Hírek

• E-mail

o

A magyar-svéd kapcsolatok ezeréves történetéről Lovason

A Stefanovszky-házban rendezte idei kulturális eseménysorozatának utolsó előtti programját a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet, amikor a Stockholmban és részben már ismét Magyarországon élő Szöllősi Antal tartott előadást az általa létrehozott magán intézményről, valamint a magyarság és Svédország 1000 esztendőt is meghaladó történelmi kapcsolatairól.

Pintér Kornél, a Magyar Vidék Országos 56-os Szervezet elnöke köszöntötte az éppen 50 esztendővel ezelőtt, 1973. október 23-án életre hívott Északi Magyar Archívum nevet viselő magyar emigráns történeti intézet és gyűjtemény alapítóját, akinek munkásságát 2017-ben Magyar Örökség díjjal is elismerték.

Szöllősi Antal 1969-ben hagyta el Magyarországot. Nyolc hónapos ausztriai tartózkodása után a menekülttáborból novemberben Svédországba került, ahol már 1970. áprilisában elindította a Bujdosó című lapját, amelyet később – a legendás emigráns költő és lapszerkesztő Tollas Tibor javaslatára – Bujdosókra változtatott. A különböző magyar egyesületekben viselt vezető tisztségein és a lapkiadáson keresztül jelentős ismeretséget szerzett az európai és a világon szétszóródott magyar emigrációban egyaránt, mely megalapozta az Északi Magyar Archívum (ÉMA - Ungerska Arkivet) mára hatalmasra duzzadt állományát.

Az előadó nagy átéléssel ismertette több évtizedes kutatásainak eredményeit, melyet a Svédországi magyarság 1956-ig című, a helyszínen is bemutatott kötetében összesített. Az előadáson a tihanyi apátságot alapító, s annak altemplomában nyugvó I. András magyar király (1046-1060) feleségének, Anasztázia királyné svéd édesanyjától kezdve egészen a svédországi magyar szervezetek korábban feldolgozatlan történetéig számos aspektusra kitért. Humoros történetekben elevenítette fel az egykori magyar emigráció életét, mely az 1989-ben bekövetkezett hazai politikai változásokkal egyidejűleg jelentősen átalakult.

Tartalmas előadása végén hallgatói kérdésre elmondta, hogy helyteleníti a svédországi migrációs politikát, melynek nyomán Európán kívüli néptömegek lepték el az országot, drasztikusan emelkedett a bűnözés, bandaháborúk és nem európai eredetű etnikai konfliktusok feszítik szét a társadalmat, jelentősen csökkent a békés állampolgárok biztonságérzete. A programot az EKF által is támogatott A fanyar szabadság - humorral a diktatúrában,a diktatúráról elnevezésű programsorozat részeként rendezték meg.

Megjelent: veol.hu – VESZPRÉM VÁRMEGYEI HÍRPORTÁL. 2023.11.16

2023. október 1-én, Lovason elhangzott – Magyarok Svédországban 1000-től napjainkig– című előadáson, az Emigráns humor részében elhangzott viccekből.

Vicc 1948-ból

Mikor lesz újra jó otthon?

Ha a Vas ismét fém, a Révai újra lexikon és a Rákosi megint temető lesz...

Megjelent: Vagyunk (Ausztria) 1. évf. (1948. október 5.) 6. szám

Viccek 1952-ből

Pesti bérház

Lakó ordít torkaszakadtából.

Házmesterné! Házmesterné!

Végre előjön a házmesterné:

Mit ordibál, nem vagyok süket. Különben is, az uram tegnap óta államtitkár. És ha nincs ez a rohadt rendszer, akkor én most méltóságos asszony vagyok!

Sokadik békekölcsönjegyzés az üzemben. Valaki nem jegyez. Kérdik, miért?

Nézzék: Van már egy Inotám. Van Kazincbarcikám. Van egy kohóművem Sztálinvárosban.

Most szeretnék egy lódenkabátot is.

= Új Kelet (Tel-Aviv), (1985. december 27.)11366:10.

1956 végén egy puli kutya disszidált és kihallgatja egy osztrák rendőrkutya.

Verték?

Nem.

Éhezett?

Nem.

Lakása volt?

Volt.

Akkor miért jött Nyugatra?

Ugatni akarok.

HOGYAN TOVÁBB?

Az Északi Magyar Archívum összegyűjtött hatalmas anyaga részben – végre – Magyarországon található, de egyelőre raktárban van.
Stockholmban, és a már Budapestre került értékes anyagnak helyet keresünk.
Szeretnénk találni valamelyik budapesti peremkerületben, vagy Budapesttől 30-50 km-es
körzetben egy olyan épületet/épületrészt, amely megfelelne az Északi Magyar Archívum további munkájának a folytatásához.
Azért közel Budapesthez, hogy a főiskolások, egyetemisták, akik a nyugaton élő magyarokkal foglalkoznak, azt lehetőleg könnyen, bármikor felkereshessék és ott kutatásokat folytathassanak.
Elsősorban egy önálló intézményben gondolkodunk, amely csak a nyugati diaszpórával (emigrációval) foglalkozna.
Az Északi Magyar Archívumnak a jelenlegi és a mindenkori nyugati magyar diaszpórának a dokumentumainak, anyagainak megőrzése, (összegyűjtése) volt a legfontosabb feladata és ma is az.
(Hogy ennek 2023-ban van-e még értelme, kinek és minek az már más kérdés?)
Ha valaki tud ilyen nem használt épület(rész)ről, szívesen vennénk erről értesítést, tájékoztatást.
Kérjük, minden kedves látogatónk jó indulatú segítségét.

Köszönjük látogatását.

Szöllősi Antal, Stockholm, Svédország

Véghváry Lóránt, Durban, Dél-Afrika

az Északi Magyar Archívum alapítói

e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

2023. február 5.

KI TUDNA SEGÍTENI?

2022. október elejétől 2023. január elejéig technikai okok miatt nem működött honlapunk.

Igaz, jelenleg is kisebb problémák vannak, ezért Budapesten, vagy környékén olyan fiatalokat keresünk, akik néha-néha (költségeinek megtérítése ellenében) tudnának segíteni a honlap átnézésében (esetleges technikai megújításában).

Köszönettel:

Szöllősi Antal

e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Budapest, 2023. április 25.

FELHÍVÁS

Emigrációban az egyesületi iratokra elkallódás veszélye állandóan  fennáll, mert a legtöbbjüket (akkor is ha az egyesület már megszünt) a volt (utolsó) elnök, titkár, pénztáros vagy egy vezetőségi tag őriz (őrzött) és annak halálakor ezek legtöbbször – sajnos – a szemétbe kerülnek.  

Megdöbbentő híreink vannak arról, hogy idős honfitársaink elhalálozása által mennyi értékes könyv, okirat, pótolhatatlan feljegyzés semmisül meg végrendelet hiányában, vagy azáltal, hogy az örökösök hozzánemértésük folytán – sok esetben nem is magyarok – értéktelen és terhes dolognak tartják a hagyatékot. Felkérjük tehát idős honfitársainkat, hogy még életükben gondoskodjanak arról, hogy ezek az értékek ne vesszenek el.

2014. szeptember 10. szerda

Ámokfutás a hungarikumok körül

A botrányos hungarikum-lista szomorú példa arra, hogy miként válik egy szép, közérdekű kezdeményezés önös célok, lobbiérdekek, és a minden ellenőrzés alól kicsúszott politikusi ostobaság áldozatává.

