3309144
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
379
771
3388
3300863
17415
28989
3309144
Te IP-címed: 44.200.101.84
2023-09-21 13:18

Olasz-magyar lexikon

2012. november 04. vasárnap, 22:23
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

 

 

OLASZ–MAGYAR LEXIKON

 

Kivándorlás, emigráció, kapcsolatok, olaszországi magyarok

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

 

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

A

ABAFI Lajos : Aigner
(Nagyjécsa, 1840. február 11. – Budapest, 1909. június 19.): irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész, a magyarországi szabadkőművesség történetírója.
Műve: Az olaszországi magyar légió történetéhez. = Hazánk, 10-11. kötetében [Budapest]: [1888-1889] – [114 p.]

 
ADRIÁNYI Gábor
(Nagykanizsa, 1935. március 31. – ): katolikus egyháztörténész.
Az esztergomi ferences gimnáziumban kezdte meg középiskolai tanulmányait, Budapesten kitüntetéssel érettségizett. A Központi Szemináriumban meg kellett szakítania papi képzését, mert megtagadta a részvételt a békepapi mozgalomban. 1960-ban Zadravecz István püspök titokban szentelte pappá hivatalos egyházmegyei felhatalmazás híján a Szent Római Egyház titulusára. Lelkipásztori feladatait rejtve végezte, állandó hatósági megfigyelés alatt állt. 1961-ben a letartóztatás veszélye elől sikerült Németországon keresztül Rómába jutnia, ahol a Pápai Magyar Intézet növendéke lett, és a Szent Tamás Egyetemen teológiai doktorátust szerzett.
Egyetemi tanári pályafutása 1971-ben a Bonni Egyetem Teológiai Karán vette kezdetét. Magyarországon kezdetben csak könyvein keresztül, majd a rendszerváltozást követően személyesen is komoly hatást gyakorolhatott a teológia és az egyháztörténet művelésére. Címzetes kanonok, a francia Palmes Academique rend lovagja, a varsói Kardynal Wyszynski Egyetem tiszteletbeli doktora, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének külső tagja, kitüntették Fraknói Vilmos-díjjal és a Szabadság hőse emlékéremmel.
Irodalom: ÚjMIL 2000:15
 
ANGIÓ-AUTH János
A Magyarországi Olasz Szövetség lapjának, a Gazzetta Italiana-nak (Budapest: 1992) felelős szerkesztője.
 
altorjai báró APOR GÁBOR
(Sepsikőröspatak, Háromszék vm., 1889. november 7. – Róma, 1969. február 12.): diplomata.
A kalksburgi és a kalocsai jezsuita gimnázium után 1908-tól 1913-ig a bécsi konzuli akadémia hallgatója, az I. világháborúban tűzérfőhadnagy. 1918-ban a berlini osztrák-magyar követségen attasé. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején internálták, majd háromszéki birtokán gazdálkodott. Innen hívták külügyi szolgálatra: 1921-től Varsóban követségi titkár, majd tanácsos, 1925-től Párizsban tanácsos, 1927-től Budapesten a Külügyminisztérium politikai osztályának vezeztője, 1934-ben követ Bécsben, hazatérte után 1935-től a külügyminisztérium állandó helyettese, 1939-től követ Vatikánban. 1944. március 19-től, a német megszállás után állásáról lemondott, nyugalomba vonult. A Szuverén Máltai Lovagrend tagja, 1952-1958 között a rend nagykancellárja; tisztségéről egészségi állapota miatt lemondott. 1964-1969 között a rend római követe volt. A Szent István Alapítvány alapító tagja és a Külföldi Magyar Actio Catholica elnöke volt.
 
 
B
BAHNERT József
(Nápoly, 1860. december 29. – Budapest, 1937. május 5.): zeneszerző, zongoraművész, főiskolai tanár.
 
BALBI Jeromos; Balbus, eredetileg Accelli
(Velence, 1465? – Velence, 1535?): humanista tudós, költő, diplomata.
1493-94 telét ifj. Vitéz János vendégeként Magyarországon töltötte. 1501 után Magyarországra költözött, 1513-tól váci prépost, 1514-től egri őrkanonok, 1515-től pozsonyi prépost. II. Lajos nevelője, királyi titkár, fontos diplomáciai küldetéseket teljesített.
Irodalom: MÉL ; ÚjMIL 2000.
 
BALDÁCSI Antal, báró
(Novaj, 1803. május 25. – Pest, 1878. augusztus 7.): nagybirtokos, politikus, a szabadságharc alatt ezredes.
Olasz katonacsalád elmagyarosodott sarja.
Irodalom: Patay Pál: Baldácsy Antal báró élete (Budapest: 1926.) ; Vasárnapi Újság 25(1878 augusztus 18.)33:519-520.  Báró Baldácsy Antal (1803-1878) ; MÉL 1981:89.

BALTÁSSI András
A Milánói Magyar Egyesület (192? - ?) egyik vezetője volt.

BANFI Giuseppe
magyar származású milánói tanár és szótáríró, ki 1852. a milánói nyelvjárás szótárát írta meg. Művének címe: Vocabolario Milanese-Italiano Milano, 1852.
Irodalom: Révai 2:544
 
BANGHA Béla József Nepomuki János
(Nyitra, 1880. november 16. – Budapest, 1940. április 30.): jezsuita szerzetes, hithirdető, teológus, szerkesztő, író, Magyarország „sajtóapostola”.
A kalocsai jezsuita gimnázium hetedikes növendékeként 1895. augusztus 15-én belépett a jezsuita rendbe. Nagyszombati, pozsonyi és innsbrucki tanulmányok után 1909. október 26-án pappá szentelték. A rendben szokásos 3. próbaévet 1913 őszén Angliában, Canterburyben kezdte meg. Az I. világháború kitörésekor az USA követségének segítségével tért haza.
1923 június 13-án a rendi generális egy nemzetközi titkárság megszervezésére Rómába rendelte, ahol megalapította a magyar kolóniát, és aCollegium Germanium-Hungaricum kápolnájában megszervezte a magyar miséket. Egy latin nyelvű folyóirattal az egész világ Mária kongregációit irányította. Mint hithirdető bejárta Olaszországot, Németországot és a Balkánt. Nemzetközi kongresszusokat szervezett és irányított. 1925-ben hazatért.
1933-ban Nyisztor Zoltánnal missziós körútra indult az Argentínában, Uruguayban és Brazíliában élő magyarok közé, de útját betegsége miatt félbe kellett szakítania.
Több mint 80 könyv szerzője vagy társszerzője.
 
BARIUS, Nicolaus; Bánfalvi Miklós
(? – 1459. február 10.):
Bécsben, majd 1448-tól Padovában tanult, ahol 1450 október 19-én kánonjogi doktorátust szerzett. 1454-ben a frankfurti birodalmi gyűlésen beszédet mondott.
Irodalom: ÚjMIL 2000:154.
 
BARKÓCZY Ferenc, szalai gróf
(Csicsva, 1710. október 15. – Pozsony, 1765. június 18.): esztergomi érsek, Magyarország hercegprímása, helytartósági tanácsos és a Szent István rend nagykeresztes vitéze.
1729-1733 között a római Collegium Germanico-Hungaricum növendéke, 1733. október 15-én teológiai doktor.
Irodalom: ÚjMIL 2000:154.
Interneten:  Magyar   English   Italiano   Deutsch
 
BARSI József; családi nevén Neumann
(Jánosgyarmat, Bars vm., 1810. február 23. – Budapest, 1893. március 18.): magyar publicista, statisztikai és filozófiai író, a MTA levelező tagja (1870).
1837-ben mint a 33. gyalogezred káplánja működött Milánóban.
Irodalom: ÚjMIL 2000:159.
Interneten:  Magyar
 
Somlyói BÁTHORY András, [IV. András]
(Szilágysomlyó, 1563. – Csíkszentdomokos, 1599. október 31.): magyar bíboros, hét hónapig Erdély fejedelme. Báthory András szatmári kapitány és Maylád Margit fia. Báthory István lengyel király unokaöccse, Báthory Boldizsár öccse, Zsigmond fejedelem unokatestvére.
Nagybátyja, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király krakkói udvarában nevelkedett.
1583-ban Rómában a pápánál lett követ, majd 1586-ban ismét Rómában járt. 1599 március 29-től október 31-ig erdélyi fejedelem volt. Menekülés közben Csíkszentdomokos határában kegyetlen módon meggyilkolták (baltával agyonverték).
Irodalom: ÚjMIL 2000:172
Interneten:  Magyar   Polski   Română   English   Deutsch   Français
 
BÁTORKESZI István
(Bátorkeszi, 1640 körül – Nápoly, 1675. v. 1676.): református prédikátor, költő.
1674-ben a pozsonyi vésztörvényszék gályarabságra ítélte és negyedmagával Nápolyba vitték.
Irodalom:  ÚjMIL 2000:175
 
