivan részt vettem (2001)  az itteni magyarság egyesületi életében, ennyi könyvet Stockholmban még nem adtunk el. [Tollas Tibor egyik stockholmi látogatása alkalmából Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport (München: 1975.) című könyvéből is csak negyven darabot tudtam eladni.] Ismereteim szerint a mai napig is Feri tartja a stockholmi magyar könyv eladási csúcsot.    

Egyik hozzám írt leveléből:

 

„Kedves Tóni!

Leveledet köszönettel megkaptam, igyekszem rögtön válaszolni. (...) 1960-óta eszperantista vagyok és itt is ezen a téren próbálok mozgolódni, elsősorban irodalmi vonatkozásban.

Most megint küldök egy szemétkossárra való irományt, ha van időd azért fusd át őket, már régóta hordoztam magamban vers-gondolat-gyermekeim, de csak a munkaközi feszültség dopta papírra őket. (...) Nem akarok laposrétest nyújtani a levelemből, ezért most záródok, már előre látom, hogy rossz előérzettel fogod kinyítni a vastag borítékot: vajon ez a manus már megint mit hordott itt össze ennyi oldalon keresztül.

A BUJDOSÓK olvasóit, valamint munkatársait melegen üdvözlöm, Téged pedig forró baráti szeretettel

Feri

Leuven [Belgium], 1973. okt. 15.”

 

Újból átolvastam hozzám küldött verseit és abból közlök most kettőt.

 

Szöllősi Antal.  Stockholm, 2012. január 4.

 

 

 

 

Mózsi Ferenc

 

ó Uram

 

 arcomról már rég letörölted a mosolyt

s a tiszta kacajt is csak hírből ismerem

s ha hallom is nem szívből jön nekem

vállaimra terheket aggatok

kereszttel Kálváriákat faggatok

 

ó Uram

 

hallgasd meg hitvány könyörgésem

megértő szóra szomjuzom

add meg a mindennapi kenyér mellé

az örömöt is

legyen kivel megosztani létem

s a szeretet sugarában

én is fürdethessen lelkem

s azt ami másnak nem sikerült

a többiekért véghez vihessen

ne csak galád féregként éljek

érezzem értelmét küzdelmemnek

s tudjam hogy valamit végzek

 

mely Neked is kedves

 

Louvain, 1972. nov. 4.

 

 

 

felosztották a földgolyót

 

felosztották maguk között a földgolyót

a hamis irányt tévedett háborgó jót

ki keletről jön délre tart nyugatra vár

s nékem nem maradt egy talpalatnyi hely sem

hol bizonytalan lábam végre megvessem

 

nagy korban élünk mint szomszédaink mondják

naponta féljük létünk nézzük hogy hordják

akikkel eddig vészben együtt vacogtunk

többszörösen színtváltó álnok társaink

a világ ócska piacára vágyaink

 

olcsón vesztegették mindig az elveket

kinek nem kell a mókából az elmehet

s folytatja úgy mint mi sápadt hontalanok

akik az osztozkodásból kimaradtunk

mert bőrünkre alvadt bűztől fordult gyomrunk

 

azért mert hangunknak ereje kisebb volt

halottaink arcán a szégyen fikszebb folt

mint azokén kik nem esznek friss kenyeret

csak mindig tegnapi százszor megrágottat

a számtalanszor kiköpött megváltottat

 

apánk vetette magból sovány vigasz kelt

verejték sójából mardosó sóhaj lett

mit mázsás batyuként cipelünk magunkkal

fáj az otthon maradt fényképnyi élő gond

az ami másnak semmit nekünk mindent mond

 

már nem védi senki sem igaz érdekünk

reszkető kezekkel fogják a méregünk

biztosnak látszó nesze semmit fogd meg jól

néha eltévedt eszme röppen leköpik

leverik mely közéjük téve betörik

 

nemhogy hírül adná a bekötött szemek

fülére semmit halló mély árkok egek

langyos sarat szorongató lakóinak

hogy vakon becsaptak az árú vizezett

a mérleg nyelve még csak nem is billegett

 

idegenben csókolunk vasfeszületet

valahol keresünk újabb becsületet

nem kapunk hitelelőleget jövőnkre

mikor fiaink számadón kérni fogják

édesapám hol szabad a hazám mond hát

 

akkor megkövülten szemlesütve állunk

csak feldarabolt vérző földgömböt látunk

szélességi és hosszúsági fokokkal

agy egyenlítővel vak rák térítővel

gyönyör hullámot jéggyászba terítővel

 

elhaló hangon kisfiamnak felelem

ez a mi országunk ahol a tenyerem

valaha ez volt a legszilajabb szabad

de vakságban éltünk mint a hitehagyott

most hideg van szívedben minden befagyott

 

Louvain, 1973. április 19.

 

 

 

 

 

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat

az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se