Mindenki nagyra értékeli az európai szinten is egyedülálló, a nemzeti értékekről rendelkező magyar törvényt, de egyre többen tartják elhibázottnak annak alkalmazását. A hungarikumok gyűjteményébe csak azt lenne szabad bevenni, de mindazt be kellene venni, amit a nemzetközi közvélemény is jelentős magyar értéknek ismer el. Ettől csak rendkívüli esetben lenne szabad eltérni, például akkor, ha egy jelentős találmány magyar jellege nem közismert. Nem lenne olyan nagy baj, ha a valódi értékeket tartalmazó gyűjteménybe becsúszna egy-egy kakukktojás, de az elköltött milliárdokból csak egy felhígított, és ennek ellenére is hiányos listára futotta.

Szakmai érvek nem győzték meg a döntéshozókat arról, hogy semmiképpen sem tekinthető hungarikumnak az Ilcsi natúrkozmetikai temékcsalád (ez sajnos nem vicc!), egy nemlétező akácfajta, egy számítógépes adatmentési módszer (amelyhez hasonlót tucatnyi cég használ Európában) a Bérescsepp (amelyhez hasonló készítményeket már megjelenésekor cégek tucatjai gyártottak) vagy egy ismeretlen karcagi étel (amit még Karcagon sem ismer a legtöbb járókelő). Arról sem, hogy nyilvánvalóan hungarikum például a Rubik-kocka, a golyóstoll, a Bolyai-geometria, a Bibliotheca Corviniana, a kolozsvári Mátyás király-szoborcsoport, a Kodály módszer, a C-vitamin, a dinamó, a beszédszintetizátor, a gulyás, a kürtőskalács, a Dobostorta, a korondi fazekasság, a rovásírás, a kalotaszegi népművészet, a puli, a komondor, a mangalica vagy a szürkemarha. A hungarikumnak elismert értékek sorából Nobel-díjas tudósaink, továbbá Bartók Béla és Liszt Ferenc életműve is hiányzik.

A Hungarikum Bizottság úgy szervezte meg magát, hogy jó sok pénzért semmilyen érdemi munkát ne kelljen végeznie. Ők csak válogatni akarnak a beérkező, részletesen dokumentált javaslatok között, de szemlátomást ehhez sincsen meg a szükséges tájékozottságuk. Elvárják, hogy még a nemzetközi közvélemény által a hungarikumként számon tartott értékeink érdekében is valaki ”pályázatot” nyújtson be, ráadásul többnyelvű leírások, audiovizuális dokumentáció, és egy illusztris ajánlás kiséretében.

A Rubik kocka érdekében senki nem pályázott, így az nem lett hungarikum: a bizottságnak eszébe sem jutott, hogy esetleg ők is javasolhatnának valamit. A Nemzetközi Kürtőskalács Szaktestület hiába tart fenn többnyelvű tájékoztató honlapot (www.kurtos.eu), nem volt pénze az igényelt kisfilm elkészíttetésére, továbbá néhány abszurd bürokratikus feltételeknek sem volt hajlandó eleget tenni, ezért a kürtőskalács sem lett hungarikum. Minő véletlen, hogy az Ilcsi szépészeti termékek hungarikummá avanzsáltak, többek között a Madátani Egyesület ajánlásával.

Jelenleg úgy van megszervezve a hungarikummá minősítés folyamata, hogy abban kódolva van a hiányos bemenet, a bólogatás, az önkényeskedés, és a lobbiérdekek felülkerededése. Ha valaki meg is próbálja felterjeszteni néhány jelentősebb értékünket, komoly akadályokkal szembesül, hacsak saját zsebből nem tud rá milliókat áldozni, vagy nem süllyed látszatmegoldások szintjére. Az állami százmilliók pedig, amelyekből el lehetne készíteni a megfelelő dokumentációt, különösebb látható eredmény nélkül elfolynak, többek között az érdemi munkát nem végző bíráló bizottságok magas tiszteletdíjára. Egyesek ”színvonalas, többnyelvű dokumentáció” nélkül is a hungarikumok közé röpíthetik tucattermékeiket: megéri a befektestés, már csak az ingyenreklám reményében is. Az a tény, hogy a www.hungarikum.hu honlapon nem találunk “színvonalas többnyelvű dokumentációt”, minősítí az egész tragikomikus folyamatot. Ezt a negatív vélekedést az is alátámasztja, hogy százmilliókat egy fantáziátlan belföldi reklámkampányra, amíg külföldön sok értékünkről nem is tudják, hogy az hazánkhoz köthető. De talán jobb is, hogy még senkinek nem jutott eszébe külföldi reklámkampányt szervezni, mert a jelentlegi hungarikum-lista jónéhány elemével csak közröhej tárgya lennénk. És még nem is szóltam arról, hogy mi motíválja a Hungarikum Bizottság egyébként teljessen passzív erdélyi tagját (a nemzeti értékek ápolása végképp nem, miközben az erdélyi értékek rendre kimaradnak hungarikumok közül).

Mivel legfőbb nemzeti értékeink ápolása fontosabb annál, hogy egyesek játékszere legyen, egy sor levelet írtam az illetékeseknek, de válaszra sem méltattak. Az egyik utolsó a Vidékfejlesztési Minisztériummal folytatott beszélgetésem azzal kezdődött, hogy egy bizottsági tisztviselő kifejtette: ami most folyik, az ellentétes a nemzet érdekeivel. Egészen elolvadtam ennyi önkritikától. Akkor józanodtam ki, amikor kiderült: nem a saját munkájukra, hanem az én felvetéseimre gondoltak.

A helyzet orvoslása érdekében a következő javaslatokat fogalmaztam meg:

1.       A hungarikumok vagy a nemzeti értékek listájába való beemelésről, illetve a jelenlegi listák felülbíráltáról egy akadémiai bizottság döntsön, melynek tagjait például az államfő, vagy az MTA elnöke kérje föl. A bizottságban a külföldi diaszpóra és a határon túli magyarok elismert szakértői is kapjanak helyet. Az új listáknak tükrözniük kellene a valóságot, az oda nem való elemeket törölni kell. Segítené az objektivitást, ha a munkában, tanácsadóként, idegen szakemberek is részt vennének.

2.       A bizottság fő feladata többnyelvű honlapok, kiadványok, illetve audiovizuális dokumentáció elkézíttetése, továbbá az értékekkel kapcsolatos hazai és nemzetközi tájékoztató munka megszervezése legyen. Nem a bírálatokra és az értelmetlen reklámokra, hanem a megfelelő színvonalú, többnyelvű dokumentáció elkészíttetésére kellene fordítani a rendelkezésükre álló források döntő részét. Ezek sarokszámai, az eredményekkel együtt az Interneten is legyenek elérhetők.

3.       A folyamat ne a Vidékfejlesztési Minisztérium, hanem az Országimázs Központ (Külgazdasági és Külügyminisztérium) vagy a turizmusért felelős kormányzati szerv (Nemzetgazdasági Minisztérium), esetleg a Miniszterelnökség alá tartozzon.

DR. HANTZ PÉTER

tudományos kutató, Bázel-Kolozsvár

Megjelent: Bécsi Napló (Bécs, Ausztria),  35. évfolyam, 2014. július-augusztus, 4. szám – 9. oldal.

AGNELLI József

(Szakolca, 1852. február 23. – Holics, 1923. augusztus 23.): növénynemesítő, római katolikus pap.