BATTHYÁNY Ignác, németújvári gróf
(Németújvár, 1741. június 30. – Kolozsvár, 1798. november 17.): erdélyi püspök.
Grácban, majd a római Collegio San Apollinare-ban végezte felsőbb tanulmányait, ahol könyvtárosként is dolgozott. Rómában felhasználta az alkalmat, hogy a vatikáni levéltár és könyvtár gazdag anyagát magyar szempontból áttanulmányozza.
Batthyány Ignác a római Collegium Germanico-Hungaricum tagjaként kezdett könyveket gyűjteni. 5000 kötettel tért haza, többek közt ősnyomtatványokkal és 12-15 századból való kéziratokkal.
Irodalom: ÚjMIL 2000:179
Interneten:  Magyar   Deutsch   Français   Polski
 
BATTHYÁNY Orbán; Battyáni
(? – Gyulafehérvár, 1547.): versszerző, Izabella királyné tanácsosa.
Padovában és Bolognában tanult.
Irodalom: ÚjMIL 2000:179
Interneten:  Magyar

BATTHYÁNY-STRATTMAN Ödön, herceg
(Milánó, 1827. november 21. – Körmend, 1914. október 29.): vitorlázó, császári és királyi kamarás, a fõrendi ház örökös tagja.

BÉKÉS Gellért József ; Bruzer József
(Budapest, 1915. január 3. – Sankt Lambrecht [Ausztria], 1999. július 29.): bencés szerzetes, hittudós, Széchenyi-díjas teológus, költő, szerkesztő, egyetemi tanár, a Pannonhalmi Területi Apátság általános helynöke.

BETHLEN Gábor, gróf, bethleni
(Nagyszeben, 1836. június 16. – Keresd, 1897. június 25.): politikus.
1859-ben Genfbe utazott s részt vett a Kossuth irányította emigrációs mozgalmakban. 1862-től Garibaldi oldalán harcolt Olaszországban. 1863-ban hazatért.
Irodalom: MÉL 1981.
 
BETHLEN Gergely, gróf, bethleni
(Marosvásárhely, 1810. – Kolozsvár, 1867. december 23.): kancelláriai tisztviselő, honvédezredes.
A szabadságharc bukása után Törökországba, 1859-ben Itáliába menekült és Garibaldival együtt harcolt. 1865-ben az olasz hadsereg tábornokaként nyugdíjba ment. 1867-ben amnesztiát kapott és hazatért.
Irodalom: MÉL 1981.

BÍRÓ Samu
(1868-?): szerkesztő.
Az Olasz Hadifoglyok Hozzátartozói Szövetségének hivatalos lapjának, Az Olasz Hadifoglyok-nak (1919) a szerkesztője volt.
 
BODONI Miklós ; családi nevén Staibl
(Marosvásárhely, 1905. május 11. – Riva [Olaszország], 1931. június 3.): költő.
Interneten:  Magyar

BOGLÁRI Zoltán, dr.
római katolikus lelkész
1956-ban Pisa-ban létesített magyar menekülttábor lakói számára készített lap, Calambrone kiadója és szerkesztője volt.
A menekülttábor megszűnésekor a híradó is megszünt.
 
BOSKOVITS Miklós
(Budapest, 1935. július 26. – Firenze [Olaszország], 2011. december 19.): magyar művészettörténész, egyetemi tanár, a MTA külső tagja (1998).
Interneten:  Magyar   Italiano   Français
 
BRELICH Angelo ; Angelo Brelich
(Budapest, 1913 június 20. – Róma, 1977. október 1.): világhírű magyar származású olaszvallástörténész, ókortörténész, egyetemi tanár, a római vallás egyik legnagyobb XX. századi kutatója, Mario Brelich öccse.
Olasz édesapa és magyar édesanya gyermekeként született. Budapesten és Pécsett tanult, 1936-ban szüleivel Olaszországba költözött.
Interneten:  Magyar   Italiano   Français

 

C

CALABRO Paul
(Avola, 1895. július 14. – Avola, 1986. február 6.) olasz irodalomtörténész, nyelvész, a perugiai egyetem tanára. A budapesti Olasz Kultúrintézet főigazgatója, az Eötvös-kollégium tanára. Az olasz-magyar művelődési kapcsolatok fáradhatatlan szereplője volt.
 
CALDERONI István
(Rovereto [Olaszország], 1795. – Budapest, 1881. május 29.): fotócikk-kereskedő, optikus.
 
CICCIOLINA : született Staller Ilona Anna ; olaszul: Elena Anna Staller
(Budapest, 1951. november 26. – ) magyar születésű fotómodell, majd Olaszországban (La) Cicciolina vagy Elena Mercuri néven énekesnő, színésznő és pornószínésznő. Politikai aktivista, az olasz belpolitikai élet résztvevője, 1987–1992 között (ismét polgári neve alatt) az Olasz Köztársaság parlamenti képviselője, zenei műsorok közreműködője, televíziós személyiség, környezet- és állatvédő aktivista. A kemény pornófilmes szereplést képviselői hivatali ideje alatt is folytatta. Számos, közbotrányt okozó megnyilatkozásáról is ismert. A magyar bulvársajtóban gyakran használt beceneve Husika, a maga választotta Cicciolina művésznév megfelelője
 
 
CS
CSÁKI Richard
(Nagyszeben, Szeben vm., 1886. április 4. – Perugia [Olaszország], 1943 december 31.): irodalomtörténész.
 
CSÖBRÖS István
(Kovács, 1795. január 24. – Kovács, 1835. március 3.): népköltő.
1814-ben besorozták katonának, Dalmáciában, majd Észak-Itáliában szolgált. 1822-25-ben Ferrariban versbe szedte élményeit, érzéseit. 1825-ben hazatért szülőfalujába. Verses füzetét 1974-ben találták meg.
Irodalom: ÚjMIL 2000:418
 
 
D
DARBAY György : Birckersdorfi Scheider
(Alsó-Ausztria, 1827. március 17. – Budapest, 1909. május 16.): császári dzsidás hadnagy, 1848-49-es honvéd főhadnagy, az itáliai magyar légió egyik megszervezője, alezredese; olasz szabadsághős „Capua hőse”; a poroszországi magyar légió (Klapka-légió) ezredese. 1866-ban visszatért Magyarországra.
Irodalom: D. Gy. (Vasárnapi Újság, 1909. 22. sz.) ; Révai 5:304.

DENGL Miklós OFM
A Magyar Harangok olaszországi hontalan magyarok lapjának, 1946-1949 között egyik szerkesztője.

DÉRI Miksa ; született Deutsch
(Bács, 1854 október 24. – Merano [Olaszország], 1938 március 3.): mérnök, feltaláló, erőmű építő.

DÖMÖTÖR Lajos Ede
Genovában, 1946-1948?-ban, majd 1951-1952?-ben kiadott Szent István Népe című lap kiadója, szerkesztője volt.
 
DUNYOV István
(Vinga, 1816. július 28. – Pistoia [Olaszország], 1889. augusztus 29.): honvéd alezredes és olasz ezredes.
Római katolikus bánáti bolgár családban született. 1843-ban ügyvédi diplomát szerzett Pesten. 1848-ban önkéntes nemzetőr, ideiglenes hadügyész Gál László aradi nemzetőrparancsnok oldalán. 1852-ben az osztrák hadbíróság halálra ítélte, majd ezt tízévi várfogságra változtatta. 1859-ben amnesztiával szabadult a josefstadi börtönből, majd hamarosan Bukaresten keresztül Itáliába ment. 1860-ban Garibaldi szabadságharcosai közé állt és részt vett Dél-Itália felszabadításáért folytatott harcokban.
Rövid idő alatt a magyar garibaldisták egyik legkiemelkedőbb képviselőjévé vált, Garibaldi a Bixio-hadosztály egyik ezredének parancsnokává nevezte ki. Az 1860. október 1-én vívott vultarnói csatában a nápolyi hadsereg főcsapása az ő egysége ellen irányult és a kialakult véres harcban ő is súlyosan megsebesült. Életét csak egyik lábának amputálásával lehetett megmenteni. Dunyov István hősiességét később Garibaldi azzal ismerte el, hogy ezredessé léptette elő és volt ezredét róla nevezte el.
Olasz állami nyugdíjasként Astiban, majd haláláig Pistoiaban élt. A kiegyezés után szülőhelyén országgyűlési képviselőnek jelölték, de ő ezt nem fogadta el. Jó barátságban volt Kossuth Lajossal, akit gyakran felkeresett Torinóban. Harctéri érdemeiért több magas állami kitüntetést kapott, többek között a Savoyai Katonai Érdemrendet és a szent Móric és Lázár Rend lovagkeresztjét.
1859-től számos cikket irt különböző, főképp nemzetgazdasági tárgyakról, magyar és olasz lapokba.
Interneten:  Magyar  Български  English   Esperanto  
 
 
E
ÉBERHARDT Károly
(Pápoc, 1825. január 27. – Gecse, 1906. december 6.): szabadságharcos százados, olasz királyi  tábornok
16 évesen az osztrák hadseregbe lépett. A szabadságharc alatt mint főhadnagy küzdött a honvédseregben. Világos után belépett a török hadseregbe, s harcolt a krími hadjáratban. 1859-ben olasz szolgálatba állt. Az olasz hadseregben elérte a tábornoki rangot. Nyugdíjba vonulása után visszatért Magyarországra.
 
