Cserháti Ferenc a magyarok vándor püspöke

• E-mail

Saáry Éva  

CSERHÁTI FERENC A MAGYAROK VÁNDOR PÜSPÖKE 

Elmer István beszélgetése

Szent István Társulat, Budapest, 2012.

     Májusi hazai tartózkodásom alkalmával, véletlenül (ha ugyan vannak véletlenek, s könyvekkel való találkozásaink is nem a sors rendelései!), a Ferenciek terén, a templom mellett lévő kis butikban rábukkantam Cserháti Ferencnek, a nyugati magyarok püspökének, a Szent István Társulat “Pásztorok” sorozatában napvilágot látott önéletrajzi kötetére, melyet rögtön megvásároltam, s “azon melegében” olvasni kezdtem. Budapesti napjaim “lyukas óráit” ez töltötte ki.

     Bevallom, eleinte kicsit féltem tőle, hogy hátha papos, kenetteljes prédikáció lesz, de igen kellemes meglepetés ért. Hamar rádöbbentem, hogy érdekes, fordulatos, őszinte és derűs írásmű, melyet számomra érthetetlenül neveznek Elmer István által készített “beszélgetésnek”. Formája alapján, úgy tűnik, mintha teljes egészében a főpap vetette volna papírra.

     Egy idő óta (és a Münchenben megjelenő, Életünk nevű katolikus folyóirat kapcsán, melynek munkatársa vagyok) váltottam ugyan már néhány rövid levelet Cserhátival, de csak most sikerült megismernem valójában az Embert, ezt a modern, dinamikus egyéniséget, aki Tóth Tihamér útmutatása alapján, egyik kezében a Bibliát, másikban az újságot tartja. Nem merül el teljesen a vallásos áhítatban, hanem számot vet a külvilág szellemi, fizikai és politikai fordulataival, eseményeivel.

     Eddigi élete folyamán Magyarországon keveset tartózkodott. A Szatmár megyei Túrterebes községben született 1947-ben, egy sváb ősöktől származó, elmagyarosodott, többgyermekes családban. A kisebbségi lét minden problémáját és nehézségét megtapasztalva, iskoláit román uralom alatt  Szatmáron, Máramarosszigeten, Gyulafehérváron végezte.

     A papi hivatás már fiatalon vonzotta, és sokáig élt a legendás hitvalló, Márton Áron püspök környezetében, akit példaképének tekintett.

     1971-ben szentelték fel, s káplánként a Nagykároly közeli Kaplonyba, majd Máramarosszigetre került. 1979-ben azonban arra az elhatározásra jutott, hogy tanulmányait nyugati egyetemeken szeretné folytatni. Frankfurtba, majd Innsbruckba ment. Letelepedését német származása megkönnyítette.

     1982-es doktorátusa után, a müncheni Szent Margit templom plébánosa lett, s egyszerre belecsöppenve a Magyar Katolikus Misszió munkájába, elkezdett az emigráns, a szétszórt magyarság gondjaival foglalkozni.

     Az út tehát, melyet be kellett járnia, az égiek által kijelölt, gondviselésszerü volt. Érthetö, hogy dr.Irányi László piarista atya és Miklósházy Attila SJ után, rábízták a nyugati magyar hívek lelki gondozását. XVI. Benedek pápa kinevezte esztergom-budapesti segédpüspöknek, majd 2007-ben Erdő Péter bíboros püspökké szentelte az esztergomi bazilikában.

     Azóta nemcsak a németországi ügyekkel foglalkozik, hanem II. János Pál pápa nyomdokait követve, fáradhatatlanul járja a kontinenseket, felkeresve a legtávolabbi közösségeket is (Ausztrália, Kanada stb.).

     Aránylag fiatal ember.  Tele van hittel, energiával. Hirdeti a katolikus vallás igazát, erősíti a lelkeket, de a világ dolgaiban is állást foglal. Járatos a kultúra berkeiben. Érdekli az irodalom, művészet…

     Úgy tudom, felettesei akaratából most Magyarországra fog költözni, ezentúl ott tartózkodik, és onnan fogja irányítani a jövőben a nyugati magyar katolikusok ügyét.

     Ehhez kívánunk neki jó egészséget, sok hitet és energiát!

2012

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva örökösei (Luganó, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.