Teológiai tanulmányait Esztergomban. 1914-től Holics plébánosa volt.

Gyermekkora óta szenvedélyesen gazdálkodott. Több újfajta kukoricát és gabonát, többféle dinnyét és vagy kétszáz fajta burgonyát tenyésztett ki. Leghíresebb burgonyái a Parasztkedvelő és a Magyar Kincs fajták. A Magyar Kincs burgonyája Franciaországban, Németországban, Angliában, Oroszországban és az USA-ban is elterjedt. A gyógynövények termesztése terén is kiváló szakember volt. A budapesti ezredéves kiállításon (1896) díszoklevelet nyert.

Megfigyeléseiről írt cikkeit a következő lapokban közölte: Neue Freie Presse, Pharmaceutische Post, Magyar Gazdák Lapja, Wiener Landwirtschhhhaftl Zeitung, Journal Pharmaceutique de New York, Droguisten-Zeitung, Internationaler General-Anzeiger (Berlin), stb.

Főbb művei: Über die Cultur der Arzneipflanze (Szakolca, 1893); A gyógy- és műszaki növények termesztése. (Sopron, 1915).

Irodalom: Ország-Világ, (1896:831) ; Gazdasági Lapok, (1941:178) ; Magyar könyvkereskedők évkönyve, (Budapest: 1916) ; Gulyás:1939.

Kérdés: Vajon Agnelli József lelkész burgonyája a Magyar Kincs "hungaricum" ?

2014. július 23. szerda

Borbándi Gyula

(Budapest, 1919. szeptember 24. – Budapest, 2014. július 23.): író, történész, rádiós- és folyóirat-szerkesztő, az 1945 utáni magyar emigráció kiemelkedő alakja. Az Országos Széchényi Szövetség kulturális alelnöke.

1938–1942 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. 1941–1949 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselője volt, közben 1942–1945 között katonai szolgálatot teljesített. 1949-ben politikai okok miatt elhagyta Magyarországot. Egy ideig Svájcban fizikai munkából élt – szállodai alkalmazott volt –, majd 1951 nyarán áttelepült Münchenbe. 1951–1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. 1979–1984 között a magyar osztály helyettes igazgatója volt.

1951-ben részt vett a Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője volt. 1992 óta a Magyar Szemle, 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja volt.

Díjai, kitüntetései

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1990)

Pro Cultura Hungarica díj (1991)

A Magyar Művészetért Alapítvány díja (1991)

Bethlen Gábor-díj (1992)

Nagy Imre-emlékplakett (1995)

Joseph Pulitzer-emlékdíj (1997)

Kisebbségekért Díj (1997)

Széchenyi-díj (1999)

Kölcsey-díj (1999)

Magyar Örökség-díj (2000)

Arany János-nagydíj (2005)

Hazám-díj (2007)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2011)

Interneten:

Borbándi Gyula életművei | Kortárs Online

Elment Borbándi Gyula - Százak Tanácsa

Elhunyt Borbándi Gyula - Könyvhét

Egy nagy nemzedék és egy nehéz korszak utolsó mohikánja, a nemzeti emigráció kiváló tudósa, jeles írója, érdekeinek világhírű képviselője, egy valódi demokrata, a magyar szellemiség éltető szervezője távozott közülünk. Szegényebbek leszünk nélküle, emlékét elevenen kell tartanunk. A nyugati magyarság egyik oszlopa dőlt ki világszórvány- nemzetrészünk roskadozó épületéből.

Bakos István (Budapest), 2014. július 24.

Július 24-én, csütörtök délelőtt szomorúan és fájdalommal szívemben értesültem, hogy Borbándi Gyula bátyám július 23-án 14.03 órakor békességben és sorsában megnyugodva elment közülünk. Otthonában, szeretett könyvei között élte meg utolsó óráit.

Legutoljára ez év áprilisában Budapesten üdvözöltük egymást a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Itt a Teátrumban 16.00-18.00 óra között Születésnapi Irodalmi Szalon címmel beszélgetést hallhatunk a kerek évfordulót ünneplő irókkal. Több ismerös író közül csak Borbándi Gyula és Kányádi Sándor bátyámat tudtam üdvözölni és pár szót váltani velük.

Többször járt Stockholmban előadást tartani, de mindig volt ideje arra, hogy ellátogasson az Északi Magyar Archívumba is.

Talán húsz évig voltam az Új Látóhatár svédországi terjesztője, ez is adta a lehetőséget a talákozásra, ha Münchenben jártam, mindig megkerestem Borbándi Gyulát, Molnár Józsefet.

Szerényen, nyugodtan beszélt mindenkivel. Sokat tanultam tőle találkozásaink alkalmából. Szerencsére mindig tudtam új dolgokat mutatni az Északi Magyar Archívum gyűjteményében. Itt jártakor mindig volt mit jegyzetelnie.

Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák az emigráns kutatásban.

Szöllősi Antal (Stockholm), 2014. július 24.

Saáry Éva

BÚCSÚ BORBÁNDI GYULÁTÓL

1919 – 2014

      Ha Borbándi Gyula hosszú életútját és sokoldalú tevékenységét röviden akarom jellemezni, talán azt mondhatom, hogy a nyugati magyar irodalom bástyája, alappillére, és talán egyetlen, igazán alapos méltatója volt. Könyvei a jövendő kutatóinak (ha lesznek ilyenek?) a legmegbízhatóbb, legrészletesebb forrásmunkái lesznek.

      Az adatszerű feldolgozás és értékelés nem az én dolgom. Azt megteszik majd a hivatalos irodalomtörténészek és a lexikonok.

     Én inkább emberi vonásairól, vele kapcsolatos szubjektív élményeimről, és azokról az alkalmakról szeretnék beszélni, ahol, és amikor szándékaink, munkáink találkoztak, támogatták, segítették egymást.

      A Sors nagy kegyének tartom, hogy ez év elején még (utoljára) találkozhattunk. Idős kora ellenére sem sajnálta a fáradságot, és felesége társaságában, ellátogatott Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeum március 6.-i estjére, melyet Kabdebó Tamás és az én tiszteletemre rendezett.

      Meglepően jó formában volt, s nagyon megörültünk egymásnak. (Egy szép orchideát és egy doboz marcipánt kaptam tőle.)

      Nemrég érkezett halálhíre váratlanul ért, erősen szíven ütött.

   1970-ben, Münchenben, a Haus der Begegnung számomra rendezett kiállításának a megnyitóján ismerkedtünk meg személyesen. Aztán, többször találkoztunk a Szabad Európa Rádióban. Rendszeresen küldtem írásokat az általa szerkesztett Új Látóhatár folyóiratnak, melyek közül legnagyobb jelentőségű talán a Dénes Tibor betegsége és halála alkalmából (1983) papírra vetett naplójegyzeteim közlése volt.

      Számomra, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) tevékenységével kapcsolatos tanácsai, bírálatai jelentették a legtöbbet, valamint a Lugánói Tanulmányi Napokon és a Ticinói Magyar Egyesületben tartott értékes előadások, eszmecserék. Mutatóba ide írok három címet:

1979. Az amerikai magyar irodalom intézményei (egy vázlat vázlata)”;

1986.“1956 a magyar történetírás tükrében.”;

1988. “ A nyugati magyar irodalom önismerete és értéktudata.”