ECSŐDI János
(Tenke, Bihar vm., 1911. október 25. – ?): újságíró, nyelvész.
Az 1940-es évek elején Olaszországba, majd 1947-ben Brazíliába költözött.
 
ELEKES Attila
(Budapest, 1927. február 27. – ?): költő, egyetemi lektor.
Az 56-os forradalom után Olaszországba menekült és Milánóban telepedett le. Egyetemi tanulmányokat folytatott, majd olajkereskedelmi ügynökként működött. 1987-től az Università Cattolica del Sacro Cuore lektora volt. Magyar nyelvet is tanított.
 
ERG Ágoston
(Szatmár, 1905. május 9. – Milánó, 1939.): magyar orvos, költő, író, kritikus, műfordító.
Irodalom: Nagy 2000:235.
Interneten:  Magyar   Esperanto   Erg Ágoston - EPA
 
 
F
FABRIS, Antonio
(1792–1865) olasz éremművész.
A velencei pénzverőben dolgozott. Vannak magyar vonatkozású művei is (Kazinczy Ferenc és Pyrker érsek érme).
 
FAILONI Szergiusz
(Verona [Olaszország], 1890. december 18. – Sopron, 1948. július ?): karmester.
 Tanulmányait Veronában és Milánóban végezte. Milánóban, majd többször a New York-i Metropolitan Opera House-ben, s végül 1928-ban a budapesti magyar királyi operához került karmesternek. Főleg Verdi- és Wagner-operákat dirigált, mindig emlékezetből, partitura nélkül.
Agyvérzésben halt meg és Budapesten temették el.
Irodalom: Új Hírek, (1948. július 26.) ; Magyar Nemzet, (1948. július 27.) ; Szabad Nép, (1948. július 27.) ; Révai ; Gulyás.
 
FÁJ Attila
(Budapest, 1922. március 30. – 2013.): olaszországi magyar irodalomtörténész, filozófus esztéta, a MTA külső tagja (1998).
 
FANTI, Gaetano
(Bologna, 1687. – Bécs, 1759. szeptember 27.) olasz freskófestő.
1715-ben Savoyai Jenő (1663-1736) herceg Bécsbe hívta, ahol segédkezett a bécsi Belveder, a salzburgi Mirabell-kastély, s bécsi Karlskirche, stb. ferkófestőinek.
Győr belvárosának főterén, a Széchenyi téren álló Loyolai Szent Ignác Bencés templom mennyezetfreskói festésénél 1744-ben Fanti is segédkezett.
 
FIORAVANTI, Ridolfo „Aristotele”
(Bologna, 1415 – Moszkva, 1485 körül) olasz mérnök, építész és éremművész.
Messze földön nagy hirt szerzett egyik mérnlki teljesítményével: 1455-ben az általa szerkesztett gépekkel 15 m-rel odébb tolta a bolognai S Maria del temppio hatalmas harangtornyát.
1467-ben félévig Magyarországon működött, Mátyás király rendelkezésérte hidat épített a Dunán. Később Nagy Iván cár Moszkvában templomokat építettet vele.
 
FLUMINIMAGGIORE
Olaszországi városka Szardínia sziget nyugati partján, Carbonia-Iglesias megyében. Lakosainak száma 3026 fő (2018).
Az I. világháború alatt hadifogolytáborában magyarok is voltak.
 
FOGOLYÁN András Vilmos : Phokolean Andreasz
(Sepsiszentgyörgy, Háromszék vm., 1916. december 6. – Velence [Olaszország], 1976. május 3.): szerzetes pap, kollégiumi igazgató.
1946-tól a Mechitarista Család olaszországi magyar lap szerkesztője.
 
FOGOLYÁN Miklós Lukács
(Budapest, 1927. október 12. – Crespano [Olaszország], 1999. április 7.): tanár, plébános.
1956-ban Velencében a magyar menekülttáborok lelki gondozója, a magyar cserkészek támogatója.
 
FORGÁCH Ferenc, ghymesi és gácsi gróf
(Buda, 1510 körül vagy 1530-1535 körül – Padova, 1577. január 19.): humanista történetíró.
1555-ben váradi püspök lett. 1571-ben, Báthory István fejedelemségre jutása után, erdélyi főkancellárius.
1575 tavaszán Páduába költözött.
Irodalom: Ványi 1993:285
 
FOSSANO
Olaszországi város a Piemont régióban, Cuneo megyében.
Lakosainak száma 24 372 fő (2018).
Az I. világháború alatt hadifogolytáborában magyarok is voltak.
 
FÖLDVÁRY Károly
(Gyergyószentmiklós, 1809. november 26. – Cegléd, 1883. december 14.) honvédezredes, az olaszországi magyar légió parancsnoka, Földváry Sándor honvédezredes ikertestvére.
1862-ben Olaszországba ment s átvette az ottani magyar légió parancsnokságát, amelynek élén 1866-ig megmaradt, amikor  a csapat feloszlott. Ez alkalommal nyerte el az olasz királyi Szt. Móric és Lázár rendet.
 
FÖLDVÁRY Sándor
(Gyergyószentmiklós, 1809. november 26. – Pest, 1868. július 29.) honvédezredes, Földváry Károly honvédezredes ikertestvére.
A szabadságharc után külföldre menekült. 1861-ben visszatérhetett, és Eger városa február 28-án díszpolgárrá avatta.
 
FRAKNÓI Vilmos, 1874-ig Frankl Vilmos
(Ürmény, Nyitra vármege, 1843. február 27. – Budapest, 1924. november 20.): történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia titkára.
1892-ben arbei címzetes püspök lett. Rómában a magyar történészek számára 1892-ben Magyar Történeti Intézetet, majd magyar művészházat alapított. A középkori, főleg a XV. és részben a XVII.  századi magyar történetnek számos, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, a tanulmányaiban sok külföldi, főleg olaszországi levéltári anyag felhasználásával.
 
FRANGEPÁN Ferenc
(Czetin, 1483? – Pozsony, 1583. január): író.
1510-1526 között Rámában tanult. 1514-ben belépett a ferences rendbe. 1526-ban János király szolgálatába állt, 1527-től kalocsai érsek. Diplomataként Lengyelországban, Bécsben, Itáliában, Spanyolországban, Franciaországban járt. 1539-től egri püspök.
Irodalom: ÚjMIL 2000:673.
 
FRIGYESI Gusztáv ; eredeti neve Suták
(1835 – Milano, 1877): magyar származású olasz alezredes.
1849 után besorozták az osztrák hadseregbe, és a Dom Miguel ezredben lett őrmester, ahonnan 1859-ben megszökött és csatlakozott az olasz egyesítésért küzdő szárd-piemonti haderőhöz. Clemente Corte expedíciójával érkezett 1860 nyarán Szicíliába, őrnagyként részt vett Milazzo bevételében és a volturnói csatában, így a hadjárat végén a savoyai lovagkereszttel tüntették ki. 1862-ben Aspromonténél őt is letartóztatták a királyi csapatok. 1863-ban titkos forradalmi küldetésben járt a Balkánon, de bukaresti tárgyalásai végül nem vezettek eredményre. 1866-ban a trentói garibaldista hadjáratban, a Monte Giove bevételénél és Condino felszabadításánál tanúsított bátorságáért a katonai vitézségi érmet, parancsnoki teljesítményéért pedig az alezredesi rangot nyerte el. 1867-ben a mentanai hadjáratban vitézkedett – ennek történetét később önálló kötetben meg is írta. Az 1870-es években azonban súlyosan megbetegedett, a milánói Dufour intézetben kezelték és itt is halt meg 1877-ben.
Irodalom: Révai 8:172-173
 
 
G
GÁBOR Pál
(Dunaföldvár, 1932. november 2. – Róma, 1987. október 21.): filmrendező, főiskolai tanár.
 
GAÁL Sándor
(Csíkszentgyörgy, 1817 szeptember 21. – Nuterina [Olaszország], 1871 június 17.): szabadságharcos honvéd tábornok.
Irodalom: MÉL 1981:557.