      Ezek után, nem csodálatos, hogy 2009-ben, az Antológia kiadónál megjelenő szociográfiai felmérésem, a “Magyarok Dél-Svájcban”, alkalmával, tőle kértem bevezetőt.

      Valószínűleg, ez volt egyik utolsó munkája. Pozitív válaszát így indokolta:

“Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy e könyvhöz előszót írjak, először haboztam, hogy Saáry Éva kérésének eleget tegyek-e, tekintettel az évek múlásával mind gyakrabban és erősebben jelentkező fáradékonyságomra, valamint egyéb teendőim mind nyomasztóbb súlyára, de tekintettel a szerző iránti tiszteletemre, megbecsülésemre és sok évtizedes barátságomra, vállaltam, hogy a munkát röviden bevezetem.”

      A téma érdekelte, sőt lelkesítette, mert ezt a végkonklúziót vonta le:

     “A nyugati magyar irodalom meglehetősen szegény helytörténetekben, alig van ilyen jellegű munka. Pedig kívánatos és az irodalmat gazdagító lenne. Talán Saáry Éva könyve önértékén kívül az erre irányuló szándékot is serkenteni fogja.”

      Rendszeresen elküldtem neki lugánói egyesületünk évzáró jelentéseit is, melyeket gondosan felhasznált.

      Végül azt is meg kell mondanom, hogy Ő azon kevés nyugati írónk, szerkesztőnk közé tartozott, akit (valamennyire) elismertek hazánkban is. Szereplési lehetőségeket, kitüntetéseket kapott, de korántsem volt megelégedve a nyugati magyar értékek ismertetésével, feldolgozásával, amiről sok szó esett köztünk. Alkotóink (ide tartoznak a képzőművészek is) munkáit nem reklámozzák, nincsenek benne a köztudatban. A zenével, a tudományokkal más a helyzet. Vagyis csak azt becsülik meg, ami idegen környezetben ismert, elismert.

      Most, hogy fájó szívvel búcsúznom kell tőle, felidézem lugánói vidám együttléteinket is (vacsorák, kirándulások), melyek hangulatát egy Vass Dániel által készített, közös fényképünk idézi fel.

2014

2014. június 25. szerda

Ezen a napon köszöntöttük Magyarország stockholmi nagykövetével, Makkay Lilla asszonnyal Svédország legidősebb magyarját, a 108 éves Stockholmban élő Kürtök Miklós bácsit, aki 1906. június 15-én született Békésen, Békés megyében.

A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége nevében Szöllősi Jolán és Szöllősi Antal köszöntötte Svédország legidősebb magyarját.

Szellemileg Miklós bácsi nagyon jól van, azonban látása és hallása nem a legjobb.

Gyermekkorától dohányzik, mit szólnak ehhez az orvosok.

Igaz, élete során nem szerzett hírnevet. Élte egyszerű életét, s ez is bizonyítja, hogy nem csak a Nobel-díjasokat és neves embereket kell nyílvántartanunk Nyugaton.

Kürtök Miklós bácsi János fia szerint magyar állampolgár is, igaz Magyarországon bejelentett lakóhellyel nem rendelkezik.

Kivánom, hogy egészségben és ugyan ilyen szellemi frissességben, amelyben ma él, Kürtök Miklós bácsi megélje a 110 évét.

Szöllősi Antal

Interneten: Embassy of Hungary, Stockholm - Stockholm, Sweden ...

Két éve írták: 106 éves Svédország legidősebb békési magyarja ...

2014. március 23. vasárnap

Elnézést ...

... 2014. március elején technikai okok miatt, honlapunkat nem lehetett megnézni. Régi programunk nem tudott együtt működni a nézettségi számlálóval, így kénytelenek voltunk azt lekapcsolni.

2014. február 11. kedd

Indulástól 2011. december 1-e és 2014. február 11-e között 400 000 személy volt a honlap látógatóinak száma.

Köszönjük.

Minden volt és új látogatónak további hasznos és kellemes időtöltést kivánunk a www.ungerska.se honlapunkon.

Szöllősi Antal

Északi Magyar Archívum

Stockholm

2013. december 1.

KÉT ÉV ALATT 352 662 LÁTOGATÓ

2011. december 1. – 2013. december 1.

Örömömre szolgál, hogy ennyi személy érdeklődik munkám iránt. Köszönöm.

A www.ungerska.se nem a magyar emigráció [a nyugaton élő magyarok] „hivatalos” honlapja, nem is azt kutató magyar „történészek” szerkesztik, csak egy a nyugaton, Svédországban élő magyar hobbyjának, kedvtelésének az eredménye. (Ez bizonnyal meg is látszik rajta!)

Ennek ellenére komolyan veszem „munkámat”, mert fontosnak tartom, hogy a magyar emigrágció (időhatár nélkül) minél nagyobb nyilvánosságot kapjon, és minél több magyar fiatalnak kedvet csináljon a Nyugaton¹ élő magyarok életének, történetének megismeréséhez.

A magyar kivándorlás, emigráció (Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth-emigráció, az I. világháború előtti gazdasági kivándorlás, a II. világháború előtti és utáni politikai menekültek, 1956-osok, az 1990 utáni gazdasági „menekültek”) fontos része Magyarország történetének.

A magyar kivándorlás ismerete fontos, mert így könnyebben megértjük a mai Magyarországra menekülőket is.

Remélem, hogy honlapom sok segítséget ad a kivándorlók, menekültek életét kutatóknak, egyetemistáknak, és örömöt okoz azoknak is, akik többet szerenének tudni a Nyugaton élő emigránsok, menekültek, kivándorlók, stb. életéről.

Ez a honlap, része a magyar emigrációban azoknak, akik az elmúlt több száz évben a magyar emigráció fontos egyéniségei voltak. Sok könyv emlékezik meg a történelmi Magyarország határain kívül élő magyarságról, de – úgy gondolom, hogy – így összegyűjtve, rendszerezve, még sehol nincsenek.

Nyugaton is élnek olyan magyarok, akikről példát vehetünk, és teljesítményeikből kedvet, erőt és tudást meríthetnek az otthon élő magyar emberek is.

Az Északi Magyar Archívumnak a jelenlegi és a mindenkori nyugati magyar emigráció dokumentumainak, anyagainak megőrzése, (összegyűjtése) volt a legfontosabb feladata és ma is az.

Örömmel fogadok és várok minden javaslatot, észrevételt, adatot, kiegészítést.

Stockholm, 2013. december 1.

Szöllősi Antal

Északi Magyar Archívum

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

¹A politikusok Magyarországon a Nyugaton élő magyarságra is és a leszakított területeken élőkre is elsősorban a diaszpóra szót használják előszeretettel.

Sajnos nem tanulták meg, vagy nem tudják, hogy a leszakított területeken élők problémái nem ugyanazok, mint a nyugaton élőké.

„... az Amerikában kisebbségben élő magyarok helyzete nem ugyanaz, mint az Erdélyben, Felvidéken élőké, hiszen az előbbiek önszántukból hagyták el az anyaországot, a másik esetben pedig az emberek feje felett mozgatták a határokat...” [Dr. Kocsis Attila, Nagyvárad, 2012. március 22.]

Egy magyarországinak – talán – ezt megérteni nehéz (de nem lehetetlen), de úgy érzem, hogy otthon csak kevesen értik a mi problémáinkat.

Nyugaton élő magyarok közül még ma is (2013-ban) az 1990 előtti [megalkuvó] magyarok a mérvadók a hazai politikai életben.

2013. augusztus 10.

Adománygyűjtés a Svédországi Magyar Ifjúsági Központ javára!

Ungerska Riksförbundet  : PlusGirot számlaszám 441 40 44 – 0

[Ungerska Riksförbundet = Svédországi Magyarok Országos Szövetsége]

2013. január

NEGYVEN ÉV ... és hogyan tovább ...  

 2013. október 23-án lesz negyven éve, hogy az Északi Magyar Archívum megalakult.  

     „A múlt emlékeinek gyűjtését, megőrzését és hozzáférhetővé tételét három intézménycsoport végzi: a tárgyakkal a múzeum, az iratokkal a levéltár és a nyomtatványokkal a könyvtár foglakozik.  A fenti felosztás természetesen szükségszerűen leegyszerűsített, hiszen sok helyütt bizonyos átfedés tapasztalható: a régi irat vagy nyomtatvány is tárgy, amely a múzeumot is foglalkoztathatja stb. A kéziratoknak a levéltár és a könyvtár közötti határvonalának megvonása sem mindig problémamentes. Alapvetően úgy határozható meg a különbség, hogy a levéltár valamely intézmény működése során létrehozott iratokat őrzi, míg a könyvtár a magánszemélyek feljegyzéseit.

A modern technikai fejlődés – különösen az utolsó évtizedekben – a hagyományos dokumentumok mellé további, méghozzá igen befolyásos új kategóriákat hozott létre, mint amilyen a hang- és a képrögzítés, legújabban pedig az elektromos adattárolás különböző formái. Ezek immár elszakadnak a levéltárak és a könyvtárak korábban szinte kizárólagos alapanyagától, a papírtól, ami által részben újabb gyűjtemények létrehozását teszik szükségessé (fonotéka, kinotéka stb.) illetve ezek önálló megalakulásáig korábbi gyűjtőkörük bővítésére késztetik a hagyományos gyűjteményeket.

A három gyűjtemény (múzeum, levéltár és könyvtár) létrehozója, fenntartója és irányítója lehet magánszemély vagy közület. Ez utóbbi megoszlik állami, egyházi és társasági tulajdon között. Sok esetben nem különültek el egymástól, erre a legjobb példa a Magyar Nemzeti Múzeum, amelyből a levéltári osztály csak a két világháború között került át az Országos Levéltárba, és még fél évszázada sincs annak, hogy a könyvtár – Országos Széchényi Könyvtár néven – szervezetileg újra önálló lett. (1802-ben Széchényi Ferenc először a könyvtárat ajándékozta a nemzetnek, majd érem gyűjteményével a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait vetette meg, amely később – közel másfél évszázadig – szervezetileg a könyvtárat is magában foglalta.) A múzeumok, levéltárak és könyvtárak mindig csak bizonyos rész terület gondozására vállalkoznak. A közgyűjtemények többségükben arra, amelyre felettes hatóságuk jogosultsága kiterjed: pl. a megyei levéltár a megye területén keletkezett, illetve odaérkezett hatósági iratokkal foglalkozik, míg az országos gyűjtemények az egész országra vonatkozó gyűjtőkörrel rendelkeznek.”

FORRÁS: Hungarológia, 1993. 1. 9–27.

     A Nyugaton élt és élő magyarok, az emigránsok emlékeinek gyűjtésével, megőrzésével kevés személy foglalkozik.

2012 októberében meghírdetett Julianus program szerint tervezik a világszerte fellelhető külföldi emlékhelyek, magyar házak, templomok, múzeumok, könyvtárak, szobrok, emléktáblák, utca- és tér nevek, emlékparkok, stb. összeírását.

     A külföldön található, s a magyar művelődés- és tudománytörténet szempontjából jelentős hagyatékok és gyűjtemények megszerzésének, hazahozatalának és elhelyezésének támogatására alakult az Ithaka-program. Ithaka-program Ideiglenes Kollégium pályázati felhívására csak a meghívott múzeumok, levéltárak, könyvtárak pályázhatnak. Nyugati magyar múzumoknak, levéltáraknak, könyvtáraknak esélyük sincs azon résztvenni. Így érthető, hogy volt olyan év, hogy a biztosított összeg nagyobb része megmaradt.

    Tervek vannak, de a lehetőség korlátozva. Magyarországon nincs olyan közgyűjtemény, múzeum, levéltár, amely csak a nyugati magyarság szellemi és tárgyi emlékeinek gyűjtésével, megőrzésével és hozzáférhetővé tételével foglalkozna. A Nyugaton élt és élő magyarok, az emigránsok szellemi és tárgyi emlékeinek megmentését és megőrzését senki nem érzi feladatának.

     Igaz, több egyetemen folynak kitűnő részmunkák. Lakiteleken ott van az Emigráns gyűjtemény, azonban a kutatási lehetőség nem a legjobb. Az épületben a gyűjtemény zsúfolt, mára már alig van hely újabb adományokra, megközelítése gépkocsi nélkül nem a legkönnyebb.

     Bár a feladat kétségtelenül nagyon nehéz – vannak már bíztató eredményeik is.

     2012-ben a honlapot 62793-an nézték meg.

     2013-ban legyen ez is bíztató az Északi Magyar Archívum jövőjével kapcsolatban.

Szöllősi Antal

Stockholm, 2013. január  

2012. december 6.

SZÜKSÉG VAN-E EGY ÖNÁLLÓ NYUGATI MAGYAR DIASZPÓRA INTÉZMÉNYRE?

[Magyar Emigráns Intézet és Archívum]

Röviden az Északi Magyar Archívum jövőjéről

Miért alakult meg az Északi Magyar Archívum

Amikor 1973. október 23-án, Stockholmban az Északi Magyar Archívum (svédül: Ungerska arkivet) megalakult, csak a svédországi magyarok és magyar egyesületek által produkált anyagokat gyűjtöttem.

Az akkori magyar emigráns újságok hírt adtak az Archívum megalakulásáról. Így egyre több és több nyugaton élő magyarral kerültem személyes találkozás vagy levelezés útján kapcsolatba. Elmondták, hogy a birtokukban lévő papírokat nem akarják hazaadni magyarországi levéltárnak, mert attól tartanak, félnek, hogy a kommunista rendszer biztosan megsemmisíti azt. Félő volt akkor is, hogy idős honfitársaink elhalálozása után feltehetően sok irat elveszhet, amit az idő azóta csak bizonyított.

Ezen tények hatására és az, hogy micsoda értékek semmisülhetnek meg naponta az emigrációban, arra a következtetésre jutottam, hogy nem csak a svédországi magyarság adatai, anyagai fontosak a megmentésre.

Az Északi Magyar Archívum csak a nyugaton élő magyarok anyagait, adatait gyűjti!            

Hogyan tovább?             

Az általam összegyűjtött hatalmas anyagnak Magyarországon lenne minél előbb a helye és ezért szeretném hazavinni az anyagot, de nem tudom hová. Egy azonban biztos, hogy minél közelebb Budapesthez.

Azért ilyen közel Budapesthez, hogy a főiskolások, egyetemisták, akik az emigrációval [a nyugaton élőkkel] foglalkoznak, azok azt lehetőleg könnyen, bármikor felkereshessék azt és ott kutatásokat folytathassanak.

Elsősorban egy önálló intézményben gondolkodom, amely csak a nyugati diaszpórával (emigrációval) foglalkozna.