D. GALLÓ Géza
A Magyar Harangok olaszországi hontalan magyarok lapjának, 1946-1949 között egyik szerkesztője.
 
GOBBI Henrik ; Enrico Gobbi-Ruggieri, Gobby Henrik Alajos Béla
(Pest, Józsefváros, 1841. június 7. – Budapest, Lipótváros, 1920. március 20.): itáliai származású zongoraművész, zeneszerző; zenei író, a Zeneakadémia, majd a Fodor-féle zeneiskola tanára; Gobbi Alajos hegedűművész bátyja)
Gobbi Alajos (Luigi Gobbi-Ruggieri, 1811. április 21. - ?), mantovai származású hegedűművész és Rott Mária bécsi énekesnő gyermekeként született.
Irodalom: ZL 1965:57.
Interneten:  Magyar   English   Deutsch
 
GOBBI Alajos
(Pest, Terézváros, 1842. december 24. – Budapest, 1932. július 27.): kormányfőtanácsos, hegedűtanár, karmester, zeneiskolai igazgató, zenekari igazgató és zeneszerző; Gobbi Henrik zongoraművész testvéröccse, Gobbi Hilda színésznő nagyapja.
Gobbi Alajos (Luigi Gobbi-Ruggieri, szül. 1811. április 21. - ?), mantovai származású hegedűművész és Rott Mária bécsi énekesnő gyermekeként született.
Irodalom: ZL 1965:57.
Interneten:  Magyar   English

GULYÁS Béla
A Milánói Magyar Egyesület (192? - ?) egyik vezetője volt.

GULYÁS Pál
(Budapest, 1881. január 5. – Budapest, 1963. május 30.): irodalomtörténész, bibliográfus, könyvtáros, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Számos cikket írt német, francia és olasz folyóiratokba és szaklapokba.
 
 
GY
GYÖRGY mester ; György barát; Georgius de Hungaria ; Magyarországi György ;  Szászsebesi Névtelen.
(Romosz, Hunyad vm., 1422 körül – Róma, 1502. július 3.): domonkos rendi szerzetes
Erdélyi (szász?) családból származott, 1438 nyarán a (Szász)Sebes vidékét dúló törökök elfogták, Drinápolyban eladták rabszolgának. Húsz évi raboskodása alatt gazdáival bejárta Kisázsiát. Kiszabadulván Rómában telepedett le, belépett a rendbe, s megírta élményeit. Tardy Lajos szerint György barát az oszmán birodalom első magyar – s talán első európai – föltárója, Kisázsia föld- és néprajzának első magyar leírója.
Irodalom:Tardy Lajos: Rabok, követek, kalmárok az Oszmán Birodalomról (Budapest: 1977.) ; Magyar utazók lexikona,(1993:146.).
 
 
H
HAAN Antal
(Békéscsaba, 1827. január 5. – Capri, 1888. május 9.) festő.
Irodalom: MÉL 1981:652.
 
HALLGASS Jenő Zoltán
(Baja, 1912. március 31. – Róma, 1980. december 28.): éremművész, szobrász.
1938-43 között a firenzei Accademia delle Belle Artin szerzett diplomát; 1940-41-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, mesterei: Mátrai Lajos, Kisfaludi Strobl Zsigmond. 1946-65 között Argentínában, 1965-től Rómában élt és dolgozott. Műveiben a valóság ábrázolása összefonódik a szépségre, a humánumra való törekvéssel. Szobrászatát a klasszikus hagyományok tisztelete, reliefjeit változatos fény- és színhatás jellemezte. A 40-es évek végétől készített domborműveket, plasztikákat, kerámia- és zománccsempe-reliefeket, pályája végén pedig plaketteket, érmeket.
Köztéri művei Olaszországban, Argentínában láthatók.
 
HAAN Antal
(Békéscsaba, 1827. január 5. – Anacapri, Capri, Olaszország, 1888. május 9.) festőművész.
 
HARSÁNYI István (Móric)
(1630-?)
A gályarabságot szenvedett református lelkészek egyik legkiválóbbika. A nápolyi gályákról kiszabadulva, Zürichben másfél évet töltött, majd visszatért Magyarországra.
Irodalom: Révai 9:550
 
HELFY Ignác : HELFER
(Szamosújvár, 1830. március 15. – Budapest, 1897. október 11.): újságíró, író, országgyűlési képviselő.
Egyetemi tanulmányait a pesti, bécsi és paduai egyetemen végezte. 1848-1849-ben fiatalon Kossuth irodájában dolgozott. A világosi fegyverletétel után Erdélyben bujdosott. 1854-ben Olaszországba költözött. Milánóban nyomdát szerzett és lapjában, az Alleanzában (1859–1867) nyolc éven át nagy buzgósággal szolgálta a magyar, a velencei, római és lengyel emigráció érdekeit.
1867-ben nem tért haza, bár a kiegyezés után lapjának meg kellett szűnnie, hanem 1869 eleje óta új lapot adott ki: A magyar magyar-t, amelyből 1870 júliusáig 18 szám jelent meg. Ebben Rochefort híres Lanterne-jének alakjában és mintájára élesen megtámadta a kiegyezést, szerzőit és védőit. Ezalatt nyomdáját is eladta és Angliába utazott üzleti összeköttetések végett. Visszatérve, magától Kossuthtól tudta meg, hogy a szentlőrinci kerület őt választotta képviselőjének Kossuth Ferenc helyébe. 1870-ben hazatérve a 48-as, majd Függetlenségi Párt egyik vezetője, országgyűlési képviselője volt. Később elfogadta a kiegyezés által teremtett helyzetet és pártjának egyik megalkuvó politikusává vált. Sajtó alá rendezte Kossuth emigrációs iratait. Foglalkozott a magyar irodalom olasz nyelven való tolmácsolásával is
Irodalom: Ványi 1993:344
 
HORVÁTH Béla
(Budapest, 1908. május 25. – Budapest, 1975. november 28.): költő, műfordító, lapszerkesztő.
1943-tól megszakításokkal büntetőszázadban szolgált, 1945-ben amerikai hadifogságba került. Szabadulása után 1945-1948 között Rómában újságíró. 1948-1952 között a génuai ferences iskolában történelmet tanított. Genovában, 1951-1952?-ben kiadott Szent István Népe címűlap egyik szerkesztője volt. 1952-től 10 évigNémetországban, Münchenben élt; 1957-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1957-1958 között a müncheni Látóhatár egyik szerkesztője.
1962-ben a konszolidálódásra törekvő Kádár-rezsim „örömmel fogadta” Horváth Béla hazatérését, és engedélyezte számára, hogy korábbi lapjának (Látóhatár) nevét megtartva folyóiratot szerkeszthessen. A lap szemléző-jellegű volt, első közlések általában nem jelentek meg benne, a kevés kivételek egyike az 1964-1968 között publikált Emlékezések és magyarázatok című visszatekintés, melyben Horváth önfelmentés szándékával elemzi addigi életútját.
 
nagyváradi és teleki HORVÁTH Gyula
(Orbaitelek, Háromszék vm., 1843. január 24. – Budapest, 1897. augusztus 19.): magyar publicista, politikus, kormánybiztos, országgyűlési képviselő.
1852-ben testvérét, Horváth Károlyt forradalmi szándék gyanúja miatt kivégezték. 1859-ben a heidelbergi egyetemen bölcselethallgató volt. 1860-ban az olasz légió tagja lett és Garibaldi többször kitüntette. 1861-ben nagyobb külföldi utazást tett; meglátogatta Görögország fővárosát is. Később hazatért szülőföldjére és gazdálkodni kezdett.
A Lipót-rend lovagkeresztese, a Francia Becsületrend commandeur-keresztje tulajdonosa.
Interneten:  Magyar
 
HORVÁTH István
A Fórum című, 1937 – 1944. március között Budapesten megjelenő magyar-olasz kulturális szemle szerkesztője.
 