Eddig Budapest közelében négy hazai önkormányzati vezető mutatott érdeklődést, hogy helyet tudna biztosítani kölcsönös megegyezés alapján, egy magyarországi Kivándorlási Intézet és Múzeum részére [a név nem végleges]. Az egyik önkormányzati vezető időközben visszalépett, mert az államnak más tervei vannak az 1890-ben épült és műemlékvédett vadászkastéllyal (évek óta üresen áll). Magyarország tele van nem használt, elhagyott, üres épületekkel.

[Amennyiben otthon valamelyik önkormányzat, vagy az állam biztosítani tudna egy olyan épületet amelyik megfelelne a gyűjteményem elhelyezésére, akkor annak működési költségeit, üzemben tartását tudnám vállalni. Sajnos annyi pénzzel nem rendelkezem, hogy ekkora épületet tudjak vásárolni saját erőből. Svédországban eddig összegyűjtött anyag dobozokban, kb. 250 négyzetméteren van tárolva, amely hazavitele után csak növekedne.]

Amennyiben Magyarországon is lenne egy Magyar Emigráns Intézet és Archívum (mint Svédországban), akkor a hazai magyarság is többet tudna a magyar emigrációról, hogy mi mindent csinált, tett a Nyugaton élő magyarság az összmagyarságért.

Azzal tisztában vagyok, hogy (ebben a gazdasági helyzetben) ma Magyarországon semmilyen politikai pártnak, csoportosulásnak és a legtöbb  politikusnak – sajnos – a nyugaton élő magyarok egyesületi, kulturális, sport, stb élete nem fontos.

Szerencsére vannak otthon olyan politikusok, közszereplők, helyi szinten is, akik érzik annak fontosságát, hogy a nyugati magyarok által produkált iratok, dokumentumok, újságok, könyvek, stb. érdemesek a megőrzésre és azok milyen fontosak az összmagyarság szempontjából és azt a kinn élő magyarok csak ideig óráig tudják megoldani.

Hosszú távon ezt Nyugaton megoldani nehéz, mert akik a megőrzéssel foglalkoznak és akik itt is érzik ennek fontosságát, nem tartoznak a leggazdagabb Nyugatiak közé. 

Végső célom, vagyis azt szeretném [ha hazakerül gyűjteményem], hogy egy idő után találjak 8-10 olyan fiatalt, akik olyan „fanatikusan” kutatnák, keresnék a nyugaton élők (az emigráció) történetét, mint én és folyamatosan át tudnák venni ennek a gyűjtésnek a folytatását.

Rész gyűjtések több egyetemen, intézményben vannak, de sajnos nem egy helyen. Több egyetemen folyik a nyugati diaszpóra kutatása. Érdeklődés van és 1990 óta több fantasztikus fiatal kutatóról tudok.  

Szerintem fontos lenne, ha Magyarországon is létre jönne (mint pl. Svédországban; Kivándorlási Intézet) egy önálló központ, amely sajnos otthon tudtommal még nincs.

Magyarországon talán egy alapítványban praktikusabb gondolkodni.

Nem tudom, hogy mekkora alapterületen, hogyan lehetne megoldani a kutatást, raktározást, kiállítás(ok), konferenciák, tanfolyamok rendezését. (Igaz a konferenciák, tanfolyamok rendezése kultúrházban, (nyáron) iskolában is megoldható.)

A végleges terveket, elképzeléseket és a fenti célokat az épületet biztosító hivatallal, önkormányzattal, stb. közösen kell megbeszélni,  hogy mindkét fél elégedett legyen, figyelembevéve a hatályos magyar törvényeket. 

Sajnos keveset (nem eleget) tudunk Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc törökországi idejéből.

Az úgynevezett Kossuth-emigrációról is hiányosak ismereteink. Erre egy példa: vannak olyan amerikai magyar egyesületek, újságok, amelyekről csak azért tudunk, mert egy másik amerikai magyar újság (amelyik megmaradt) leírta az egyesület nevét, ha volt újságja, annak címét; de sajnos ennél többet nem tudunk. Kik voltak abban az egyesületben, kik írtak abban a lapban? 

1990 utáni Magyarok Világszövetsége nem tudta és még ma sem tudja betölteni feladatát a nyugati magyarság felé, A nyugati világban működő magyar egyesületek, szervezetek felé munkája, támogatása gyakorlatilag eredménytelen volt. Akik valamit tenni akartak a Magyarok Világszövetségében, azokat is elüldözték onnan.

A mindenkori magyar kormányok is csak politikai céljaikra használták és próbálják kihasználni a nyugati magyarságot.

„Ide tartozik az a történet is, amit Zika Klára írt nekem:„Már az Antal kormány idején téma volt a nyugati magyar értékek hazahozatala; Katona Tamás 1992-ben járt pl. Sao Paulóban, a Bencés-központban, ahol óriási könyvtár gyűlt össze, és ígéretet tett arra, hogy hazahozatják Pannonhalmára ( a magyar szerzetesek kihaltak, a bencés kollégiumba már csak a gazdag brazil gyerekek járnak). Az ígéretből nem lett semmi!”

Bakos István: A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról. Elhanzott: XII. „Kufstein” tanácskozás, Felsőpulya, 2012. szeptember 8.

Julianus program

„Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár az MTI-nek elmondta: a kataszter a világszerte fellelhető magyar házakra, központokra, magyar alapítású iskolákra, templomok, szerzetesi közösségek épületeire terjedne ki. Magában foglalná továbbá az idősotthonok, magyar tulajdonban lévő temetők, múzeumok, gyűjtemények, könyvtárak szobrok, emlékművek, emléktáblák, utca- és térnevek, emlékparkok összegyűjtését is.

A munkába a tulajdonosok, illetve használók mellett cserkészeket és önkénteseket is bevonnának.

Nemcsak a kifejezetten magyar tulajdonokat keresik, hanem szeretnék, ha minden diaszpóraközösség felmérné, hogy milyen magyar emlékhelyek vannak náluk – mutatott rá, kiemelve: ez nagyon nagy igény a diaszpóra magyarsága részéről is, mert szeretnék ezeket az értékeket megőrizni, és átadni a következő nemzedéknek.”

A nemzetpolitikai államtitkárság szerint, a Julianus-program dokumentált anyaga a 2013-as diaszpóratanács ülésére készülhet el.”

Forrás: MTI, 2012. október 13.
 

„Gyakran esik szó “a nemzeti egységről”, ami nemcsak az elszakított területek magyarjainak, de a nyugatiaknak a “beemelésére” is vonatkozik. A Julianus-terv keretében mindenkinek meg akarják adni a választójogot (levélben is lehet majd szavazni), s tervezik a külföldi emlékhelyek, szobrok, templomok, közösségi házak feltérképezését, sőt pedagógusok (óvónők) kiküldését is, bár én elsősorban a nyugati magyar emigráció szellemi értékeinek a feldolgozását sürgetném (igaz, ez több évtizedes munka, de el kellene kezdeni). Itt teszek említést arról, mennyire megdöbbentett, hogy a Nyugaton magyar és idegen nyelveken megjelent rengeteg 56-os könyvet, dokumentumot alig veszik figyelembe. Otthon akarnak neki kezdeni - elölről! - a kutatómunkának.”

Saáry Éva (Lugano): Mi változott? Őszi napok Budapesten. 2012. október.