HUGÓ Károly : Bernstein Hugó Károly
(Pest, 1808. szeptember 1. – Milánó, 1877. november 13.): magyar drámaíró.
Születéséről eltérő időpontok találhatók, a legvalószínűbb, hogy 1808. szeptember 1-én született. Több életrajzi lexikon 1806 körüli időpontra datálja születését.
Az orvosi végzettséggel rendelkező Hugó Károly előbb 1839 és 1845 között próbált Nyugat-Európában megélni mint újságíró és író. 1845–47-ben író Pesten. A Nemzeti Színház négy drámáját mutatta be (Egy magyar király, 1846; Brutus és Lucretia, Báró és bankár, Világ színjátéka, 1847), amelyek elsősorban Sh. és Calderón hatását mutatták. A darabjait németül is megíró szerző szövegeit Egressy Gábor stilizálta színpadképessé. Két további darabja kéziratban maradt. Tízéves orvosi gyakorlat után 1857-től haláláig ismét írói és színészi tevékenységet folytatott Európa több városában. Színészként az egyszemélyes előadóművészet lehetőségeit kereste automimikai és kantomimikai kísérleteiben. Romló idegállapota, üldözési mániája, messiási kényszerképzetei miatt 1862-ben Berlinben beszámíthatatlannak nyilvánították. 1895-ben milánói sírját Giacomo Puccini váltotta meg. Versei 1846–47-ben jelentek meg
Irodalom: Nagy 2000.
Interneten:    Hugó Károly- Wikipédia
 
 
I
IHÁSZ Dániel
(Nagydém, 1813. október 17. – Collegno al Baraccone [Olaszország], 1881. április 10.): író, honvédezredes, az itáliai magyar légió parancsnoka, az olasz hadsereg ezredese.
 
ILLYÉS Elemér
(Torja, Háromszék vm., 1919. december 7. – Pieve di Tremonsi [Észak-Olaszország], 1989. augusztus 4.): történész.
Egyetemi tanulmányait a kolozsvári, római és heidelbergi egyetemen végezte. 1943 óta élt Nyugaton.
A háború után kivándorolt Brazíliába, majd visszaköltözött Portugáliába, s utána hosszabb ideig Németországban lakott; utolsó éveit visszavonultan töltötte a Garda-tó partján. Erdélyben részt vett a falukutató mozgalomban, Brazíliában fizikai munkásként dolgozott, amikor visszatért Európába folytatta tudományos munkásságát.
Irodalom: KMÍB 1998:330 ; ÚjMIL 2000:939 ; Nagy 2000.
 
ISVALIES Péter
(Messina [Olaszország] ? - Caesena, 1511. szept. 11.) püspök.
Szegény sorsú szülőktől származott. Reggio bíboros-érseke, aki a pápa megbízottjaként, a törökkel kötendő béke előkészítésére jött Magyarországra. A király 1502 végén a nyitrai püspökséggel jutalmazta eredményes tevékenységét. A pápa pedig 1503. június 21-én a veszprémi egyházmegye adminisztrátorává nevezte ki. A kinevezése hazai törvényekbe ütközött, mivel külföldi volt. Megbékéltek vele, sőt annyira megkedvelték és tisztelték, hogy nevét a pápajelöltek között is emlegették. 1503 szeptemberében Rómába távozott, ahonnét nem is tért vissza. A püspöki javadalom kezelését megbízottjára hagyta. Hazánk érdekeit a római udvarban is képviselte.
 
 
J
JANKOVICS Marcell
(Gárdospuszta, 1874. november 3. – Budapest, 1949. november 12.): író, politikus, ügyvéd, éremgyűjtő, alpinista.
Sokat utazott. 1892-93-ban a nyarat Torinóban töltötte Kossuth Lajosnál, akivel rokonságban állt.
Irodalom: ÚjMIL 2000:970
Interneten:  Magyar
 
JÁNOS Viktor ; Vittoria Jano
(San Giorgio Canavese, 1891. április 22. – Torino, 1965. március 13.): magyar származású olasz sportautó-konstruktőr, Fiat, Alfa Romeo, Lancia, Ferrari autók tervezője.
Szülei már olaszosan Vittorio Jano néven anyakönyveztették, ám ő mindig szívesen vállalta magyarságát és nevét magyarul is. Műszaki tekintélyként ismert apja a torinói katonai raktár vezetője volt, tehetségét Viktor tőle örökölhette.
Vittorio Jano saját fia elvesztése után 1965-ben súlyosan megbetegedett, majd még ugyanabban az évben 74 évesen Torinóban öngyilkos lett.
Interneten:  Magyar   Italiano   English   Deutsch   Français   Svenska
 
 
K
KÁDÁR Sándor
A Milánói Magyar Egyesület kiadásában megjelenő Milánói Magyar Újság (1925-1926) szerkesztője volt.
 
KAPISZTRÁN Szent János : olaszul Giovanni da Capestrano
(Capestrano [Abruzzi, Nápolyi Királyság], 1386. június 24. – Újlak [ma: Horvátország], 1456. október 23.): itáliai teológus, hitszónok, inkvizítor, a nándorfehérvári diadal hőse, Magyarország és a tábori lelkészek védőszentje.
Interneten:  Magyar   Italiano    English   Deutsch   Français   Español
 
KÁROLY Jenő
(Kaposvár, 1886. január 15. – Torino [Olaszország], 1926. július 28.): edző, kétszeres magyar bajnok labdarúgó.
 
KOLOZSVÁRI János
(Kolozsvár, 1515. – Trento [Olaszország], 1562. november 14.): domonkos szerzetes, katolikus püspök.
 
KOSSUTH Lajos
(Monok, 1802. szeptember 19. – Torino, 1894. március 20.): magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke.
Interneten:  Magyar   Italiano   English   Deutsch   Français   Italiano   Español   Nederlands   Suomi   Svenska   Esperanto   Português   Türkçe
 
KOVÁCS Ferenc
(Kispest, 1931. január 20. – Voghera [Olaszország], 1962. május 31.): bibliográfus, filmtörténész
 
 
L
LADOMERSZKY Miklós
(Boldogkőváralja, Abaúj-Torna vm., 1910. április 10. – Róma, 1981. december 4.): parókus, egyetemi tanár, író.
 
LANGER Béla
A Milánói Magyar Egyesület (192? - ?) egyik vezetője volt.
 
LÁSZLÓ Magda
(Marosvásárhely, 1912. július 14. – Róma, 2002. augusztus 2.): operaénekes.
 
LIPPICH Elek
(Kunszentmárton, 1862. április 2. – Merano [Olaszország], 1924. április 11.): költő, művészettörténész.
 
LIPTHAY Lajos
A Magyar Harangok olaszországi hontalan magyarok lapjának, 1946-1949 között egyik szerkesztője.
 
Lo PRESTI Lajos báró
(1823. – 1878 április 10.)
A szabadságharc után Nápolyba emigrált. Hazatérte után technikai találmányokra adta magát. Egyvágányú vasutat tervezett, amelyet Albrecht főherceg tescheni uradalmában meg is épített.
Irodalom: Révai
 
LUKÁCS László
(Mecenzéf, Abaúj-Torna vm., 1910. október 27. – Róma, 1998. november 16.): katolikus egyháztörténész, tanár.
1931. szeptember 9-én a jezsuita rendbe lépett. Teológiai és egyetemi tanulmányait Szegeden végezte. 1941. június 22-én Szegeden pappá szentelték. 1948-1956 között a rend római központi levéltárának munkatársa. 1956-tól a római Jezsuita Történeti Intézet tagja. 1988. március 3-án a szegedi egyetem díszdoktorává avatták.
Irodalom: Nagy 2000:636-637 ; ÚMIL 2000:1353.
 
 
M 

 

MAGYAR József
1961-1967? között, a Hontalan Magyarok Mindszenty Mozgalma által kiadott Szent István király népe címűlap szerkesztője volt.
o
MARASTONI Jakab : Giacomo Antonio Marastoni
(Velence [Olaszország], 1804. március 24. – Pest, 1860. július 11.): olasz származású festő, litográfus.
 
MARCO Casagrande
(Campea, 1804. szeptember 18. – Cison di Valmarino, 1880. február 5.): olasz szobrász.
Pyrker János László egri érsek hívására érkezett Magyarországra. Ő készítette az egri székesegyház szobrait, többek között a feljáró melletti monumentális szobrokat – elöl a két magyar szent király, István és László, hátul a két főapostol, Péter és Pál látható –, valamint templombelső 28 falmezején a Krisztus életéből vett jeleneteket.
Az művész 1837-ben Pesten telepedett le, 1841 után az esztergomi bazilika szobordíszein dolgozott. Kopácsy József hercegprimás bízta meg az épülő székesegyház szobrainak faragásával. Hosszú itt tartózkodása alatt aktívan bekapcsolódott a hazai művészeti közéletbe: nemcsak a Mátyás-emlékmű pályázatán vett részt, hanem 1848-ban a márciusi forradalom emlékére "Szabadságoszlop"-tervet is készített. Az 1848/49-es szabadságharc leverése után nem kapott Magyarországon munkát, ezért hazatért Velencébe, csak 1856-ban jött vissza Egerbe, hogy befejezze néhány szobrát.
Nagy érdeme, hogy szobrászműhelyt szervezett, magyar segédekkel dolgozott, és ezzel kétségtelenül hozzájárult egy szélesebb körű szobrásziskola kialakulásához.
 
MAROSY Ferenc
Rómában, 1953-ban kiadott külföldi magyar sportolók lapjának, a Sportszemlének egyik szerkesztője volt.
 
MATTASOVSZKY Jakab
(Salicets-Buzzolino [Olaszország], 1846. október 15. -?): geológus.
1849-ben szüleivel néhány évet a család birtokán Tótfalván (Szepes vm.) töltött. 1856-ban családjával Svájcban, majd Olaszországban lakott. Középiskoláit St.-Gallenben és Luganoban végezte. 1865-ben a selmeczbányai bányász- és erdészakadémia rendes hallgatója lett és azt 1869-ben fejezte be.Közben egy évet 1863-64-ben a modenai egyetemen töltött, ahol kémiát, pszichikát, és anatómiát tanult.
1869. decemberében a magyar királyi pénzügyminiszterium számügyi osztályán gyakornokká, 1872. Januárjában a földtani intézethez ugyancsak gyakornokká nevezték ki. 1872. novemberében segédgeológussá, 1874. novemberében osztálygeológussá léptették elő és 18 évi szolgálat után nyugalomba vonult Pécsre. Apósa, Zsolnay Vilmos majolikagyárában átvette a vegyészeti munka irányítását.
Irodalom: Révai, Szinnyei.
 
MIHÁLYI Géza
(Felsőgalla, 1930. április 18. – ): hadtörténész, újságíró.
Az ELTE Bölcsészkarán tanult olasz-magyar-szakon. 1951-ben illegális szervezkedésért 3 év börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban részt vett az Egyetemi Forradalmi Tanács tevékenységében, majd nyugatra távozott. 1962-től a RAI külföldi adásainak magyar részlegén dolgozott. Munkáságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1995-ben nyugdíjba vonult.
 
MIKSZÁTH Antal
A Magyar Harangok olaszországi hontalan magyarok lapjának, 1946-1949 között egyik szerkesztője.
 
MIRCSE János
(Barátos, 1834. – Velence [Olaszország], 1883. január 21.): történész.
A a kézdivásárhelyi katonaiskolában tanult. 1848-49-ben részt vett a szabadságharcban. 1850-1856 között Bukarestben, Konstantinápolyban élt. 1856-ban Olaszországba ment, s Garibaldi oldalán tüzér kapitányként harcolt. 1865-67-ben az olasz rendőrség tagjaként az emigránsok ügyeit intézte. 1867-től a tudománynak élt, a Magyar Tudományos Akadémia megbizásából történeti kutatásokat végzett Modenában, Milanóban és Velencében.
Érdemei elismeréséül az olasz kormány a vaskoronarenddel, a magyar király a Ferenc József-renddel tüntette ki.
Irodalom: Pallas Nagylexikon ; ÚjMIL 2000:1498
 
MUDIN Imre
(Kétegyháza, 1887. november 8. – Montegrappa [Olaszország], 1918. október 23.): tizenegyszeres magyar bajnok gerelyhajító, súlylökő.
 
 
N
NÁPOLY : olaszul: Napoli
Dél-Olaszország legnagyobb és Olaszország harmadik legnépesebb városa és egyik legfontosabb kikötője, (közigazgatásilag  comune), Campania régió székhelye.
1860-ban Garibaldi sikerei után népszavazás útján a szárd királysághoz csatlakozott; a felszabadító „Marsalai ezer” élén 1860-ban vonult be Türr István , s egyideig Nápoly kormányzója is volt.
 
NÉMETH László
olaszországi magyar főlelkész (2015)
 
NOVÁK Mária
(Pókafa, Zala vm., 1922. – ?): költő, publicista.   
1945-ben Olaszországba, 1951-ben Ausztráliába távozott. Sydneyben kórházi ápolónőként dolgozott. Az Ausztráliai Magyarság munkatársa volt. Versei és cikkei Aholgy Lehet, Irodalmi Újság, Itt-Ott, Látóhatár, Krónika, Nemzetőr és a Szivárvány címűmagyar emigráns  lapokban jelentek meg.
Irodalom: Borbándi 1992:275 ; Nagy 2000:745
 
 
NY
NYÁRÁDI Miklós
1976-: Olaszország
Irodalom: Nagy 2000:745
 
NYÁRY Irén ; Vörösváry Istvánné
1947-ben Olaszországba, 1948-ban Argentínába, 1955-ben Kanadába távozott.
Irodalom: Nagy 2000:746
 
NYÍRŐJózsef
(Székelyzsombor, Udvarhely vm., 1889. július 28. – Madrid [Spanyolország], 1953. október 16.): író.
A Magyar Harangok olaszországi hontalan magyarok lapjának, 1946-1949 között egyik szerkesztője.
Interneten:  Magyar   English   Italiano   Deutsch   Română   Esperanto
 
NYISZTOR Zoltán
(Debrecen, Hajdú vm., 1893. december 8. – Róma, 1979. december 4.): pap, író, újságíró, szerkesztő.
Irodalom: Nagy 2000:749
 
 
O
ORBÁN Pál
Volt diplomata, a Milánói Magyar Egyesület (192? - ?) egyik vezetője volt.
 
ORBÁN Zsuzsa
Olaszországi magyar írónő.
Irodalom: Nagy 2000:755
 
 
Ö

 

 

P

PAÁL Erzsi
(Lugos, 1912. november 19. – Róma, 1973. június 24.): énekes, színész.
 
PÁLINKÁS László
(Budapest, 1910. június 6. – Firenze [Olaszország], 1974. július 15.): nyelvész, egyetemi tanár, irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő.
1928-ban Budapesten érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetemen francia-olasz-történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1937-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált művészettörténetből, archeológiából és olasz irodalomból. A Ker. Régészeti és Művészettörténeti Intézet gyakornoka, tanársegéd, a Műemlékek Országos Bizottság tudományos munkatársa. 1940-ben a Min-elnökségen az olasz ügyek előadója, majd az Olasz Kultúrintézet titkára. 1942-ben a firenzei egyetem magyar lektora, 1947-ben a magyar nyelv, irodalom és a finn-ugor nyelvészet tanára. Létrehozta az egyetem magyar könyvtárát és sajtótárát. Pálinkás halála után ez a sajtótár a Müncheni Magyar Intézet sajtógyűjteménye lett és, amely ma Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban van.
1952 és 1955 között a "Korvin Mátyás" olasz–magyar tudományos, irodalmi és művészeti társaság félévenként, Corvina címmel, olasz nyelven megjelenő szemléjének szerkesztője. 1952-ben megalapította a Korvin Mátyás Társaságot.
Irodalom: MÉL
Interneten:  Pálinkás László
 
PAPP György
(Nyírgelse, Szabolcs vm., 1909. január 8. – Hamilton [Kanada], 1976. január 18.): görög katolikus pap, szerkesztő.
1947-ben Olaszországba, 1949-ben Kanadába költözött.
Irodalom: Nagy 2000:749
 
PÁSZTOR Edith
(Budapest, 1925. június 8. – Róma, 2015. június 1.): történész.
1943-ban érettségizett az angolkisasszonyoknál, majd 1943 és 1947 között középkori történelmet tanult Budapesten, valamint a római La Sapienzia Egyetemen. 1949 és 1951 között elvégezte a vatikáni Paleográfiai, Oklevéltani és Levéltári Szakiskolát, 1953-ban mindhárom tárgyból diplomát szerzett. Középkori történelemből szerzett doktorátust. 1951–től 1968-ig a Scuola Vaticanában a középkori pápai regisztrumok indexén dolgozott.
1968-től a La Sapienza Egyetem középkori tanszékén tanársegéd, majd 1970-től megbízott, 1982-től pedig egyetemi tanár. Egyidejűleg tanított a római katolikus egyetem (Libera Universitá Maria Ss. Assunta) bölcsész karának egyetlen középkori tanszékén, valamint a Pápai Ferences Egyetem (Antonianum) középkori és ferences történeti intézetében is. Több mint kétszáz tanulmányában főként a pápai regisztrumokkal, a női vallásosság és a ferences kultúra középkori történetével foglalkozott. 2003-ban Pro Cultura Hungarica kitüntetéssel jutalmazták.
Forrás:  Magyar Kurír, 2015. június 1. hétfő 16:47
Irodalom: ÚjMIL 2000:1711
 
PÁSZTOR Lajos
(Budapest, 1913. február 3. – Róma, 1997. október 8.): történész, levéltáros.
1946-48-ban a Római Magyar Akadémia titkára. 1949-1983 között a vatikáni Titkos Levéltár levéltárosa, 1955-től 1980-ig a római Anonymus könyvkiadó szervezője és ügyvezető igazgatója. 1963-1983 között a Commissione della Santa Sede per le Guide delle Nazioni titkára. 1968-1983 között az Università Gregoriana, 1969-1976 között a vatikáni paleográfiai és diplomatikai iskola tanára volt. A Szent Szilveszter-érdemrend tulajdonosa (1974).
Irodalom: ÚjMIL 2000:1711
 