(A teljes cikk itt olvasható: Mi változott? [2012. október] )

Nemzeti összetartozás bizottságának 2012 október végi ülésés hangzott el, hogy "Ahol élő magyar közösségek vannak, ott kell hagyni nekik mindent, ahol már nincsenek, ott lehet gondolkodni, hogy hazakerüljön valami." Ebből a mondatból is érezni, hogy több magyar politikusnak, intézmény vezetőnek fogalma sincs hogy mi az a nyugati diaszpóra.

Nem elvenni kell a diaszpórában élő magyarok (emigránsok) anyagait, dokumentumait, hanem megőrizni. Igaz a megőrzés és a dokumentumok feldolgozása pénzbe kerül.

A magyar házak, központok, iskolák, templomok, stb. összeírása önkéntesek által, gyakorlatilag semmibe nem kerül a politikusoknak és a magyar államnak. Fontos ez is, de az épületek nem tünnek el olyan gyorsan, mint az egyesületi iratok, dokumentumok. 

Tudom, hogy az ilyen gondolkodású uraknak és politikusoknak könnyebb arra a pár Nobel-díjas magyar tudósra hívatkozni, mint valahol egy szürke kis emigráns magyar egyesületet megemlíteni. Egy Nobel-díjas tudós árnyékában könnyebb sütkérezni, mint egy 100-200 fős nyugati magyar egyesület elnökével, vezetőjével. (Még akkor is, ha az a kis egyesület néha-néha tiltakozott az adott ország parlamentje előtt, vagy beadvánnyal tiltakozott (ha kellett és arra szükség volt) az adott ország legnagyobb lapjainál.)

Én személy szerint, soha sem kértem eredeti anyagot az Északi Magyar Archívum részére.

Minden esetben megelégedtem az adott dokumentumok másolatával. Az egyesületek, szervezetek, klubok, stb. által készített és szétküldött körlevelek, meghívók, értesítések, tájékoztatókból szívesen vettem mindig egy példányt régen és ma is.

Az Északi Magyar Archívumnak a jelenlegi és a mindenkori nyugati magyar közösségek dokumentumainak, anyagainak megőrzése, (begyűjtése) volt legfontosabb feladata és ma is az.

(Hogy ennek 2012-ben van-e értelme és kinek, vagy minek az már más kérdés?)   

Miért fontos a nyugati magyarság dokumentumainak, anyagainak megőrzése?   

Szerintem azért, mert a mindenkori magyar kivándorlók (emigránsok) új hazájukban létrehozott egyesületi, kulturális életük és politikai tevékenységük része az összmagyarságnak. Függetlenül attól, hogy politikai, vagy gazdasági okok miatt hagyták el hazájukat a mindenkori magyar kivándorlók, menekültek.

Mennyi irott anyag maradt meg az I. világháború utáni idők politikai és gazdasági kivándorlók, menekültek egyesületi, politikai életéről? (Dél-Amerika, USA, Belgium, Franciaország, Anglia, stb.).

Nem kevesen voltak azok sem, akik 1933-tól a nemzetiszocializmus miatt igyekeztek elhagyni Magyarországot. Csak Svédországba kb. 1500 magyar érkezett ezekben az időkben.

1945-ben és az azt követő években sokan elhagyták az országot. (1945-47-ben sokan visszatértek, hogy 1948-ban újból meneküljenek hazájukból.)

Nem beszélve azokról, akik 1956-1957-ben menekültek Nyugatra.

Ezek az emberek sok egyesületet, politikai csoportosulást hoztak létre. Több száz újságot, könyvet adtak ki.

Sajnos, ötven év elteltével csak az ismertebbek, a még ma is létező egyesületekről, folyóiratokról tudunk. Csak Svédoszágban, majd kétszáz egyesületről tudok, s talán ebből ötvennek csak a nevét ismerem. Svédországban százkét magyar újságról tudok, szerencsére ebből 96 fajta az Archívumban megvan.

Úgy érzem és tudom, hogy nagyon sok nyugati magyar egyesület, szervezet, folyóirat, stb. szívesen segítené és támogatná Magyarországon egy alapítványi alapon működő emigráns kutatóközpont létrehozását, amely csak a nyugati magyar diaszpórával foglalkozna.

43 évi svédországi tartózkodásom után tudom és meg vagyok győződve arról, hogy csak a hosszabb ideje külföldön élő magyarok tudják, hogy miért fontos a nyugati magyar diaszpóra dokumentumainak, anyagainak megőrzése!

Amikor már létezik, műkődik ez a magyarországi nyugati magyar diaszpóra kutatóközpont, akkor biztos, hogy a nyugati magyar egyesületek, szervezetek, folyóiratok, stb. nem csak erkölcsileg, hanem anyagilag is segítséget nyújtanának annak működéséhez és fejlődéséhez.

Stockholm, 2012. december 6.

Szöllősi Antal

ÖTVENEZER  LÁTÓGATÓ

2011. december 1. – 2012. szeptember 26.

Tíz hónap alatt ötvenezeren keresték fel az Északi Magyar Archívum www.ungerska.se  honlapját! Sehol nem hírdettem meg a honlap létét, ezért örülök az ötvenezer látogatónak, köszönöm az érdeklődést és várom további érdelődésüket.

Nehéz összehasonlítani hasonló más honlapokkal, mert ilyenekről nem tudok, amely csak a nyugati magyasággal [emigrációval] foglalkozik.  

Igaz, „sokan?” állítják, hogy ma már nincs magyar emigráció! Valószínű, ma ezért nem foglakoznak Magyarországon a Nyugaton élő magyarsággal!

Sajnos a honlap feltöltése lassan halad. Jelenleg – talán – ezer oldal anyag található a honlapon. A tervem az volt, hogy év végére legalább 4-5 ezer oldal legyen olvasható.

Sajnos, ezzel a tempóval ez lehetetlen. Remélem, ha sikerül valamilyen formában az Északi Magyar Archívumot Magyarországra költöztetni, akkor ez probléma is megoldódik és az itt lévő több ezer fotóból és hanganyagból gazdagabbá, színesebbé lehetne tenni a honlapot.             

                                                                                         Ötvenezer látógató!              

Szép, de sajnos nagyon kevesen reagáltak a honlapon taláható anyagokra. Talán tíz ember ha írt, a honlapon található témákról, vagy szólt hozzá.

[Ezzel szemben, majd százan kerestek munkát, kértek segélyt, támogatást, címeket, gyufásdobozokat, használt bélyeget, stb., stb. Mivel NYUGATON minden magyar egyesület, szervezet csak a tagjai támogatásából él és az egyesületi munkát mindenhol önként, díjmentesen végzik, ezért az ilyen levelekre mi sem válaszolunk.]

Kérem, hogy csak a Nyugaton élő magyarokkal és a honlapon található anyaggal kapcsolatban kérdezzenek. Írjon, ha a honlapon valamilyen hibát talál, vagy bármilyen javításokat, kiegészítéseket javasol.

Várjuk látogatóink beszámolóit az egyesületi életről, táborozásokról, előadásokról, lapkészítésről, stb. Így közreműködésével elősegíti munkánkat és tökéletesebb információhoz jutnak a honlap olvasói.

Legyen Ön is munkatársunk!

Szerkesszük együtt a honlapot!