PATTERAS VERA LIA
a római Collegium Hungaricum tisztviselője, meghalt Rómában 1929 június 25-én 25 éves korában. Vera Lia álnéven verseket írt a Magyarságba.
= Irodalomtörténet, 1929/5-6. sz. – p. 230
 
PAULAY Erzsi ; Elisabetta CERRUTI
(Budapest, 1886. december 16. – Valenza [Olaszország], 1959. június 26.): színésznő, emlékiratíró.
A Színiakadémia elvegzése után 1904-ben Somló Sándor szerződteti a Nemzeti Színházhoz.
Czárán Zoltán úrlovasnak volt a felesége, akitől egy fia született, majd elválnak. 1923-ban gróf Vittorio Cerrutti olasz nagykövettel kötött házasságot, ekkor szakított a színjátszással
Megfordul Pekingben, Moszkvában, Berlinben, Párizsban, Rióban, mint nagykövetné, s ebbéli szerepében nagy segítségére van nyelvtudása, tapintatos modora, és hallatlan empátiája. Hosszabb időn keresztül él Tokióban, Moszkvában, majd végezetül Rómában.
Visszavonulásának évében, 1923-ban a Nemzeti Színház örökös tagjává nevezik ki, majd 1937-ben a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjává választják.
 
PISA
Pisa megye és az érsekség székhelye, az egyik legrégebbi olasz város. A Tirrén-tengertől 7,5 kilométerre fekszik az Arno folyó két partján, amelyen több hídja is van, például a Ponte di Mezzo, a Ponte alla Fortezza, a Ponte di Solferino, a Ponte di Ferro vagy a vasúti híd.
A városban, 1956-ban magyar menekülttábor létesített az olasz állam.
A táborban dr. Boglári Zoltán római katolikus lelkész kiadásában, szerkesztésében  Calambrone címmel újságot létesített a magyar menekülttábor lakói számára.
A menekülttábor megszűnésekor a híradó is megszünt.
 
POLGÁR László, SJ.
(Németkér, Tolna vm., 1920. január 18. – Róma, 2001. május 25.): bibliográfus, történész.
1949. február 24-én Szegeden szentelték pappá. 1952-ben a római Jezsuita Történeti Intézet tagja, azAHSI (Archivum Historicum SJ) című folyóirat bibliográfusa.
Irodalom: ÚMIL 2000:1773
 
PROKOP Péter
(Kalocsa, 1919. január 6. – Budapest, 2003. november 11.): katolikus pap, festőművész, író.
1957-ben Rómába emigrált, az Accademia di Belle Arti di Román folytatott tanulmányokat. 1960 után számos egyházi intézmény falait díszítette freskókkal, színes ablakokkal és képeivel. Közel 10 ezer táblaképet festett. 1999-ben visszaköltözött Magyarországra. Több díjat, kitüntetést kapott.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1791-1792.
 
PRÓNAY Gábor
(Besztercebánya, 1812. április 1. – Firenze [Olaszország], 1875. április 1.): jogász, kertész, országgyűlési képviselő, MTA levelező tagja
 
 
R
RAAB István
(Magyaróvár, 1686. október 11. – Buda, 1757. október 24.) költő.
1703-ban a jezsuita rendbe lépett. 1724-től római magyar gyóntató, 1728-30-ban a rendi generális titkárságán működött, majd visszatért Magyarországra.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1801.
 
RADVÁNSZKY László
(1701. december 18. – 1758?): naplóíró.
Naplóiban beszámolt az országgyűlésekről, 1726. évi németországi és itáliai útjáról.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1815.
 
RANSANO, Pietro ;Petrus Ransanus
(Palermo, 1428. – Lucera, 1492.) itáliai történetíró.
1488-ban Budára érkezett, hogy Hunyadi Mátyás feleségének, Aragóniai Beatrixnak trónigényét támogassa. 1490-ben mellette szólt a királyválasztó országgyűlésen. 1490 őszén hazautazott.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1828-1829.
 
RICHTER Giuseppe
(Farkasudvar, 1885. november ? – Róma, ? [1979-ben még élt]): olajipari munkás.
 
ROSTAGNI Alajos
(Róma, 1818. – Budapest, 1886. január 13.): festőművész.
 
 
S
SÁGHY Mihály
(Németújvár, 1820. április 9. – Kámon, 1875. december 5.): méhész, földbirtokos.
A Vas megyei Kámonban volt földbirtokos. Előbb titkára, később elnöke volt a Vas vármegyei gazdasági egyesületnek, valamint tagja a némethoni méhészegyesületnek. 1853-ban elsőként hozta be Magyarországra az olasz méhet. Elsősorban méhészeti cikkeit a következő szaklapok közölték: Bienen-Zeitung-Eichstätt, Gazdasági Lapok, Falusi Gazda, Magyar Gazda, Gyakorlati Mezőgazda stb. 1854 és 1874 között. Munkatársa volt az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is.
 
SANTARCANGELI, Paolo
(Fiume, 1909. június 10. – Turin, 1995.): olasz költő, író, műfordító, történész, a torinói egyetem professzora.
Édesanyja magyar volt. Tanulmányait olasz nyelven publikálta, verseit magyarul. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott. A magyar költészetet olasz tolmácsolója volt. A torinói egyetemen magyar irodalmat tanított.
 
SÁROSI György
(Budapest, 1912. szeptember 16. – Genova [Olaszország], 1993. június 20.): hatszoros magyar válogatott labdarúgó, Olaszországban tevékenykedő edző.
Eredeti családneve Stefanicsics volt, ismert még Sárosi I-ként, de jogi végzettsége okán a rajongók Sárosi doktor-ként emlegették. A World Soccer Magazine 1999. decemberében a 20. század 100 legnagyszerűbb labdarúgó játékosa közé sorolta.
 
SCHÖPFLIN Gyula; (írói álneve: Nagypál István)
(Budapest, 1910. augusztus 24. – Sorento [Olaszország], 2004. június 18.): író, műfordító, diplomata, Schöpflin György apja.
 
SERENA, Agostino
Velencei származású erdélyi építész a 17. században.
Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelem szolgálatában dolgozott.
Kiterjedt tevékenységének egyetlen máig is álló emléke a radnóti kastély, amelyet Bethlen kezdett építtetni s Rákóczi idején fejeztek be a 30-as évek végén. Agostino Serena tervrajza alapján teljesem megváltoztatja az épület struktúráját. Ezt a mozzanatot egy felirat őrzi az északi kapu felett: „AUGUSTINUS SERENA ARCHITECTUS VENETUS OPERA FECIT”.
Serena magyar nemességet kapott érte a fejedelemtől.
 
Sík Sándor Irodalmi Díj
Róma, 1973-1979: nyugati magyar szerzők munkásságának elimerése.
 
SOMOGYI Géza
A Milánói Magyar Egyesület (192? - ?) egyik vezetője volt.
 
STRASSBERG Ottó
A Milánói Magyar Egyesület (192? - ?) egyik vezetője volt.
 
 
SZ
SZALAY Karola
(Budapest, 1911. május 23. – Milánó, 2001. január 2.): balettáncos és balettmester, a Magyar Állami Operaház örökös tagja.
 
SZATMÁRY György
(Kassa, 1457 ? – ?, 1524 április 7.): politikus, a Jagelló-kori humanizmus mecénása.
1477-től Krakkóban, majd Bolognában tanult. 1522-től  esztergomi érsek.
Költségén olasz egyetemeken tanuló magyarok; Hagymássy Bálint, Kesserű Mihály, Bartholomeus Frankfordinus, Magyi Sebestyén – ajánlották neki műveiket.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2061-2062.
 
SZEGEDI Ferenc Lénárt
(Nagyszombat, 1614. ? – Kassa, 1675 szeptember 12.): katolikus egyházi író.
1638-42-ben a római Collegium Germanicum-Hungaricumban tanult
Irodalom: ÚjMIL 2000:2074.
 

 

T

TACCANI, Giuseppe
(Milánó, 1885-1956.)
Irodalom: Magyar Színházművészeti Lexikon
 
TAUBNER Károly
(Velegh, 1809. október 15.– Verona, 1860 körül): matematikus, lelkész, az MTA I. tagja (1840).
Bölcseleti és hittudományi tanulmányait a soproni evangélikus főiskolán végezte. 1834-1837 közt nevelő, 1837-ben Berlinben a bölcselet és szépművészetek doktorává avatták. Utána az Észak-európai államokban tett utat. 1837-től a pesti evangélikus gimnázium igazgatója. 1840-ben Franciaországot s Dél-Németországot járta be. 1844-től evangélikus tábori pap lett, a lombardvelencei királyságban, Milánóban élt.
 
THOMANDL Ernő
A Milánói Magyar Egyesület (192? - ?) egyik vezetője volt.

TOLNAY Ákos
(Szeged, 1903. – Róma, 1981. február 6.): újságíró, forgatókönyvíró, színész.
Fiatal újságíróként került Párizsba, onnan tudósított több fővárosi lapot. Madridba, majd Rómába ment, ahonan folytatta tudósítói tevékenységet. A háborút Rómában élte át. Több sikeres film forgatókönyvírója. 38 filmforgatókönyvet írt és egy filmben szerepelt (Róma nyílt város, 1946.). A Katolikus Szemlében (Róma) publikált.
 
TOMEK Vince
(Palocsa, Sáros vm., 1892. november 9. – Róma, 1986. április 18.) rendfőnök, piarista pap, kánonjogász.
1948-ban Rómába ment és ott rendfőnöknek választották meg. Húsz évig vezette a rendet. Hetven új rendházat alapított, 13 országban telepítette meg a rendet. 1967-ben felmentését kérte, de továbbra is Rómában maradt.
 
TRIZNYA Mátyás ; olaszul Mattia Triznya
(Budapest, 1922. május 29. – Róma, 1991. október 18.): festőművész, díszletfestő, látványtervező, operatőr.
 
TÜRR István
(Baja, 1825. augusztus 11. – Budapest, 1908. május 3.): tábornok. Az olasz '48-as egységesítési harcok részese. A Korinthoszi-csatorna építésének egyik szervezője.
Interneten:  Magyar   Italiano   English   Deutsch   Français  Suomi   Esperanto
 
Algyesti TÜKÖRY Lajos
(Körösladány, 1830. szeptember 9. – Palermo, 1860. június 6.): őrnagy.
Az 1848–49. évi szabadságharc idején hadnagyi, majd főhadnagyi rangot ért el. A fegyverletételt követően Törökországba emigrált, ahol a krími háborúban tanúsított hősiességéért őrnaggyá nevezték ki.
1860-ban Tüköry Lajos csatlakozott Garibaldihoz és a palermói felkeléshez. Itt megsebesült. Lábtörés miatt amputálást végeztek, de életét már nem tudták megmenteni.
Emléke Olaszországban, ezen belül Szicíliában elevenen él a mai napig. Palermo egyik főútvonalát róla nevezték el (Corso Tukory), a Tüköry-laktanya falán magyar és olasz nyelvű márványtáblája van, és a Garibaldi Giardinóban (Garibaldi-kert) 1937-ben felavatott szobor őrzi emlékét, amely Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész alkotása.
Szülőhelyén, Körösladányban emlékét utca őrzi, s a Wenckheim-kastély előtt mellszobrot állítottak a település neves fiának.
Interneten:  Tüköry Lajos   Italiano   Français   Esperanto
 
 
U
UJFALVY Károly Jenő
(Bécs, 1842. május 18. – Firenze, 1904. január 31.): Közép-Ázsia és Nyugat-Himalája néprajzi kutatója, nyelvész, az MTA tagja (külsőtag 1876).

Interneten:  Magyar   English   Français   Svenska   Esperanto

 

 

Ü

 

 

V

VARJAS Gyula
(Pécs, 1916. – Frascati [Olaszország], 2001. október 24.): festőművész.
Bécsben és Firenzében tanult. Svédországban, Peruban, majd az 1960-as évek végétől haláláig Olaszországban élt és alkotott.
Az 1940-es években bíborosokról készített portrékat, köztük mindszenty Józsefről is. Óriási méretű festménye: „Az emberbarát” a stockholmi Vöröskereszt falát díszíti. Dé-Amerikában vált jellemzővé rá az erős, majdhogynem harsány színek használata. Képein gyakori motívum az anyaság.
2003-ban 17 festménye az esztergomi Keresztény Múzeumba került.
 
VECSEY Ferenc, Vecsei, böröllői és izsákfai ; (Németországban Franz von Vecsey, Olaszországban Ferenc de Vecsey)
(Budapest, 1893. március 23. – Róma, 1935. április 5.): hegedűművész, zeneszerző, a Vecsey család híres tagja.
Interneten:  Magyar   Italiano   English   Deutsch   Français
 
VERESS Sándor
(Sarkad, 1828. december 3. – Bukarest, 1884. október 27.): hadnagy, földmérő és vasútépítő mérnök.
A szabadságharcban a Dobozy huszárok között, majd Bem seregében harcolt és hadnagyi rangot ért el.A mehádiai csata (1849. augusztus 23.) után Törökországba menekült, ott szabómesterséget tanult. 1853 és 1856 között részt vett a krími háborúban. 1853-ban Párizsba majd Londonba utazott, ahol egyetemi mérnöki diplomát szerzett. 1859-ben belépett az olaszországi magyar légióba, de még abban az évben elhagyta azt, és Isztambulba, majd Bukarestbe költözött. A román fejedelemségekben földmérő mérnökként sikeres pályát futott be. A Bukaresti Magyar Társulat tiszteletbeli elnöke lett, 1881-ben pedig román koronarenddel tüntették ki a magyar–román viszony ápolásáért. Emlékirata a törökországi és a fejedelemségekbeli magyar emigráció történetének fontos forrása.
Irodalom: MÉL 1969:988-989.
 
 
W
WALTER János
(Dad, Komárom vm., 1886. február 1. – Róma, 1972. szeptember 6.): piarista szerzetes, teológiai tanár.
 
WEISZ Gábor
(Veszprém, 1800. – Veszprém, ?): orvos.
Az első zsidó törzsorvos volt, aki Pesten járt középiskolába és egyetemre. 1820-ban alorvosként önként belépett a hadseregbe. Ezt az állását ezután a tényleges szolgálattal cserélte fel. Beállt közlegénynek, fokozatosan előlépett és mint aktív kapitány újból katonaorvos lett. Katonaorvosként részt vett Radeczky hadjárataiban, Milánóban hat katonai kórház vezetését bízták rá. 1855-ben törzsorvosi ranggal nyugalomba vonult.
 
 
Z
ZAKARIÁS Árpád
A Milánói Magyar Egyesület kiadásában megjelenő Milánói Magyar Újság (1925-1926) és a Rivista italo-ungherese (Milano-Budapest: 1926?-1927) főszerkesztője volt.
 
ZAMBRA Alajos
(Fiume, 1886. február 7.– Budapest, 1947. december 29.): irodalomtörténész, egyetemi tanár.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2481
 
ZIGÁNY Árpád
(Székesfehérvár, 1865. október 27.– Budapest, 1936. november 27.): újságíró, író, műfordító.
Néhány évig Olaszországban élt. Közben a milánói egyetemen tanári képesítést szerzett. Szerkesztője volt a La Sera címűlapnak, tudósításokat küldött magyar lapoknak. Hazatérése után a Vasárnapi Újság és a Pallas Nagy Lexikona belső munkatársa.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2490
 
ZILAHY S. P.
Rómában, 1953-ban kiadott külföldi magyar sportolók lapjának, a Sportszemlének egyik szerkesztője volt.
 
 
ZS
ZSÉDENYI István
(Zsédeny,1630 körül – Kővágóőrs, 1701 körül): evangélikus lelkész.
1656-ban avatták lelkésszé Varsányban, 1660-tól pedig Mencshely a szolgálati helye. 1674-ben innen idézték a pozsonyi iudicium delegatum (törvényszéki küldöttség) elé. Mivel nem volt hajlandó semmit aláírni, 10 hónapig török rabokkal együtt a komáromi várban, majd Lipótvárban raboskodott. 1675-ben Szicília hadikikötőiben gályákon dolgoztatták. Agyhártyagyulladás támadta meg, s már-már a tengerbe dobták mint holtat. De megérte a szabadulás óráját, Velencén, Zürichen, Wittenbergen és Szilézián keresztül tért haza. Közben szép verset írt Mazári Dániel gályarabtársa halálhírére.
Kővágóőrsön emléktábla hírdeti emlékét.
 
ZSIDÓ László
(Brassó, 1946. február 22. – ): olaszországi magyar matematikus, egyetemi tanár, MTA külsőtagja (2010).
Interneten:  Magyar
 
ZSURMAY Lipót
(1816–1867): lengyel nemes, ezredes.
Vagyontalan lengyel nemesi családból származott, részt vett az 1830-1831. évi
lengyel felkelésben és az 1848-1849. évi magyar szabadságharcban. A világosi fegyverletétel után 16 évi várfogságra ítélték, de 1850-ben kegyelmet kapott. 1859-ben az olaszországi magyar légió ezredese lett.

Interneten:  A több nevű hős ezredes emléke - Európai Utas

 

 

 

 

 

 

 

Kedves látogató!

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat
az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!
www.ungerska.se
 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.