Szöllősi Antal

Északi Magyar Archívum

Stockholm, 2012. október 1. hétfő

KÖZLEMÉNY

RÖVIDEN AZ ÉSZAKI MAGYAR ARCHÍVUM JÖVŐJÉRŐL

[Kivándorlási Intézet és Múzeum]

     Szerintem fontos lenne, ha Magyarországon is lenne (mint pl. Svédországban) egy Kivándorlási Intézet és Múzeum, amely sajnos tudtommal még nincs. Rész gyűjtések, kutatások több egyetemen, intézményben folynak, de sajnos nem egy helyen.

     Az általam összegyűjtött hatalmas anyagnak Magyarországon lenne minél előbb a helye és ezért szeretném hazavinni az anyagot, de nem tudom hová. Egy azonban biztos, hogy minél közelebb Budapesthez.

[Jelenleg az összegyűjtött anyag dobozokban, 250 négyzetméteren van tárolva.]

     Elsősorban egy önálló intézményben gondolkodom és ezért olyan 5-600 négyzetméteres épületet keresek, amely egyébként is üresen áll és úgy sem kell senkinek.

Magyarország tele van ilyen nem használt, elhagyott épületekkel.

LÁSD: Romos épületek-területek: bco.gportal.hu/gindex.php?pg=27839213

ÚJSÁGHÍR: 2011. december 23. péntek.

Összesen 53, “eddig nem hatékonyan hasznosított”, mintegy 922 millió forint forgalmi értékű állami ingatlan kerül ingyen országszerte 29 önkormányzat tulajdonába – közölte a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) az MTI-vel.

     Amennyiben Magyarországon is lenne egy Kivándorlási Intézet és Múzeum, akkor a hazai magyarság is többet tudna a magyar emigrációról, hogy mi mindent csinált, tett a Nyugaton élő magyarság az összmagyarságért.

     Az lenne a legjobb, ha Budapest valamelyik peremkerületében, vagy Budapestől 30-50 km-es körzetben lenne egy olyan épület, amely megfelelne egy magyar Kivándorlási Intézet és Múzeum létrehozására.

    Szeretnék találni valamelyik budapesti peremkerületben, vagy bármilyen kis faluban/városban, egy nem használt iskolát, volt kultúrházat, volt rendőrséget, volt mozit, ha valahol van ilyen és nem használják. Azért ilyen közel Budapesthez, hogy a főiskolások/egyetemisták, akik az emigrációval [a nyugaton élőkkel] foglalkoznak, azt lehetőleg könnyen, bármikor felkereshessék és ott kutatásokat folytathassanak.

     Amíg élek, én is szeretnék a kutatásban, az anyag feldolgozásában résztvenni.

    Végső célom, vagyis azt szeretném [ha hazamegyek], hogy egy idő után találjak 8-10 olyan fiatalt, akik olyan „fanatikusan” kutatnák, keresnék a nyugaton élők (az emigráció) történetét, mint én és folyamatosan át tudnák venni ennek gyűjtésnek a folytatását

    Ha valaki tud ilyen nem használt épületről, szívesen venném erről az értesítést és ehhez kérem [a „magyar állam”, önkormányzatok, magán személyek] minden kedves látogatónak segítségét, jó indulatát.  

Levél és e-mail címünk a  Kapcsolat oldalon található.

Minden kedves látogatónak kívánok hasznos és kellemes időtöltést az Észai Magyar Archívum honlapján!

Szöllősi Antal

az Északi Magyar Archívum alapítója

Stockholm, 2012. július 17. kedd

106 éves Svédország legidősebb magyarja

2012. június 15. pénteken családja körében ünnepelte 106. születésnapját,  Kürtök Miklós stockholmi lakos.

Kürtök Miklós 1906. június 15-én, Békésen született az Osztrák-Magyar Monarchiában.

Élt a király nélküli Magyar Királyságban, a Magyar Népköztársaságban és jelenleg a svéd monarchia alattvalója.

Hat gyermeke közül öten élnek és még több unokája, dédunokája és ükunokája van.

Gyermekei ma Magyarországon, Norvégiában, Peruban és kettő Svédországban él.

Hosszú élete során legtöbbet a mezőgazdaságban, de dolgozott különböző gyárakban, üzemekben és a vasútnál is.

1964-ben a család megpróbált disszidálni, azoban Miklós bácsit elfogták és 1965-ben két év börtönre ítélték, amelyet Sopronkőhidán le is töltött.

A család azonban szerencsésen átjutott a határon és Svédországban telepedett le. Miklós bácsi csak 1972-ben tudott Svédországba élő gyermekeihez költözni.

Nagyon szereti a sportot, a zenét, ezért sokat hallgatja a rádiót. Kedvenc sportolója a svéd teniszkirály, Börn Borg.

Még mindig tisztelettel és szeretettel vonzódik a hölgyekhez. Mértékkel még most is egy-egy pohár bort szívesen elfogyaszt étkezéskor, azonban elmondta, hogy mindig tudta a mértéket.

Még ma 106 évesen is dohányzik, mint mondta már kilenc éves korában kezdte el a dohányzást.

A konyhában is otthonosan mozgott, még születésnapja előtt is néha-néha maga főzött. Kedvenc mennye, Kürtök Dusica sokat segített otthonában Miklós bácsinak. Egész életében önellátó ember volt. A svéd szociális ellátást is csak hetente kétszer vette igénybe.

Az utóbbi időben látása megromlott, ezért most 106. születésnapja után idősek otthonába költözött.

Itt, az új otthonában 2012. június 20. szerdán köszöntötték Svédország legidősebb magyarját. A stockholmi Magyar Nagykövetség nevében Bíróné Gulyás Katalin konzul, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége nevében Szöllősi Jolán és Szöllősi Antal köszöntötte idős honfitársunkat születésnapja alkalmából.

Szöllősi Antal

Ungerska arkivet, Stockholm, 2012-06-21  

FELHÍVÁS 

Emigrációban  az  egyesületi  iratokra  elkallódás  veszélye  állandóan  fennáll, mert a legtöbbjüket

(akkor is ha az egyesület már megszünt) a volt (utolsó) elnök, titkár, pénztáros vagy egy  vezetőségi tag őriz (őrzött)

és annak halálakor  ezek legtöbbször - sajnos - a szemétbe kerülnek.  

Megdöbbentő híreink vannak arról, hogy idős honfitársaink elhalálozása által mennyi értékes könyv, okirat,

pótolhatatlan feljegyzés semmisül meg végrendelet hiányában, vagy azáltal, hogy az örökösök

hozzánemértésük folytán - sok esetben nem is magyarok - értéktelen és terhes dolognak tartják a hagyatékot.

Felkérjük tehát  idős  honfitársainkat, hogy  még  életükben  gondoskodjanak  arról, hogy  ezek az értékek ne vesszenek el.

Az Északi Magyar Archívum felajánlja segítségét és kér mindenkit, hogy bizalommal forduljanak hozzá tanácsért, segítségért.

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Az Északi Magyar Archívum alapítója és vezetője: Szöllősi Antal.

TÁJÉKOZTATÁS

Előfordulhat, hogy az oldalon található információkban téves, hiányos információt talál, ezért kérjük jelezze a hibát, írja meg véleményét, javaslatait!

A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

Segítsen Ön is a kibővítésben!

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat

az  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.  címre várjuk.

Honlapunknak,  majd minden oldala folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll. Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom. Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

Ön a www.ungerska.se honlap látogatója és   köszönjük a látogatást,  

amennyiben érdekli a Nyugaton élő magyarok sorsa, a magyar emigráció története, akkor kérjük nézzen vissza később is!

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!